Amikor a rendszerváltás idején felmerült, hogy Kökényben, a Pécs közeli, horvátok lakta kis településen templom épüljön, kissé hihetetlenek tűnt az ötlet. A település a keszüi plébániához tartozott, szentmiséket a falu közelében lévő, a hívek adományaiból és munkájával kibővített Szent Kereszt kápolnában is tartottak, illetve még korábban az iskola egyik tantermében.
Az ötlet gazdája és kivitelezője Lőrinc Sándor plébános volt, aki Keszüben született és mint ministráns, illetve káplán tanult meg horvátul énekelni és imádkozni. Emlékezett azokra az időkre, amikor a kökényi lányok és fiatalasszonyok ünnepi népviseletben jöttek a szentmisékre. Szeretve tisztelt Sanyi atya lelkesedése magával ragadta a kökényieket, és 1989-ben a Szent Anna napi búcsú alkalmával mintegy 400 hívő jelenlétében az új templomot Cserháti József püspök szentelte fel. Az eseményről annak idején videófelvétel is készült, ezt a hívek megnézhették az idei kétnapos búcsú ideje alatt, július 28-án és 29-én.
„Csoda történt Kökényben” ezek a szavak is elhangzottak a 35 évvel ezelőtti szentelés alkalmával, hiszen egy kis község kis létszámú híveinek nagy, szívből jövő akarata és hálája valósult meg. Ezt a 35 évvel ezelőtti eseményt ünnepelték meg az idei Szent Anna napi búcsún szentmisével, amire Köves Ferenc plébános meghívta a gyémántmisés Mayer Mihály püspök atyát, aki homíliájának első részében az idősek és nagyszülők világnapjára utalva generációs összetartásról beszélt. Ez az összetartás hiányzik a mai társadalomból, de a nagyszülők szeretettel teli szívvel át tudják adni unokáiknak azokat az értékeket, melyeket életük során megtapasztaltak, fontosnak tartanak - mondta. Püspök atya arra tanította a fiatalokat, hogy becsüljék meg az idősek tudását, hiszen így teljesedik be, épül tovább jelenünk kultúrája, melyet nem szabad engedni, hogy a „leselejtezés” kultúrájává váljék.
Mayer püspök atya a kökényi templomról azt mondta, „Jézus szeretete kellett, hogy itt legyen” a közösségben, még jóval a templom építésének kezdete előtt. A harangláb már korábban itt állt, de nem volt elégséges a harangszó, Jézus Krisztus jelenlétére is szükség volt. Ez a jelenlét később materializálódott is, hiszen megépült a kálvária, valamint a falu közepén lévő világháborús emlékmű, mindez a hívek közösségének erejét, hitét jelzi.
Kivételezett helyzetben vannak a kökényiek, hiszen nem múlik el vasárnap istentisztelet nélkül, a rózsafüzér közösség nagyon aktív, fontos számukra a Szűz Mária-tisztelet, megemlékeznek Jézus Szent Szívének hónapjáról, imádkoznak az elhunyt tagokért, gyakran zarándokolnak Szentháromság ünnepe alkalmából Máriagyűdre, a Havas Boldogasszony ünnepe pedig a pécsi havihegyi kápolnában találja őket.
A 35 évvel ezelőtti ünnepség résztvevői közül nagyon sokan nincsenek már köztünk, a fekete fejkendős nénik emlékét videófelvétel őrzi, az akkori karonülők ma elhozták gyerekeiket a jubileumi misére, az akkori fiatalok közül azonban sokan elköltöztek a faluból, munkát keresve. Csak remélni lehet, hogy a médiában megjelent felvételek, tudósítások megtalálják őket is, tudtukra adva, hogy a templom a haranglábbal minden elszármazottat visszavár.
Szöveg: Taragyia Györgyné
Fotó: Kollár Ákos
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
