A međugorjei Béke Királynője Mária-kegyhelyen augusztus 4. és 8. között tartották a 36. Mladifestet, ahova a Pécsi Egyházmegyéből is érkezett egy 17 fős csoport Berecz Tibor sásdi plébános vezetésével. Az egyik 16 éves résztvevő, Balogh Virág személyes hangvételű írását közöljük.
Tavaly ilyenkor még azt sem tudtam, hol van Međugorje. Azt pedig még sejteni sem mertem volna, hogy idén augusztusban egy hetet ott töltök és teljesen más lelkülettel, hálával, új emberként, társakkal és küldetéssel együtt jövök haza. Az idén Međugorjében 36. alkalommal rendeztek keresztény ifjúsági fesztivált. A Mladifesten több mint 50.000 fiatal vett részt a lelki feltöltődés reményében.
Életemben többször jártam már zarándoklatokon, de olyanon, amilyenen most voltam, még sohasem. Márciusig még csak elképzelni sem tudtam volna magam egy külföldi zarándoklaton, és ha rajtam múlik biztos, hogy otthon maradok. De szerencsére Istennek más tervei voltak.
Az egyik szentmisén hallottam a međugorjei ifjúsági zarándoklatról, mikor egyszer csak érezni kezdem Isten hívását: „Menj el!” Mikor elolvastam a programot rendkívül sűrűnek találtam a napirendet, és eleinte nem voltam elragadtatva tőle, de hamar beláttam, pont ez kell ahhoz, hogy ki tudjak szakadni a mindennapokból és teljes erőmmel Istenre tudjak figyelni. Naponta órákon át hallgattuk a tanúságtételeket, volt napi egy szentmise, szentségimádás és gyertyagyújtás is. Nekem nagyon sokat jelentett a Cenacolo közösségben tett látogatásunk is, hiszen ez a közösség fogadja be az utat tévesztett és önmagukat kereső fiatalokat. A tanúságtételekből hamar kiderült számomra, mennyire „mélyről” milyen „magasra” lehet eljutni, hiszen „az Úr nem az alkalmasakat választja ki, hanem a kiválasztottjait teszi alkalmassá.” Ez volt az egyik olyan mondat, amit az Úr a szívembe vésett.
A zarándoklat során sokszor tapasztaltam, Isten rajtam keresztül is segít és szól másokhoz és másokon keresztül hozzám. Ez olyan megfoghatatlan békével, hálával, szeretettel és küldetéstudattal járt át engem, amit eddig még nem tapasztalhattam. Emellett nem lehet elhanyagolni azt sem, mekkora élmény volt napi szinten a tanúságtételek között énekelve és táncolva dicsőíteni Istent. Ezenkívül, csodás emlék a Križevacon imádkozott keresztút, a horvát tengerparti fürdőzés és a Mostarba tett látogatás mellett, a kisbuszos városnéző túrává alakult GPS-problémákkal átszőtt, vidám hangulatú templomkeresésünk is.
Megtapasztaltam, hogy nem csak kapni, de adni is hívott az Úr! Éreztem, hogy Isten engem is kősziklájává akar tenni, amire építhet, pont úgy, mint Pétert. Eddig még soha nem láttam ennyire valódi és élő hittel, szeretettel és támogatással megáldott fiatal közösséget, amiben nem csak másokat, Istent, de még magamat is jobban megismerhettem. A hit nem magányügy, ezt megannyiszor hallhatjuk. Ez a mondat számomra most új értelmet nyert, sőt ha őszinte akarok lenni, én magam is egy kicsit újjászülettem. Igazán hálás vagyok Istennek az igazi, élő és valódi hittel rendelkező közösségekért, a tartalmas programokért, a szervezőkért, a valódi és meghitt emberi és Istennel való találkozásokért, az élő hitért, amit megtapasztalhattam Međugorjében.
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
