„Isten akarata a 3. évezred számára a szinodalitás” – Ferenc pápa apostoli buzdítása jegyében a Szentatya „örökségét”, a szinodalitás témáját járták körbe az érdeklődők május 6-án Pécsett. A Magtár Látogatóközpontban megtartott program meghívott előadója volt Mohos Gábor, esztergom-budapesti segédpüspök, aki a 2023-2024-ben megtartott püspöki szinódus egyik magyar résztvevőjeként teológiai és gyakorlati szempontokra épülő élményszerű beszámolót tartott a témára nyitott érdeklődőknek.
Az előadást pódiumbeszélgetés követte, melyen az előadó mellett részt vett Felföldi László pécsi megyéspüspök, Forrai Tamás SJ egyetemi lelkész, valamint a beszélgetés moderátora és a program házigazdája, Görföl Tibor teológus.
Egy szinodális Egyházért: közösség, részvétel, küldetés címmel hirdette meg Ferenc pápa 2021-ben a szinodális folyamatot. A Szentatya pápa elődei hasonló szándékokat fogalmaztak meg és ezeket az elveket porolta le Ferenc pápa, amikor elkezdte a szinodalitás kifejezést használni.
Mohos Gábor beszámolójában elmondta, hogy sokan nem értették, hogy egész pontosan mit jelent, ezért eltérően értelmezték a szándékot. Pedig a szinodális út része volt tulajdonképpen már a II. Vatikáni Zsinat (1962-65) is, mely nagy megújulást hozott az Egyházba. Arra ösztönzött, hogy térjünk vissza a gyökerekhez, Jézus Krisztushoz és az evangéliumhoz. De tenni ezt úgy, hogy figyelünk és reagálunk arra, ami a körülöttünk levő világban történik.
Ezt jelenti tulajdonképpen a szinodalitás, mely az Egyház alapvető alkotóelemeként mindig is része volt 2000 évre visszatekintő, mély gyökerekkel rendelkező történelmének. Napjainkban pedig ennek a folyamatnak újabb és újabb kibontakozását éljük. A szinodalitás tehát élő és létező valóság, melyben a krisztusi utat olyan közösség tagjaiként járjuk együtt, melynek tagjai kapcsolatban vannak egymással – emelte ki az előadó.
Majd hangsúlyozta, az Egyház tagjaiként mindnyájan a keresztség szentségében részesültünk, így mindannyian az Egyház, mint Krisztus misztikus testének vagyunk tagjai, megvan benne a sajátos helyünk és szerepünk. De mint test, együtt kell mozognunk, haladnunk és figyelnünk kell egymásra, meg kell hallgassuk egymást. A szinodalitás fogalma tehát azt jelenti, hogy az Egyház tagjaiként együtt haladunk, egyénileg és közösen is a Szentlélekre nyitottan, őrá figyelve, az ő vezetésével. Ám ez az együtt mozgás nagy kihívást jelent, hiszen napjainkban 1,4 milliárd katolikus él a világ számos pontján, más és más kultúrákban, eltérő társadalmi kihívásokkal.
Ezért úgy kell megújuljunk katolikus identitásunkban, hogy az adott társadalmi viszonyok figyelembevételével újítjuk meg egymással való kapcsolatainkat. Ez már önmagában mindnyájunkat megújít, és ha hitben tesszük meg, akkor mint Egyház tudunk megújulni és fölfedezni a kegyelmi forrásokat és tartalékokat. Korunk kihívása pedig az, hogyan lehet megszólítani és jobban bevonni a laikusokat és az Egyházon kívül levőket vagy az attól eltávolodottakat.
Azaz szinodális úton haladva, közelebb kerülve egymáshoz, meghallgatva egymást kell közösen megvalósítani, hogy Egyházunk közösségekben létezzen minden szinten. Mint közösség nyitottan tudjunk fordulni másokhoz és befogadni másokat. A Szentlélekre rátalálva, az ő hangját meghallva az ő vezetésére hagyatkozni. Hogy megszülessen az az elmélyült felismerés, melyben a Jézustól kapott küldetésünket Egyházként, hitelesebben tudjuk megélni – összegezte a szinodaltásról szóló beszámolóját Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök.
A beszámoló pódiumbeszélgetéssel, majd a résztvevők ún. Lélekben történő csoportos beszélgetésével és megosztásokkal zárult.
Az előadásról készólt felvétel megtekinthető a YouTube-on:
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
