A település központjában található, idén 230 éves emlékmű nem csupán műalkotás vagy városi nevezetesség, hanem hitünk, hagyományaink és közösségeink jelképe. A közelmúltban gondosan felújított köztéri szobrot Felföldi László pécsi megyéspüspök áldotta meg március 8-án. Az ünnepi alkalmon jelen volt Wigand István bonyhádi plébános is.
A szentmisét követő ünnepségen Petrás Mária Kossuth-díjas népdalénekes adta elő a Himnuszt, majd Soltész Miklós, egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár és Csibi Krisztina országgyűlési képviselő mondott beszédet.
Felföldi László püspök a szobor megáldása előtt mondott ünnepi köszöntőjében a 18. századi Bonyhádra tekintett vissza, amikor a településen járványok és tűzvészek tették próbára az embereket, akik megérezték, hogy a bajban csak teljes összefogással, lelki, közösségi, Istenre és egymásra figyelő közösségben lehet kiutat találni.
Akárcsak napjainkban, amikor szellemi, lelki járvány és tűzvész van körülöttünk, mely óriási csapásokat és szenvedéseket okoz. Nekünk sincs más lehetőségünk, mint elődeinknek, akik összefogtak, hogy megerősítsék egymást, önmagukat és az Isten alkotta emberképet – fogalmazott a főpásztor.
Beszélt a Szentháromság közösségének nagy titkáról, az egységről és a közösségről, mely gyönyörű szimbóluma lett Bonyhádnak, de a szobor és az ünnep valódi értéke az, melynek nyomán a szívekben, feleségek, édesanyák, férjek és édesapák szívében megszületik, hogy megvalósítsák az Isten által rájuk bízott küldetést.
Hangsúlyozta, napjainkban óriási feszültség vesz körül minket, melyben már csak a Lélek csodája segíthet, mely többre képes minden emberi akaratnál és gonosz szándéknál. Végezetül a püspök XIV. Leó pápa a békéért mondott imádságával zárta beszédét.
A bonyhádi Szentháromság-szoborcsoport műemlék építményét Walter József bonyhádi orvos állíttatta 1796-ban. A mészkőből készült, copf stílusú elemeket is tartalmazó, késő barokk kompozícióban az oszlop tetején a Szentháromság-szoborcsoport helyezkedik le. Lejjebb Szeplőtelen Szűz Mária szobra, akinek a feje fölé angyalok tartanak koronát. Egy szinttel lejjebb Szent Péter, Szent Pál és a gyermek Jézust a karjaiban tartó Keresztelő Szent János, továbbá – utalva a 18. századi tűzvészre – Szent Flórián, valamint Sebestyén, a járványok ellen védelmező szent szobra látható.
A barokk szobrok hagyományai szerint helyet kapott az emlékművön az önmegtagadásban és magányban folytonos imádságos életet élt Szent Rozália is, akit egy barlangban, fekvő helyzetben ábrázolnak.
A szoborcsoportot korábban 1934-ben és az 1980-as években is felújították. A közelmúltban megvalósult munkálatok során 20 millió forint kormányzati támogatással konzerválták az eredetinek tekinthető felületeket, javították a kőanyagot, eltávolították a korábbi, helytelen kiegészítéseket és pótolták a plasztikai hiányokat. A restaurálás keretében felújították az emlékművet körülvevő kovácsoltvas kerítést, és rendbe hozták a szobor környezetét is.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
