A papszentelést minden évben a hivatásokért felajánlott gyalogos zarándoklat előzi meg a Pécsi Egyházmegyében. Ebben az évben nem ünneplünk papszentelést, azonban idén is voltak sokan, akik június 20-án szívügyüknek érezték, hogy a papi hivatásokért felajánlott zarándoklaton kérjék az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába.
A Katolikus Lexikon szerint a pap az Isten és az emberek között közvetítő személy, az egyházi rend szentségének második fokozatával felszentelt áldozatbemutató, gyóntató, tanító és lelkipásztor, akinek legfontosabb feladata az áldozatbemutatás.
A papi hivatás kérdése érzékeny téma napjainkban, amikor folyamatosan csökken az aktív korú papok és a szemináriumok papnövendékeinek száma, komoly kihívás elé állítva az egyetemes Egyházat és a lelkipásztori ellátásért felelős egyházmegyéket.
Ezért is bír kiemelkedő jelentőséggel, hogy ebben az évben is voltak, akik a szentelendőkért és a papi hivatásokért felajánlott zarándoklat mintegy harmincéves, pécsi egyházmegyés múltját követve idén is vállalkoztak a Mecseknádasdról Püspökszentlászlóra tartó, majd onnan tovább Pécsre érkező zarándokútra.
A mecseknádasdi Árpád-kori Szent István-kápolnában a zarándoklat egyik szép mozzanata, amikor az indulás előtt szalagot kötnek a zarándoklat keresztjére, rajta a leendő szentelés előtt álló papnövendékek nevével. Idén Szanyi Norbert, a Pécsi Egyházmegye harmadéves papnövendéke kötözte fel saját szalagját. Majd Rékavár érintésével nekivágnak a Püspökszentlászlóra vezető 14 km hosszú útnak, ahonnan a legkitartóbb zarándokok Pécs felé indulnak tovább, hogy további 24 km megtételével, egész éjszakás gyaloglás után megérkezzenek a papszentelések állandó helyszínére, a pécsi székesegyházba.
Az idei zarándoklat lelki vezetője Kovács József pécsi káplán atya volt. A zarándokok között pedig idén is voltak papok: Rosner Zsolt tolnai-, Szép Attila pécsi- és Horváth Sándor nagydorogi plébános vett részt a hivatásokért felajánlott zarándoklaton.
Püspökszentlászlón a zarándokmisét Mihovics Szebasztián újmisés mohácsi káplán celebrálta, akit éppen egy évvel ezelőtt, 2024. június 22-én szentelt pappá Felföldi László pécsi megyéspüspök. A papi hivatásokért felajánlott liturgián koncelebrált a jelenlévő papság, akik nevei szintén olvashatók a zarándokkereszt szalagjain.
Szebasztián atya szentbeszéde érintette a realitást, ugyanakkor személyes és lélekemelő volt, melyben lelki utazásra hívta a jelenlévő zarándokokat. Az „út" kiindulási pontja pedig az utolsó vacsora „terme” volt, az Eucharisztia és a papság alapításának helyszíne.
Amikor valaki pap lesz, Isten meghívására válaszol, de a hivatás egyben ajándék, nem valamiféle automatikusan létrejövő dolog. A papi küldetés mélyen be van írva Krisztus húsvéti misztériumába: a szenvedésbe, az önátadásba, a szolgáló szeretetbe – fogalmazott a szónok.
Az utolsó vacsora történéseit idézve kiemelte, a pap élete is szent kenyérré válik: kezébe veszi az Isten, amikor meghívja; megáldja, hogy küldetést adjon; megtöri, vagyis megtisztítja, formálja a szenvedésekben; majd pedig odaadja a népnek szolgálatra, áldozatra, a szentségek kiszolgáltatására.
Ez a négy mozdulat – kezébe veszi, megáldja, megtöri, odaadja – nemcsak az Eucharisztia liturgiáját írja le, hanem a pap egész életútját is. A pap nem önmagáért él, hanem Isten népéért, és Krisztus példája szerint: aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja sokakért.
Szebasztián atya beszédében kitért arra is, hogy napjainkra megfogyatkozott a papnövendékek száma. A következő tanévtől kezdve pedig eggyel kevesebb szeminárium fog működni, mert jelentkező szinte alig akad. Közben pedig a plébániák elárvulnak, a papok több falut látnak el egyszerre és kimerülnek a szolgálatban – mutatott rá napjaink kézzel fogható valóságára az újmisés.
Majd hozzátette, a válasz és a teendő ebben a helyzetben nem a panaszkodás, „hanem az, amit ma tettünk: imádkozunk és zarándokolunk. Zarándoklatunk nem sportteljesítmény, nem túra. A keresztény zarándoklat mindig ima és áldozat. Felajánljuk fáradtságunkat, imáinkat, esőcseppet, vagy éppen a tűző Napot, izzadságot, fájó térdet, mint egy könyörgést Istenhez: „Küldj munkásokat aratásodba, Urunk!” A papi hivatás titok. Nem „gyártani” lehet, hanem kérni kell.
Ahogy a néhai Ferenc pápa mondta: A papi hivatások elsősorban térden születnek. Ez azt jelenti, hogy a papi hivatás a családban fogan, az oltár előtt erősödik, és az egyház közösségéből emelkedik ki. Ezért olyan fontos, hogy mi, akik itt vagyunk, felelősséget érezzünk érte. Beszéljünk a hivatásról otthonainkban! Hívjuk a fiatalokat templomba, ministrálni! Mutassunk példát az istenkapcsolatban!” – buzdított a szónok.
Majd pappá szentelésének közelgő első évfordulója alkalmából így fogalmazott: „Egy éve annak, hogy egyházmegyénk püspöke kezeit a fejemre tette, és az Egyház szolgájává szentelt. Öröm és hála van a szívemben. Nemcsak azért, mert pap lehetek, hanem mert tudom, hogy valaki egykor értem is imádkozott, hordozott engem imáiban ezen a zarándoklaton. Ez most nemcsak egy papi évforduló számomra, hanem hálaadás mindazokért, akik hittek bennem, imádkoztak értem, és hordoznak ma is.
Ez a zarándoklat nemcsak egy hagyomány, nemcsak egy szép gesztus. Ez egy életet formáló könyörgés. Ahogyan egykor értem zarándokoltak, úgy most is hordozunk valakit, akinek talán még nem is tudjuk a nevét, de Isten már ismeri őt, és talán épp most készíti őt arra, hogy kimondja: „Íme, itt vagyok, engem küldj!” Imádkozzunk tehát továbbra is papi hivatásokért, és ne feledjük: minden papi hivatás valakinek a könyörgéséből született” – zárta szentbeszédét Mihovics Szebasztián.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
