Az év első napjaiban boldog új esztendőt szoktunk kívánni egymásnak, illetve sokan elhatározzák, hogy valamiben fejlődni, növekedni szeretnének. Ugyanakkor az előttünk álló, ismeretlen jövőtől, a bizonytalantól való félelem és aggodalom is megérinthet bennünket. Ilyenkor jó, ha a szívünkbe véssük, hogy a BÚÉK rövidítésnek van egy még mélyebb jelentése is: „Bízzuk újra életünket Krisztusra!”.
A remény szent éve volt a 2025-ös esztendő, amelynek fő üzenete az, hogy a reményünk nem valami, hanem Valaki. A keresztény reménynek van arca: vagyis a reményünk Jézus Krisztus, az Isten Fia, aki azért született meg, hogy velünk legyen. Meghalt, de valóban feltámadt, él, legyőzte a halál és a bűn hatalmát. Jézus Krisztus a történelem és a világ Ura, aki mindenkit szeret, mindenkinek megbocsát. Ő nem hagy magunkra, együtt halad velünk életünk minden napján a Mennyország felé. Habár nem tudjuk, hogy mit ad az új esztendő, de azt tudjuk, hogy ki adja: a velünk lévő Isten, aki közel van hozzánk és irgalmas. Tudjuk, hogy nem a gonoszé, nem a háborúé az utolsó szó, hanem Istené. Ez a mi reményünk, s ez „a remény nem csal meg.” (Római levél 5,5)
Január elseje a béke világnapja is. XIV. Leó pápa ebből az alkalomból megfogalmazott üzenetében ezt írja: „Kedves testvéreim! Akár megvan bennünk a hit ajándéka, akár úgy érezzük, hogy nincs, nyíljunk meg a béke előtt! Fogadjuk be és ismerjük fel, és ne gondoljuk, hogy távol van és lehetetlen elérni. Mielőtt cél lenne, a béke először is jelenlét és út.” Hagyjuk, hogy a feltámadt Jézus Krisztus „fegyvertelen és lefegyverző békéje” átformálja szívünket, gondolkodásunkat és cselekedeteinket! Ezzel összhangban szól Péter apostol bátorítása is: „Békesség nektek, akik Krisztusban éltek!” (1. Péter-levél 5,14), amely egyházmegyénk idei mottója is.
Vagyis a béke és a remény lehetséges számunkra is. Isten ajándéka, amit kérnünk kell mindig, de mi magunknak is a remény és a béke zarándokaivá és továbbadóivá kell válnunk családunk, egyházközségünk, közösségeink, településünk, hazánk és minden nemzet számára. Ebben segíthet Ferenc pápának az a három szava, amelyet mindannyiunknak ajánl a Szentatya: köszönöm, kérem, bocsánat. A „köszönöm” a hálát fejezi ki. Ha tudunk hálásak lenni Isten, mások és önmagunk felé, akkor a kapcsolataink megújulnak, szívünk fiatalos és derűs marad. A „kérem” szó arra utal, hogy a másik emberben nem ellenfelet, nem ellenséget, hanem testvért látok, akinek jót akarok, akivel jót teszek. Szent Benedek tanítja, hogy ha nem is tudjuk valakinek a problémáját megoldani, de egy jó szót mindig szólhatunk hozzá, ami vigasztalja, bátorítja őt. S végül a „bocsánat” kifejezés azt jelzi, hogy akarok megbocsátani, illetve bocsánatot kérni. A megbocsátás azzal a döntéssel kezdődik, hogy a rosszra nem rosszal, hanem jóval válaszolok: jót kívánok, jót akarok a másik embernek, még akkor is, ha fájdalmat okozott nekem.
Az új esztendő hajnalán határozzuk el, hogy ezt a három szót gyakran fogjuk használni: köszönöm, kérem, bocsánat! Gondoljuk át, hogy ki az a személy, akinek ezeket a szavakat minél előbb ki kellene mondanunk, s tegyük meg mi az első lépést felé! Így a remény és a béke fáklyái leszünk, amely fényre oly nagy szükségünk van 2026-ban is. Így kívánok mindenkinek boldog új évet, bízzuk újra életünket Krisztusra, aki a mi reményünk és békénk!
Szöveg: Nyúl Viktor bátaszéki plébános
Nyitókép fotó: Pécsi Egyházmegye
Fotó: Nyúl Viktor (a bátaszéki templom betleheme, részlet)
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
