Jézus Jeruzsálembe történő bevonulásáról emlékezik meg a Katolikus Egyház virágvasárnap. Az ünnep alkalmából Felföldi László megyéspüspök április 12-én barka- és pálmaszenteléssel egybekötött előesti szentmisét celebrált a pécsi székesegyházban, ahol hagyományosan a hívek pálmaágakkal kísért bevonulásával kezdődött az ünnepi szentmise, melyen koncelebrált Máger Róbert püspöki irodaigazgató, székesegyházi plébános és Szép Attila gyárvárosi plébános.
A Pécsi Egyházmegye főtemplomában hagyományosan ezen a napon, április 12-én, az utoljára elhunyt pécsi püspök, dr. Cserháti József halálának évfordulóján emlékeznek meg az egyházmegye elhunyt főpásztorairól, amikor megnyitva a székesegyház püspöki kriptájának kapuját, a betérők leróhatták kegyeletüket a néhai püspökök emléke előtt.
A liturgiában elhangzott a passió, az idei egyházi évben Lukács evangélista elbeszélése alapján, melyhez kapcsolódva Felföldi László püspök szentbeszédében kiemelte, a szenvedéstörténet gondolatai, a szó, a dallam és az érzés olyan egységet teremt, ami mindent elmond a szívről, a lélekről.
Az emberi szív ugyanis mindig a boldogságra vágyik, ezt keressük egész életünkben. De a szív legmélyén ugyanúgy értelme, helye és célja van szenvedésnek is. Ezért fontos hagyni, hogy a passió közel kerüljön hozzánk és hasson ránk, mert a béke, öröm, szeretet és boldogság iránti vágyunk húzóereje a szenvedés, a próbatétel és a lélek küzdelme – hangsúlyozta a püspök.
Jézus szenvedéstörténetében az Úr fölvette a keresztjét, azaz a küldetését, a kereszt jelenti a legnagyobb mélységet és gazdagságot – mutatott rá beszédében a főpásztor. Mindnyájunk élettitka, hogy fölvegyük a saját keresztünket, a ránk mért sorsot és életküzdelmet. Látva embertásaink, a családok keresztjeit, azt a szenvedést és küzdelmet, amit a mindennapokban meg kell élniük és el kell hordozniuk, óriási tiszteletet érdemel, hogy ezek ellenére elégséges szeretetet teremtenek magukban, kapcsolataikban egymással ahhoz, hogy a kereszt súlyát elviseljék.
A hordozott keresztek között is az a legfájdalmasabb, amit nem akartunk, amit ránk dob a világ és nem tudunk rajta változtatni. A világ ácsolja a kereszteket és ácsolja szenvedéseket, ezért fontos, hogy mi ne nehezítsük senki keresztjét, inkább álljunk a szenvedő mellé, amennyire a szívünkből és sorsunkból telik, ahogy Cirenei Simon és Veronika is cselekedte Jézussal a kereszthordozásban.
A passióban Jézust megfosztották ruháitól, ami azt is jelenti, hogy emberségében sebezhető lett, már nem tudott védekezni, megfosztották attól, ami az emberségéhez, az emberségünkhöz tartozik. Ezt megtapasztalva magunk is kiszolgáltatottá válunk a butasággal, a gonoszsággal és a rosszindulattal szemben. Ez életünk legnagyobb próbatétele, melyek sebeket okoznak és ezekbe a sebekbe bele tudunk halni.
Erősítsen meg mindnyájunkat ez a virágvasárnap és a nagyhét, hogy újra feltámadás és élet legyen – buzdította a híveket a püspök, majd azt kérte, fogadjuk el az életünket a magunk keresztjével, de legyen mindig elégséges szeretetünk, melyben Isten és család biztonságot adnak ezeknek a kereszteknek az elviselésében.
Minden sebezhetőségünk ellenére ugyanis a győzelem a keresztény ember tanúsága. Krisztus győzött a halál és a kiszolgáltatottság fölött. A szeretet, Krisztus világossága mindig győzni fog az ember és a világ sötétsége fölött – zárta virágvasárnapi elmélkedését a pécsi egyházmegye főpásztora.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
