Advent első hetének szerdáján Dr. Udvardy György veszprémi érsek, pécsi apostoli kormányzó mutatott be hajnali szentmisét a Székesegyházban.
A roráté szentmise homíliáját teljes egészében közöljük:
„Kedves Testvérek!
A csodálatos kenyér- és halszaporítás története az Eucharisztia csodáját állítja elénk. A csoda pedig Isten és ember együttműködése, és bármennyire is furcsa, szükséges az ember törékenysége és a java, amellyel rendelkezik. Isten bízik az emberben és az ember bízik Istenben. Ezt látjuk; Jézus tanít, megszánja, táplálja a tömeget, és mindennek tanítványai is részesek lehetnek. Szükség van az ő kenyerükre, a halakra és legfőképp a bátorságukra, hogy elinduljanak és szétosszák a megáldott táplálékot, így minden egyes alkalommal, amikor továbbadják, csoda születik. Ez Isten és az ember együttműködése!
Isten bizalmat kér az embertől. Ez az a bizalom, amelynek alapján értelmezhetjük a mai nap szentírási szakaszát: utáljátok a rosszat, ragaszkodjatok a jóhoz! (Róm 12,9)
Jézus azt mondja: ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat. Parancsaim nem nehezek. Aki szeret engem, megtartja tanításomat és én is szeretni fogom, az Atya is szeretni fogja és lakást veszünk nála (vö. Jn 14,15-16). Enélkül a szeretet és bizalom nélkül nem értelmezhetőek életünk radikális döntései. Most pedig ez a szentírási mondat (Rom 12,9) azokra az elemi indulatokra utal Isten szeretetével kapcsolatban, amelyeket sokszor szégyellünk, talán le is akarunk tagadni azokat, eltávolítani magunktól. Ugyanakkor egyértelmű: ha valakit szeretsz, ha szereted Őt, akkor mindennek, ami vagy, mindennek, amit teszel, ami a vágyad, ami az életed része, méltónak kell lennie ahhoz, akit szeretsz, Krisztushoz. S minden, ami nem Ő, ami nem rámutat, ami nem Őt erősíti, nem a vele való kapcsolatot, az nem jó, de nem lehet csupán közömbös sem, hiszen inkább veszélyes. Az életünket veszélyezteti. Ezért mondja az evangélium: utáljátok a rosszat és ragaszkodjatok a jóhoz, Krisztushoz!
Ennek az üzenetnek a mindennapjainkra vonatkozóan is komoly tartalma van, hiszen olyan sok minden bekúszik az életünkbe, teret nyer, teret vesz magának, kitölti azt és közben nem is krisztusi; sem szokásaink, sem életvezetésünk, sem a gondolkodásunk, sem erkölcsi magatartásunk nem méltó ahhoz a Krisztushoz, akit szeretni akarunk. S ezekkel nincs mit kezdeni, nem bocsátkozhatunk alkuba, nem méricskélhetünk, nem tűrhetünk, mert nincs mód arra, hogy mérlegeljünk: vajon lehetne másképp, lehetne egyszerűbben, lehetne mégiscsak, hogy szeressem Krisztust és megférjen ez az alku életemben? Erre nincs lehetőség! Sőt, nem pusztán hideg mérlegelésről van szó, ahol belátom, felfogom, meghozom a döntést és ennek megfelelően cselekszem. Mert, amikor szeretek valakit és minden érzelmemmel, minden indulatommal ráirányul a figyelmem, ráirányul a létem, akkor világossá válik az is, hogy nem akarok mást – sem gondolatban, sem szóban, sem vágyakban, sem cselekedetekben, semmiben. Talán ebben gyengülünk meg leginkább, az alkudozásban: hátha lehetne, hátha elfér, hátha megoldható – de nem. Utáljátok a rosszat és ragaszkodjatok a jóhoz!
Nem pusztán morális megfontolásról van szó, nem pusztán egyfajta morális érzék kialakulásáról – mondván ez lehet fontos, ez lehet eszköz, ez segíthet – hanem arról az alapvető, Krisztushoz kötődő szeretetkapcsolatról, ami éltet bennünket. Látjuk, hogy kultúránk, társadalmuk milyen gyorsan változik és olyan veszélyek leselkednek ránk, keresztény emberekre, minden emberre, amelyekkel kapcsolatban nincs lehetőség alkudozásra, megfontolásra. Nem tudunk kitérni előle, nem tudunk más útra lépni, mert szembe kell néznünk vele és azt kell mondani: nem fogadom el, ez nem az életem, mert ez nem Krisztus! Persze lehet ez egy szépnek látszó ideológia, tolerancia, elfogadás, bárminek nevezhetjük, viszont, ha nem krisztusi, nem való az életembe! Ha engedem, hogy Krisztus szeretetéért ezek a szent indulatok éljenek, munkálkodjanak bennem, akkor ezek sokszor segíthetnek abban, hogy távol tartsam magamtól a rosszat és ragaszkodjak ahhoz a Krisztushoz, aki bizalmat akar ébreszteni, és aki rám akarja bízni magát, akár a tanítványokra: menjetek osszátok ki, törjétek meg, adjátok oda. (vö. Mt 15,35) Az alkudozásban nem is csak a méricskélés, az okoskodás rossz, hanem az, hogy félrelököm azt bizalmat, amellyel egyik személy a másikhoz kapcsolódik.
Utáljátok a rosszat, ragaszkodjatok a jóhoz!
Krisztusi út ez, a megtisztulás útja. Valójában a krisztusi ember útja, a csoda útja - ahogy a mai olvasmány (Iz 25,6-10a) és az evangélium (Mt 15,29-37) is erről a gyönyörű helyzetről tudósít bennünket. Ennek vagyunk a részesei, amikor az Eucharisztiát vesszük magunkhoz és ennek vagyunk részesei a mai napon is, amikor ragaszkodni akarunk Krisztushoz és eltávolítani magunktól mindent, ami nem jó, ami bűn, ami nem méltó Jézushoz! Isten megadja ehhez az erőt, a bátorságot és a bölcsességet. Isten szent Lelke bennünk működik, szüksége van ránk, az indulatainkra, döntéseinkre, bátorságunkra! Tegyük ezt a mai napon is nagy-nagy bizalommal! Ámen!"
