Advent első hetének hétfőjén Dr. Kajtár Edvárd atya, a Pécsi Székesegyház plébánosa mutatta be hajnali szentmisét.

A roráté szentmise homíliáját teljes egészében közöljük:

„Az idei adventben a Krisztusban való testvériség témáját választottam ki. Ti pedig mindnyájan testvéreim vagytok (vö. Mt 23,8) – mondja Jézus a követőinek. Arra hívjuk a kedves testvéreket, hogy itt, a roráték során ezt a testvériséget fedezzük fel:

Mit jelent az, hogy mi, akiket megkereszteltek, Jézusban testvérek vagyunk, az Atyának fiai, gyermekei?

Szent Pál apostol lesz ebben a segítőnk a roráték során. A Rómaiakhoz írt levelének tizenkettedik fejezetéből fogjuk átvenni azokat az igéket, amelyek a testvériség mibenlétéről szólnak: hogyan éljük meg azt, hogy egymásnak testvérei vagyunk az Úrban. A mai napon a téma bevezetéseként általános igazságokat szeretnék mondani arról, hogy teológiai értelemben, a hitünk tanításában mit jelent az, hogy testvérek vagyunk, mi következik ebből az életünkre nézve?

Ezzel kapcsolatban öt igazságot hoztam szemlélődésre, gondolkodásra. Természetesen ezeket lehet hosszabban fejtegetni, hiszen, mint ahogy említettem, minden nap ezzel a témával foglalkozunk Pál apostol interpretációjában.

Az első gondolat, az, hogy mi testvérek vagyunk Jézusban, az Atyának gyermekei, s ebben az egyik legfontosabb feladatunk, hogy szeressük egymást. Jézus maga mondja: azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást. (vö. Jn 15,17) Sőt, azt is mondja, hogy az emberek onnét fogják tudni, hogy hozzá tartozunk, testvérei vagyunk, hogy szeretjük egymást.

Hogyan szeressem a testvéremet?

Hosszú-hosszú órákig beszélhetnénk erről. Egy pár alapvető igazság a testvériséggel kapcsolatban: a szeretet ennek a kapcsolatnak a lényegéhez tartozik, vagyis kötelező szeretni a testvért, azt, aki meg van keresztelve Krisztusban, és természetesen minden embert. De vigyázni kell ezzel, mert ezt az igazságot eléggé kifordította a világ. Mit jelent mindenkit szeretni? Ami biztos, hogy kötelességünk azokat szeretni, akik a hitben, Jézusban testvéreink: azt is, aki nem szimpatikus, azt is, akivel éppen feszültségben vagyok, azt is, akivel semmilyen kapcsolatom sincsen. Hogyan lehetséges ez? Nagyon fontos, hogy nem egyformán kell szeretni mindenkit. Hogy szeressem ugyanazzal a mélységgel, lendülettel az ellenségemet, mint amilyennel szeretem az édesanyámat, a házastársamat, a gyerekemet, az unokámat? Nem egyformán kell szeretni mindenkit! Szeretni személyre szabottan kell és annak a kapcsolatnak megfelelően, ami közöttünk van. Ha közöttünk éppen feszültség van, akkor abba nyilván nem kódolok érzéseket az ellenségemmel szembeni szeretetben, de az ellenségemet is szeretnem kell. Tehát, hogy hogyan szeretek valakit, azt meghatározza a kapcsolat és maga a szeretett személy: hogy ő kicsoda, őt hogyan lehet szeretni. Személyre szabottan kell szeretni minden testvért, nem egyformán!

A második: imádkoznunk kell egymásért! Pál apostol ugyanis azt mondja, hordozzuk egymás terhét. Az imádság elsősorban ezt jelenti. Nem csak közbenjárást, kegyelmeket kérünk meg áldást, hanem hordozzuk egymás terhét Isten előtt, vagyis, hogy beviszem az Istenkapcsolatomba azt, amit a testvérkapcsolatomban látok, hallok, tapasztalok. Beszélgetek a testvéremről a Jó Istennel, arról a testvéremről is, akit nehéz szeretnem. Elmondom róla, hogy miért nehéz szeretnem, mi vele a küzdelmem és így tovább. Hordozzátok egymás terhét! – ez azt jelenti, hogy imádkoznunk kell a testvérünkért.

Harmadik dolog: Szent XXIII. János Pál pápa, amikor az ökumenizmusról, a keresztény felekezetek közötti kapcsolatról kérdezték, azt mondta, hogy az ökumenizmus jelmondata: keressük azt, ami összeköt és kerüljük el azt, ami szétválaszt. Ez a testvéri szeretetre is igaz! A testvéremmel keressem azt, ami összeköt, ami egységbe hoz bennünket és kerüljük el azt, ami elválaszt a testvérünktől. Az gondolom, hogy az európai történelem számos olyan tragédiát mutat, amiben nem tudtuk ezt megélni: amikor római katolikus katonát vezényeltek egy római katolikus katona ellen, vagy a ’48-49-es szabadságharcban az osztrák gyakoroló, templomba járó római katolikus katonát elhozták, hogy a magyar római katolikus katona ellen harcoljon és öljék meg egymást. Mekkora abszurdum ez és mekkora égbekiáltó vétek Isten ellen! Ez egy példa. Ne keressük, azt, ami elválaszt, ami ellenségeskedést szül közöttünk! Azt keressük, ami összeköt, ami eggyé kovácsol!

Testvérnek lenni az Úr Jézusban, egy igenlő válasz arra a kérdésre – negyedik gondolat –, amit Kain  – miután megölte testvérét és Isten Ábelt keresve megkérdezi, hogy hol van – válaszolt: hát őrzője vagyok én testvéremnek? Jézusban a válasz: igen, őrzője vagy testvérednek! Vagyis nem lehetek passzív a tekintetben, hogy testvérem boldog vagy boldogtalan, nyilvános bűnben van vagy szenved, beteg, keresi élete útját. Nem lehetek passzív a testvéremmel szemben! Ez a nem passzivitás kihívások elé állít, mikor kell szólni, mikor kell beavatkozni. Itt kapcsolódnak be az előző pontok: imádkozzak érte, személyre szabottan szeressem, hordozzam őt az Úr előtt, keressem, ami egységbe kovácsol. Vagyis a kapcsolat természetében és a személyében lévő igazságnak megfelelően igenis lépjek oda, és éljek a testvéri feddés kegyelmével, amiről a Biblia is beszél és a kereszténységünk a középkorban felfedezte, hogy nem tud meglenni nélküle. Tartsunk tükröt a testvérünknek: az Atya nem azt várja, hogy így éljünk! Meg merjük-e ezt tenni?

Az ötödik: segíts a testvéreden, ha bajba kerül! Kötelező segíteni! Ez mindig két dologra utal, egyrészt jelenti a szolidaritást, vagyis, amikor bajban van, akkor nincs kétség afelől, hogy azonnal ugrok és segítek. Másrészt jelenti a szubszidiaritást, vagyis úgy segítsek, ahogy neki segíteni lehet, ahogy hagyja, ugyanakkor ő maradjon a kormánynál, ő mondja meg, hogy miben van szüksége segítségre. Ő irányítsa saját életét, amelyben segítek, nem én oldom meg helyette az ő életének kérdéseit.

Összegezve, az a testvériség, amit a keresztségkor megkaptunk, ami összeköt Jézussal és egymással, akik meg vagyunk keresztelve, a legmélyebb kapcsolat, ami ember és ember között lehet. Nagyon jó kapcsolatban vagyok például biológiailag a testvérünkkel, aki ugyanazoktól a szülőktől származik, mint én. De az, hogy meg vagyunk keresztelve egy még mélyebb – ha úgy tetszik –, még teljesebb kapcsolatot jelent.

A keresztény testvériség a legmélyebb kapcsolat, ami ember és ember között lehet, hiszen Istenben gyökerezik és Istenben tágul. Ugyanakkor a legszabadabb kapcsolat is ember és ember között, mert azt szolgálja, hogy a testvérem olyan legyen, mint Jézus. A keresztény szabadság kiteljesedése, ha olyanok vagyunk, mint Jézus!”

Ungherese V1 web k

 

Szentmise közvetítések banner v2

 

Szentmise közvetítések banner v2

 

Szentmise közvetítések banner v2

 

2024 december
M T W T F S S
25 26 27 28 29 30 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31 1 2 3 4 5

Közelgő események

Szentév megnyitása a pécsi székesegyházban:
-
2025. 01. 04. - 2025. 01. 04.
Vízkereszt - Urunk megkeresztelkedése, ünnepi szentmise a székesegyházban:
-
2025. 01. 06. - 2025. 01. 06.
Német nyelvű szentmise a székesegyházban:
-
2025. 01. 19. - 2025. 01. 19.

partnerek Báta

partnerek Máriagyűd

partnerek Napi evangélium

partnerek kórházlelkészség