Január 6-án, vízkereszt ünnepén zárul a remény jubileumi szentéve, amikor XIV. Leó pápa bezárja a Szent Péter-bazilika szent kapuját. A Pécsi Egyházmegyében Felföldi László püspök az egyházmegye papságának jelenlétében a pécsi székesegyházban január 3-án celebrált ünnepi szentmise keretében zárta le a jubileumi esztendőt. A liturgián a papság soraiban jelen volt Mayer Mihály nyugalmazott püspök is. A szónok dr. Kajtár Edvárd, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem teológiai tanára, a Pécsi Egyházmegye papja volt.
Ez a szentmise hálaadás a remény szentévének különleges ajándékaiért és titkaiért, melyet megélhettünk és együtt hordoztunk – fogalmazott a bevezető szertartásban Felföldi László püspök, aki kiemelte, a pásztorok és a nép az irgalmasság tapasztalata által megerősödve és az Istennel való találkozás révén felvértezve együtt adnak hálát, valamint kérnek bocsánatot Istentől az elkövetett bűnökért.
A főpásztor a liturgia bűnbánati részében személyes hangvételű bocsánatkérést fogalmazott meg a papok és a világi hívek felé, akiket 5 éves püspöki szolgálata próbatételes útja során megbántott. A megrendítő bocsánatkérést követően kifejezte szándékát, hogy örömmel, szeretettel és Isten békéjének reményében megerősödve induljunk az új esztendő minden ránk váró feladata elé.
A szentmise homíliájában dr. Kajtár Edvárd a papi és szerzetesi barátságaiból merítve osztotta meg a hallgatósággal, hogyan ragyog fel a remény a szívünkben, hogyan táplál bennünket és milyen utat mutat a holnapnak egy olyan világban, ahol a háborúk, gazdasági nehézségek és az emberek közötti gyógyíthatatlannak tűnő feszültségek közepette a keresztények újból és újból reménykedni mernek.
A keresztény remény alapja, hogy Isten szeret minket, mégpedig Jézus Krisztus által, akit nekünk ajándékozott, aki jelen van az életünkben. Akit ebben az esztendőben úgy fedeztünk fel személyes életünkben, mint eddig soha és ettől szentév a mostani. Volt egy találkozás, ami átfordított minket, vagy egy aprónak tűnő dolog meghonosodott a lelkünkben, a spiritualitásunkban, ami megváltoztatott, mert láttuk Őt és ez a látvány átalakító – mutatott rá beszédében a szónok.
A papságról szólva elmondta, az Úr által megáldott szolgálatukban az a feladatuk, hogy reményt generáljanak az emberekben, de nem tankönyvekből megtanult igazságokkal, hanem a saját életük könyvéből kiolvasott igazságokkal téve tanúságot arról, hogy Jézus jelen van az életünkben.
Reménységünk alapja az, hogy Jézus él. Nap mint nap látjuk, hogy Jézus szeretetétől nem tud elszakítani semmi és senki, hogy van megbocsátás minden bűnre feltételek nélkül, hogy a szenvedéseink át vannak szőve a feltámadott Krisztus fényével, hogy az ember nem tud annyira magányos lenni, hogy az Isten ne ölelné őt önmagához, hogy van értelme az életnek, mert számunkra az élet Krisztus - zárta szentbeszédét Kajtár Edvárd.
A szentmise az esperesek és a helyettes esperesek által szavakba öntött könyörgésekkel folytatódott.
A befejező szertartásban Felföldi László püspök a remény szentévéről szóló személyes gondolatait osztotta meg a jelenlevőkkel. A főpásztor elmondta, a szentévet követő időszak számára azt jelenti, a remény kapuján átlépve nap mint nap elindulunk Istennel. Ahhoz azonban, hogy életben maradjunk és Isten akaratát megvalósítsuk óriási hitre, reményre és verejtékes szeretetre van szükségünk. Egyiket sem lehet megspórolni, mert egyik sem létezik a másik kettő nélkül. Végezetül Suenens bíboros Miért vagyok a remény embere? című írásával zárta beszédét a remény szentévét lezáró ünnepi szentmisében.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
