A római katolikus szertartáskönyv előírása, hogy minden oltárban valamelyik szent ereklyéjét kell elhelyezni, hogy azon misézni lehessen: a Pécsi Székesegyház különösen gazdag régi csontereklyékben. Sorozatunkban levéltári és könyvtári források alapján az ismertebbek történetét mutatjuk be.
Immáron másodikként következzen Szent Livinius vértanú ereklyének históriája. Sorozatunk első részében Szent Vincentius fejereklyéjének pécsi múltjának főbb állomásait vettük számba.
Életrajz
Szent Livinius egy ír családban született 580 körül. Valószínűleg Skócia püspöke, Flandria és Brabant apostola, Gent város védőszentje volt. Csodatételéről ekképp emlékeznek: egy missziója során nekirontottak, ám amikor elhárította a támadást, megparancsolta az ördögnek, hogy távozzon a támadó testéből. Először a padlón feküdt élettelenül, majd felállt és megköszönte Liniusnak a tettét. Azt is mondják, hogy meggyógyította, majd megkeresztelte Ingelbertet, Craphilde fiát, aki tizenhárom évig vak volt.
Végül 657. november 12-én, egy prédikációja közben pogányok megtámadták, nyelvét kitépték és megölték. Houtemben temették el és mártírként tisztelték. A genti (Belgium) Szent Bavo kolostor szerzetesei őrizték meg csontereklyéit.
Szent Livinus ereklyéje Pécsett
A középkorból egy szent ereklye Pécsre kerüléséről van tudomásunk és forrásunk: Poroszlói (Neszmélyi) I. Miklós (1346–1360) 1351-ben egy diplomáciai kiküldetés során püspöki székhelyére hozatta Szent Livinus (580 k. – 657) mártírpüspök csontereklyéjét a flandriai Gent Szent Benedek szerzetesei klastromának Szent Bavo templomból.
Peter Paul Rubens Szent Livinus vértanúsága festménye 1633-ból és a genti Szent Bavo katedrális[1]
Az ereklyét a püspök az 1355-ben a székesegyháztól északnyugatra a 13. század folyamán felépített Aranyos Mária kápolnába helyeztette el, 8 oltára (Szent István, Szent László, Szent Imre, Szent Márton, Szent Livinus, Szent Dorottya, Szent Erzsébet, Szent Mária Magdolna), közül a Szent Livinusban. Ugyanezen év szeptemberében VI. Ince pápa (1352–1362) november 12-ére Szent Livinus püspök ünnepére búcsút engedélyezett: így a szent magyarországi tiszteletének, történetének, valamint teljes miséjének együttes meghonosítása I. Miklós pécsi ordinárius érdeme.
Az Aranyos Mária kápolna romkertje ma a pécsi Székesegyház északnyugati oldalán
Az ereklyéről az 1487-ben Bázelban, Michael Wenssler nyomdájában, Ernuszt Zsigmond által megrendelt Pécsi Misekönyvből (Missale Quinqueecclesiense) van tudomásunk: „Anno Domini MCCCLI sunt portate huc ad Quinqueecclesias reliquie beati Livini episcopi et martiris per venerabilem dominum Nicolaum episcopum Quinqueecclesiensis…” [Ld. Korábbi írásunk: 520 éve jelent meg a Pécsi Misekönyv második kiadása (Velence, 1499)][2]
A szent ereklyéiről a 18–19. századi pécsi egyháztörténetírók is megemlékeztek: így Koller József, Haas Mihály, Bentzenleitner Ferenc. Szent Livinus ereklyéjének az Aranyos Mária kápolna feltételezett 17. századi elpusztulásával vagy elbontásával nyoma veszett: pécsi tisztelete mára már teljesen ismeretlen.[3]
A Pécsi Misekönyv vonatkozó rubruma (Basel, 1487)[4]
Az összeállítást készítette: Dr. Schmelczer-Pohánka Éva
[1] A képek forrása: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/a/a0/Peter_Paul_Rubens_-_The_Martyrdom_of_Saint_Livinus_-_Google_Art_Project.jpg ; https://www.triphobo.com/places/ghent-belgium/st-bavo-s-cathedral
[2] https://pecsiegyhazmegye.hu/intezmenyek-szervezetek/pecsi-egyhazmegyei-konyvtar/2924-520- éve jelent mega aPécsi Misekönyv második kiadása (Velence, 1499eve-jelent-meg-a-pecsi-misekonyv-masodik-kiadasa-velence-1499
[3] Borsa Gedeon: A legrégebben nyomtatott pécsi misekönyv = Magyar Könyvszemle, 1991/3. 259–260.
[4] Digitalizált példány: http://diglib.hab.de/wdb.php?dir=drucke/s-456-2f-helmst&distype=thumbs