Jézus legszentebb vérének tiszteletére rendeznek búcsút július 1-jén a bátai Szent Vér kegyhelyen.
Krisztus vérereklyéinek tisztelete az egyház történetének kezdetéig nyúlik vissza. A hagyomány szerint a Golgotán fölfogták és áhítattal őrizték a Krisztus oldalából folyó vér egy részét. A középkorban azután egyre fontosabb lett az oltáriszentség kultusza, és az eucharisztikus csodák folytán az oltáriszentségben megjelenő vért is ereklyeként kezdték tisztelni. Hasonlóan a bátai csodához, vérző szentostyákról a 13-14. századból a világ sok helyéről van adatunk. A bátai Szent Vér ereklyéről az első adat a Thuróczi-krónikában maradt fenn, amely már országosan ismertnek tünteti fel. Bővebb felvilágosítást ad az ereklyéről IV. Jenő pápa bullája, amely búcsút engedélyez az apátságnak. Ebben elmondja, hogy Zsigmond király azon kéréssel fordult a Szentszékhez, hogy „a Szent Benedek rend bátai monostorának, hol Krisztusnak csodálatos, az Oltáriszentségből kiömlő vére és néhány más ereklye van”, búcsút engedélyezzen. A Szent Vér helyi jelentőségű ünnepét IX. Pius pápa 1849-ben az egész egyház számára előírta július 1-re.
Bátán a július 1-jei ünnepen 10 órától szentségimádás lesz, majd 11 órától Kürtösi Krisztián bátaszéki plébános ünnepi szentmisét mutat be, amelyet körmenet követ.
