Advent harmadik hetének csütörtökén Berecz Tibor ifjúsági referens mutatott be hajnali szentmisét a Székesegyházban.
A roráté szentmise homíliáját teljes egészében közöljük:
„Krisztusban Kedves Testvérek!
Jézusnak Máté szerinti családfája mellől átlépünk a mai témánkhoz: legyetek egyetértők egymás között (Róm 12,16). Pál apostol a Filippieknek írt levél második fejezetének második verésben is hasonlóan buzdít: tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyetértők vagytok, ugyanazon szeretet van bennetek, és együttérezve ugyanarra törekedtek (Fil 2,2). A 133. zsoltár is arról beszél, hogy milyen jó és milyen kedves az Úr előtt, amikor a testvérek egyetértésben élnek. Mit is jelent az egyetértés? Mit von magával? Mi kell hozzá? Ehhez kapcsolódóan három dolgot szeretnék kiemelni a teljesség igénye nélkül.
Az első a közös nyelv. Eszünkbe juthat a bábeli zűrzavar, amikor az emberek valami közöset akartak alkotni Isten ellenében, ezért Ő összezavarta a nyelvüket. Nem az a lényeges, hogy pontosan így történt-e, hanem az, hogy különböző módon fejezzük ki önmagunkat. Lehet erre példa az öt szeretetnyelv is. Mindannyiunknak más a személyisége, ebből kifolyólag más az, amit mi értünk, máshogy fejezzük ki magunkat, és eltérő az is, amiről azt gondoljuk, hogy másik is érti és világos számára. Így az egyetértés felé a közös nyelv elérésével tudunk haladni.
Törekednünk kell arra, hogy másokat megértsünk: hallgatás, odafigyelés, kérdezés, érdeklődés.
A kérdés az, hogy mindezek hogyan vannak jelen az életünkben. Tényleg oda tudunk figyelni a másikra? Sokszor előfordul velünk, hogy a másik mond valamit, de én már csak a saját mondandómra figyelek, arra, hogy mikor kerülök sorra, mikor jöhet az, amit én szeretnék elmondani? Előfordul az is, hogy a saját félelmeink befolyásolják azt, ahogy a másik mondandóját értjük, ahogy abba saját vágyainkat vagy haragunkat látjuk. Ezért most ennek fényében tekintsünk az egyetértésre!
Az egyetértés azt jelenti, hogy egy közös nyelvre törekszünk, hogy megértsük egymást. Itt pedig átlépünk egy másik fontos szakaszba; manapság ugyanazon szavak alatt gyakran különböző valóságokat értünk és ez megnehezíti a kommunikációt. Elbeszélünk egymás mellett. Egy jó példa erre a következő kérdés: ki mit ért a szabadság alatt? Ha kimegyünk az utcára és feltesszük a kérdést, különböző válaszokat fogunk kapni. Hogy ki mit mond rá, az mindenkinek a saját értékét is kifejezi.
Az egyetértés másik kulcsa a közös érték. Az egyetértés feltétele, hogy egy szó alatt ugyanazt értsük. Úgy tűnik ez, mintha az „egyetért” szót ismételném, de ez fontos kifejezés, hiszen sokszor teljesen különböző értékrend szerint élünk. Így felmerül, hogy mi is pontosan az érték? Nyilván, ha a fizikai erő az érték, akkor ahhoz fogjuk magunkat mérni; ha a kapcsolataink jelentik ezt, akkor abban fogjuk magunkat mérni; ha pénz az érték, akkor pedig ahhoz mérjük magunkat.
Az egyetértés ezt jelenti, hogy közös értékeink vannak, és ugyanazon értékek alapján mérjük magunkat: hány centiméter vagyok, milyen erős vagyok, mennyi pénzem van vagy – mivel itt vagyunk roráté szentmisén –, milyen kapcsolatban vagyok Istennel. Keresztény emberként ez a mérték Jézus élete. Ő maga állítja elénk mértékként és értékként önmagát. Azt mondja: tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű (Mt,11,29). De ezt is mondja: szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért (Jn 15,12).
Feltehetjük a kérdést: kihez, mihez mérjük magunkat? Ki a példaképünk? Miben mérjük magunkat?
Péter apostolt az egyik alkalommal Jézus félrevonta, amikor a szenvedéséről beszélt és ekkor nagyon leszidta őt. Ugyanazokat a szavakat használta, mint Pál apostol: legyetek egyetértők! Ebben a bibliai epizódban Jézus azt mondta Péternek: te a földi dolgokban jársz, te az emberi dolgok felé törekszel, míg én megyek egy irányba, addig te egy másik irányba haladsz.
A harmadik dolog, ami az egyetértés magva lehet: a közös cél. Ha megvan a közös nyelvünk, a közös értékeink, akkor ebből az következik, hogy mindannyian egy irányba haladunk. Az együttérzés kifejezés, amit Pál apostol használ a közös gondolkodást és a közös törekvést jelenti. Hiszen a gondolkodás magával hozza a törekvést – amikor gondolkodunk, akkor ráismerünk arra, hogy merre haladunk. Jézus mutatja az utat. Halad és arra hív, hogy keresztényként tartozzunk össze, legyünk egyetértők és rendeljük hozzá magunkat a végső célunkhoz, hogy majd eljussunk hozzá a vele való örök kapcsolatba.
Az egyetértés tehát itt azt jelenti, hogy alárendelem magam ennek a célnak, hogy ahhoz mérem azt is, ahol tartok. Ha utazunk valahová, akkor azt számoljuk, hogy mennyi kilométer van még az útból. Amikor Istenhez akarunk eljutni földi életünk során, akkor ehhez mérjük magunkat. Nem azt nézzük, hogy akadályozzuk-e egymást, hogy útban vagyunk-e egymásnak, hanem azt, hogy egy irányba haladunk.
Pál apostol az Efezusiakhoz írt levélben kijelenti, hogy nem egymás ellen küzdünk, nem egymás akadályai vagyunk. Ne eszerint tekintsünk egymásra, hanem egy közös cél felé törekedjünk (vö. Ef 6,12). A Rómaiaknak írt levélben pedig (Róm 12,9-18) a testről beszél; az Egyházról, mint Krisztus titokzatos testéről. Mi ebben a nagy egészben vagyunk benne. Amikor testünkben a sejtek egymás ellen fordulnak, akkor azt ráknak nevezzük, amely megöli a testet. Ugyanígy, ha egymás ellen fordulunk, akkor bizonyos értelemben az is rák. De Jézus arra hív bennünket Pál apostolon keresztül, hogy legyünk egyetértők egymás között (vö. Róm 12,16)!
Törekedjünk a közös nyelvre, értékekre, legyen Jézus a közös mércénk és vizsgáljuk meg, hogy hol találjuk! Oda fussunk, ebben versenyezzünk – ne egymással!
Legyetek egyetértők egymás között (vö. Róm 12,16)! Ámen.”
