A pécsi Szent Mór Katolikus Óvoda is bekapcsolódott a Katolikus Pedagógiai Intézet által meghirdetett programsorozatba, mely az 52. Eucharisztikus Kongresszus előkészítéséhez nyújt lelki hátteret. Ennek célja, hogy a gyermekek élettani sajátosságait figyelembe véve, közös élmények biztosításával támogassa a hitben való elmélyülést.
A felkészülés jó lehetőség arra is, hogy a növendékek és a felnőttek közös tevékenységei segítsék az Isten iránti szeretet növekedését.
Az idei esztendő sajátossága, hogy a Szentírás idézeteihez kapcsolt programok, közös cselekvések nagy átgondolást, kreativitást igényelnek az óvodapedagógusok részéről, hisz a járványügyi helyzet sok esetben megköti kezünket. Fontos feladatunk, hogy e nehéz helyzet ellenére egységben tartsuk közösségünket, még ha testi távolságtartásra is kényszerülünk. Az evangéliumi gondolatok elmélyítésében, személyesebbé tételében Kajtár Edvárd atya segítette a nevelőtestületet.
Október: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.” (Jn 15,5)
A kiscsoportosok dugónyomdával, festéssel készítettek szőlőfürtöket és színes leveleket. Középső- és nagycsoportunk padlókép alkotásával is feldolgozta az evangéliumi részletet. A Csillag csoport ellátogatott a PEM Látogatóközpont kertjében lévő csodálatos szőlőtőhöz, ahol a püspökségi kertész szeretettel mesélt a növényről való gondoskodás menetéről, és lemetszett hajtásokkal lepte meg a gyerekeket. Lelki percek keretében mind a négy csoport elkészítette a saját, keresztet formáló szőlőtőkéjét, melyet közösen, az óvoda aulájában állították ki, ahol a szülők is megcsodálhatták. A tartalmas program zárásaként a családokat gyermekük munkájával és az evangéliumi idézettel ajándékozták meg.
November: „Én vagyok az égből alászállott, élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él.” (Jn 6,51)
Ebben a hónapban a búzával ismerkedtek a gyerekek. A legkisebbek kalászból nyert búzaszemeket vetettek, majd megfigyelték, hogyan sarjad új élet a magokból. Gondoskodó szeretetük napról napra növelte az apró hajtásokat. A nagyobbak játszottak, barkácsoltak a gabonával és az őrlést is kipróbálhatták. A szorgos kezecskék csoportonként kis cipót dagasztottak. A megkelt tésztákat összefonva sütöttük meg annak jelképeként, hogy Isten búzaszemeiből egyetlen kenyér lesz.
A felkészülés decemberben folytatódik!
