A bányászok védőszentje az egyik legnépszerűbb szent. Borbála napjához december 4-én különleges szokás kötődik, ami jól jön a kertészeknek, a gyerekeket pedig elbűvöli.
Ő az egyik legnépszerűbb szent. Sok naptárban december 4-e, Borbála napja kitüntetett helyen szerepel. A kertészek és a virágboltok előnyeit élvezik a borbálanapi szokásoknak.A szent történelmi hitelességge meglehetősen ingatag. Hogy életéből mi volt valós, és mi csupán a legenda, nehezen eldönthető. Történelmileg csupán az igazolható, hogy Borbálát mártírként tisztelték.
A II. Vatikáni Zsinatot követő 1969-es naptárreform óta épp ezért már nem szerepel a katolikus egyház hivatalos ünnepi kalendáriumban. Mivel azonban Borbála nagy tiszteletnek örvend a hívők körében, ünnepét 1972 óta német nyelvterületen, több helyütt ismét felvették a helyi naptárakba. Az évezred elejétől újból helyet kapott a Martylogium Romanum-ban.
Borbála és a villám
A legenda szerint Borbála egy gazdag görög kereskedő, Dioszkorosz lánya volt. Nikodémiában, a mai Törökországban található Izmitben élt. Sok elbeszélés központi alakja. Az egyik ilyen történet szerint pogány apja, aki féltékeny volt csodaszép lányára, toronyba záratta, így akarta megakadályozni, hogy férjhez menjen. Miközben apja üzleti úton volt, Borbála titokban megkeresztelkedett.
Apjától egy hegyszoroson keresztül menekült el, és egy pásztornál talált menedéket, aki azonban végül elárulta a lány hollétét. A felbőszült apa a történet szerint átadta őt a bíróságnak, majd sajátkezűleg lefejezte, de sorsát nem kerülhette el, mert őbelé a villám csapott bele. Ezért hozzák összefüggésbe Borbálát a villámmal, viharban gyakran imádkoznak hozzá.
Munkások a borbálaáldás közben egy stuttgarti alagútépitkezésen. Az asztalon egy Borbála szobor áll – ő a bányázok védőszentje.
Különleges szokások fűződnek nevéhez
Az említett okokból kifolyólag ő a védőszentje a tüzéreknek is. Képmását gyakran helyezték fegyver- és puskaporraktárak homlokzatára. A szentet ezenkívül háromablakos toronnyal, kehellyel és ostyával, karddal vagy fáklyával szokták ábrázolni. Utóbbival azért, mert a hagyomány szerint, mielőtt elítélték volna, égő fákllyákkal kínozták.
A középkor óta Borbála a 14 segítőszent egyike, védelmét kérik különösen a hirtelen halállal szemben, segítségéért folyamodnak haldoklók közelében. A bányászok védőszentjeként azért tisztelik, mert sziklahasadékon keresztül menekült el. Az osztrák bányászok december 4-én mézeskalácstésztából készült Borbála kenyeret kaptak emlékbe. Másutt a bányákban Borbála napkor égve hagyták a lámpásokat a bányajáratban, hogy megóvja őket a földalatti haláltól. Ezen kívül kötődnek még hozzá parasztszabályok és időjárási jóslatok. Egy ismert német közmondás így szól: Ha Szent Borbála napján esik, nem lesz áldásos a nyár.
Borbála már nagyon korán a tisztelet középpontjába került, kultusza a Földközi-tenger keleti részéről ered. Tiszteletének legkorábbi nyomait nyugaton egy 705 és 706 között készült oszlopfreskón találjuk a római Santa Maria Antiqua templomban. Ereklyéi 1000 körül kerültek Velencébe, onnan pedig Torcello-ba. Borbáláról elnevezett bányaaknáról a 14. század elejétől fogva találunk említést először Tirolban.
Borbála napjához Európában a 17. századtól különleges szokások kötődnek. Nyugat-Westfáliából, Svábországból, Bajorországból és Tirolból származik az a szokás, hogy Borbála napján fűz, cseresznye vagy aranyesőágat a lakásban egy korsó vizbe tesznek. A felnőttek tudják, hogy a szoba melege miatt a rügyek karácsonyra virágba fognak borulni. A gyerekeket azonban ez a jelenség tél közepén ámulatba ejti. A virágok az új életet és Krisztus születésének természetfelettiségét szimbolizálják. (car/luk)
Fotó, forrás: katholisch.de
