A Pécsi Egyházmegye Betegek Gyógyítója Kórházlelkészség a beteglátogató szolgálatban tevékenykedő szekszárdi és pécsi önkéntesei számára szervezett találkozót január 13-án Pécsett, a Magtár Látogatóközpontban.
A Pécsi Egyházmegye kórházlelkészségi koordinátora, Kapitányné Légrádi Éva köszöntötte a lelkinapra érkezett mintegy 60 önkéntest és szakmai vezetőiket: Lovász L. Rajmund OFM lelkipásztort, Horváth Damian OH és Unger Kornél OH, a Betegápoló Irgalmasrend szerzeteseit, továbbá Szekszárdról a Tolna Vármegyei Balassa János Kórház ápolási igazgatóját, Pappné Kozma Krisztinát, az egészségügyi intézmény ugyanis kiemelten számít az önkéntes beteglátogatók szolgálatára, valamint Felföldi László pécsi megyéspüspököt, akinek irányt mutató szavai gazdagították a résztvevőket.
A főpásztor beszédében az önkéntes szolgálatot nevezte az életünk legnagyobb ajándékának. Nem azt a szolgálatot, amikor minket szolgálnak, hanem amikor mi szolgálunk másokat. A mai világban azonban egyre kevésbé van jelen ez a magatartásforma - mutatott rá a szónok.
Ennek előzménye, hogy az államosítás idején, 1950-ben feloszlatták a hazánkban működött szerzetesrendeket, köztük a betegápoló rendeket is, valamint minden önkéntes alapon működött közösséget, melyek akár az Egyházban, akár annak peremén végeztek segítő szolgálatot. Ezzel az ideológiai alapú döntéssel nemcsak egyházi, hanem mély, társadalmi veszteség is keletkezett, mert szép lassan magunk mögött hagytuk a másik ember szolgálatának természetes felelősségvállalását.
Nagyon sok beteg és haldokló ágya mellett ültem, hallgatva őket - merített személyes emlékeiből a főpásztor, - de sohasem álltam fel onnan úgy, hogy ne gazdagodtam volna azokból a beszélgetésekből. Ha ezek a beszélgetések, meghallgatások nem történtek volna meg az életemben, akkor ma sokkal szegényebb lennék - fogalmazott a püspök.
Beteglátogatóként feladatunk a hallgatás, a meghallgatás. Az ősi kapcsolati erő életre váltása: figyelj rám! Üljetek le és hallgassátok meg a szenvedőt, engedni kell, hogy közben a sebeik feltáruljanak, mert addig nem tudnak gyógyulni. Az élettől kapott sebek meggyógyítása nem a mi feladatunk, a mi dolgunk, hogy meghallgassuk a beteget és hagyjuk, hogy elinduljon a szívében a gyógyulás, azaz segítsük őt abban, hogy új irányt vegyen az élete és rendbe tegye kapcsolatát az Istennel.
A hétköznapok forgatagában abban kell segítenünk - adott iránymutatást a püspök -, hogy az idősek, a betegek meghallják, mit mond számukra az Isten, hogy különbséget tudjanak tenni az emberi hang, a saját hangjuk és Isten hangja között. Abban tudunk segíteni, hogy meghallgatjuk őket, hogy elinduljon szívükben az élet sebeinek gyógyulása, hogy elengedjék a múlt és a jelen problémáit annak érdekében, hogy felépítsék a legfontosabb kapcsolatot, a jelen kapcsolatát Istennel, akitől jöttünk és akihez vissza fogunk térni.
Az élet, az emberi sorsok szegénysége, a félig üres pohár szemlélete abból ered, amikor az ember úgy érzi, azért nem tud adni, mert nincs miből. Aki eszerint él, nem kaphatja meg, amit az élet, az Isten, a gondviselés, a szeretet elkészített a számára – szólt az önkéntesekhez Felföldi László püspök.
Az előadás után a főpásztor egy-egy emlékplakettel és a lelki elmélyülést segítő könyvvel személyesen köszönte meg minden egyes beteglátogató önkéntesnek a szolgálatát.
Az önkéntes kórházi beteglátogatók lelkinapja szentségimádással és az önkéntes szolgálatban szerzett tapasztalatok kiscsoportos megosztásával folytatódott.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
