A hamvazószerda előtti húshagyókedden lezárul az egyházi év Urunk megkeresztelkedése ünnepén kezdődött, rövidebbik évközi időszaka és hamvazószerdán kezdetét veszi a húsvétra való felkészülés bűnbánati ideje, a nagyböjt. Erre az időszakra az Egyház - a kezdeti időktől fogva - böjti szabályokat ír elő a hívek számára Jézus 40 napos pusztai magányához csatlakozva.
A böjti időszak az elcsendesedésre, az intenzív lelki életre és a megtisztulásra való felhívás időszaka annak érdekében, hogy méltó módon készüljünk fel Urunk feltámadásának ünnepére. Ebben az Egyház több évszázada kialakult gyakorlatokkal segíti a híveket. Ezek közé tartozik a böjt, a rászorulók segítése, jó cselekedetek végzése.
SZIGORÚ BÖJT
Szigorú böjtöt évente két alkalommal, a nagyböjt kezdő napján, hamvazószerdán, valamint Jézus halálának napján, nagypénteken ír elő az Egyház, melynek hagyományai és előírásai szerint ezeken a napokon a 18 és 60 év közötti hívek csak egyszer étkezhetnek és még kétszer vehetnek magukhoz élelmet. Hazánkban ez a szabály abban a formában honosodott meg, hogy csak háromszor lehet étkezni és egyszer jóllakni.
A 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az Egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst. Ez azt jelenti, hogy tiltott a melegvérű állatok húsának fogyasztása. A szigorú böjt nem vonatkozik a 14 éven aluli gyermekekre, a betegekre, a kismamákra és a nehéz fizikai munkát végzőkre.
HÚSTILALOM
Nagyböjt péntekjein hústilalmat kell tartania minden katolikus hívőnek 14 és 60 életév között. A hústilalom azonban nem feltétlen a húsról való lemondásról kell szóljon, hanem bármilyen élvezeti cikkről, ami a böjtölő számára valódi lemondást jelent.
A fentiek betartása értelmet csak abban az esetben nyer, amennyiben a böjtölő lélekben csatlakozik az értünk szenvedő Jézushoz, az iránta való szeretetből végezi a böjtöt. A puszta böjtölés önmagában nem érdem, csupán üres formaság. A valódi önmegtagadás nélkül a „böjt” lélektelen, nem istentiszteleti cselekmény, legfeljebb fogyókúra, diéta, vagy értelmetlen önsanyargatás.
BŰNBÁNATI NAPOK
A bűnbánati napokon az Egyház megrendüléssel, a vezeklés és hálaadás szellemében emlékezik meg Krisztus kínhaláláról, mely minket bűneink terhétől megszabadított. Személyes vállalásainkkal csatlakozunk Urunk áldozatvállalásához, hogy saját és mások bűneiért engesztelve kiegészítsük azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéseiből (Kol 1,24). Ugyanakkor ezek révén erősítjük magunkat, hogy a kísértéseknek könnyebben ellenálljunk.
E napokon különféle önmegtagadásokkal, imádsággal, jócselekedetekkel hozzuk meg saját áldozatunkat. A bűnbánati nap eszközei közül az egyház hagyományai értelmében kiemelkedik a böjtölés: Krisztus engedelmes áldozatában való részvétel jele, egyben a testi ember fölötti uralom jelképe és kiváló fegyvere.
Az egyházi év nagyböjtön kívüli időszakának péntekjei szintén bűnbánati napok, melyet a hústól való tartózkodással vagy az irgalmas szeretet gyakorlásával, illetve a jámbor áhítat valamely gyakorlatával kell megtartani.
Szöveg: Pécsi Egyházmegye
Fotó: Pixabay
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
