Pécsi Egyházmegye

 „Megrázkódtató események feltámasztják a lélek mélyén szunnyadó hitet.” - Kivonatok Dr. Csigi Imre Élmények–Emlékek (1956) gépiratából.

Korábbi összeállításunkban már idéztünk a Pécsi Egyházmegyei Könyvtár rendezési munkálatai közben előkerült, Dr. Csigi Imre pápai kamarás, későbbi nagyprépost által 1956. február 8. és november 26. között lejegyzett Élmények–Emlékek címet viselő gépiratból. Az alábbiakban az 1956-os forradalom és szabadságharc pécsi eseményeire emlékezve az október végi és november eleji jegyzeteiből, reflexióiból válogattunk.[1]

Okt. 24.

• „Vigyázz! Hallgass!” Nagy tömegmegmozdulások idegfeszítő várakozásban kis munkahelyek óvatos népe kerülni akar minden kellemetlenséget.

(…)

• „Az esti órákban néhány száz ember, jobbára fiatal akadályozta a Széchenyi téren a forgalmat, és megszegte a gyülekezési tilalmat. Mindeni menjen mielőbb haza és zárja be a kaput. Reggel hatig kimenési tilalom van.”

Okt. 25.

(…)

• „Lobogózzátok fel a házakat, tűzzétek ki a magyar nemzeti lobogót” – mondja a rádió. És megjelennek a címer nélküli zászlók, a háromszínű pántlikák ablakokban, kabáthajtókákon, járműveken.”

(…)

• „Undorodom a helyzet láttán.” Aki józanul ítéli meg az eseményeket, fájdalmas érzését alig tudja elnyomni a véres hírek hallatára. Miért nem lehet ilyen áldozat nélkül megoldani a problémákat?

Tömeg a POTE Balassa János Kollégiuma előtt 1956. október 25-én

Okt. 26.

(…)

• Megszólalnak a fegyverek a városban. A város polgári csendje megtörött. Fájóan rezzennek össze az emberek: hát ily nehéz egymást megérteni?
• „Szemem előtt történt: egy élet összeomlott. Alig tudok megnyugodni.” A halál mindig megdöbbentő, ha értékkel rendelkező ember előtt bukkan fel. Eszünkbe jut-e legalább egy fohászt mondani az elhunytért?
• „Szíveskedjék bennünket megáldoztatni. Már nem tudunk elmenni a másik templomba.” A kilépési tilalom miatt elmaradó októberi áldás helyett két Jézust kereső lélek borult az oltár elé.
• - „Még pár perc, és este tíz óra lesz: a büntetlen fegyverletétel utolsó időpontja.” – mondja a rádió. Az író pedig hozzáteszi: „Nemcsak a halálhoz kell hősiesség, még több kell az élethez!”

Okt. 27.

(…)

• „Nem akadályozzuk, de nem is ajánljuk a vasárnapi bérmálást.” Mennyi óvatosság van ebben a kifejezésben. Erőt vagy erőtlenséget jelent? Ki tudja ma kiértékelni.
• „Hát nem szabad gyászolni a hallottainkat?” Keserű kérdés durva kézmozdulatra, mely gyászszalagot tép le a nemzeti színű mellől. A napról-napra változó eszmei kavargásban tört ki.
• „Követeljük… Követeljük…” Munkástanácsok alakulnak mindenfelé. Szavuk határozott, kemény szinte félelmetes. A levegő megtelik feszültséggel.
• „Azt hittük nem lesz októberi áldás, és még dolgozhatunk.” Szépítik a kis templomunkat a szorgos kezek holnapra, de megálljt mondok, és kézbe vesszük a rózsafüzért: imádkozunk. Kevesen, de szívesen.

(…)

Okt. 29.

(…)

• „Mindenki menjen haza, és az utcán senki se tartózkodjék.” A gyenge idegzetű emberek kapkodnak, másokat is akadályoznak a nyugodt gondolkodásban. Pedig komoly események küszöbén, erre van szükség. Tehát több vigyázatot”
• Új címtáblákat függesztenek ki az iskola kapujára. Új és mégis régi címerrel. Tehát új jelvények kellenek az embereknek. Mert jelvényekre mindig szükség van, hogy eszmék kifejezői legyenek.

Okt. 30.

(…)

• „Itt a Szabad Pécs rádiója.” Új hang szólal meg ma. Az emberek az utcákra tódulnak, szeretnének tudni valamit, és csak hazugságokat hallanak. Keresik köztük az igazságot.
• Kézbe vesszük a rózsafüzért ma is. Kint nyugtalan emberek, forró hangulatú nyilatkozatokat, új világról szóló ígéreteket hallgatnak. Berlinben gyertyák égnek az ablakokban elesettjeinket gyászolva. Mi pedig imádkozunk.

Nov. 2.

(…)

• „Átadjuk a szobát, azután használhatják, azután használhatják.” A polgári hatalom képviselői jelentek meg, Kulcsok zörrennek. Felszámolás folyik. Ki érti a történelem forgását?

Nov. 4.

(…)

• „Ora pro nobis peccatoribus.”[1] Imádkozik a rádió, mikor nehéz nap hajnala virrad. A fegyverek zaja és ágyuk dörgése közt száll az ima.

(…)

• „Sápadtan érkeztem haza.” Rendkívüli események, idegen harckocsik megjelenése bizony ijesztően hatnak. A lélek megremeg, mert a lélek eszközei egészen mások.

A szovjet tankok bevonulás a Pécsre [a Pécsi Tudományegyetem épületei előtt (Rákóczi út 80.)]

Nov. 5.

(…)

• „Szent Imre óvjon téged és minket is!” Fegyverek zaja hallatszik. Szent Imre temploma[1] sérülést szenved. Halkan szólnak a névnapi köszöntők.

(…)

• „Ha holnap reggel 8 óráig nem teszik le a Mecsekben lévő felkelők a fegyvert, megsemmisítjük őket.” Elgondolkozom ezen az utolsó két szón. Kint közelből hallatszik az ágyuk dörgése. Azt hiszem mindenki – nincs kivétel – ezen gondolkozik.

Nov. 6.

(…)

• „Nézd azt a különös füstöt!”Aknavetők döreje közben látjuk a becsapódás utáni robbanást a hegyen. Milyen ellentét a ragyogó napsütéssel szemben a sötét gomolygó füst.
• „Imádkozzanak! Kérem, imádkozzanak!” Könnyes szemű asszony kér lelki segítséget. Ő tudja, hogy az imának van ereje. Tudja, hogy Isten kezében van az élet és minden.
• „Már öt órája elment a férjem kenyérért. Olyan ideges vagyok.” A várakozás próbára teszi a türelmet. De persze a türelmetlenség sokszor nemcsak a félelem, hanem éppen a szeretet jele.ű

A Mecseki Láthatatlanok a Mecsekben (1956 novembere)

Nov. 7.

(…)

• „Ki akartam venni kezéből a kenyeret.” Amikor a tömeg elveszti a fejét, borzalmas vadság tör elő belőle. Ki tudja megállítani és ki tudja megérteni.
• „Az erdőben bujkáló fegyveres csoportok tegyék le a fegyvert, mert nehéztüzérséggel és légierővel megsemmisítjük őket. És közben a kicsinyek szinte gondtalanul játszanak, ablakot törnek és ránk mosolyognak.

Nov. 8.

(…)

• „És ha egy eltévedt bomba ideesik?” Fennáll az életveszély? Akkor biztosan, ha már hull a bomba, de most, mikor csak még fenyegetnek vele, nem biztos. És az emberek mégis annak tekintik.
• „Én nem félek! Van ellenszerem: egy üveg rum.” A bódultság is elhárítja a félelmet, de azért mégsem ez az igazi ellenszer. Hogy mi? Az Istenbe vetett bizalom.

Nov. 9.

(…)

• „Ma végre nyugodtan alhattunk: csend volt. Az ilyen kicsinynek látszó, de az egyes ember számára sokszor igen nagy esemény kikívánkozik az utcára. Mindenki helyesel, de látszik, hogy másra gondolnak.

Nov. 10.

(…)

• „”Az Isten megmentett bennünket.” Megrázkódtató események feltámasztják a lélek mélyén szunnyadó hitet. És hogy éppen a Szűzanya képe előtt esett szét egy erőtlenné lett lövedék, az valóban megdöbbentő volt.

Nov. 12.

(…)

• „Meghalt a fiam, imádkozzék érte!” Könnyes szemű édesanya keresi az Isten kezét: meg akarja csókolni. Nem zúgolódik, csak nagyon fáj neki.

Az összeállítást készítette: Dr. Schmelczer-Pohánka Éva

Fotó: Magyar Múzeumok archívum, Mecseki Láthatatlan blogspot, Régi Pécs facebook-oldal 

[1] A pécsi Pálos Templom.

[1] „Imádkozzál érettünk, bűnösökért!”

[1] Ma a Pécsi Tudományegyetem Rektori  Hivatala (Vasvári Pál utca 4.). http://mecsekilathatatlan.blogspot.com/2012/10/a-pecsi-baranyai-1956-os-forradalom_26.html

[1] A fejléc fényképeit Dr. Debreczeni László orvos, akkori egyetemi hallgató készítette.