Advent negyedik hetének keddjén Máger Róbert püspöki irodaigazgató-helyettes atya mutatott be hajnali szentmisét a Székesegyházban.
A roráté szentmise homíliáját teljes egészében közöljük:
„Krisztusban Testvéreim!
A mai reggelen a Rómaiaknak írt levél következő mondatából indul ki elmélkedésünk: A jóra törekedjetek minden ember előtt! (Róm 12,17) A tegnapi elmélkedés, gondolatát – Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért! (Róm 12,17) – viszi tovább Szent Pál apostol, és megerősíti, hogy nem elég, ha nem teszünk rosszat. A keresztény erkölcs nem áll meg ott, hogy nem bántunk másokat, hanem ennél sokkal tovább megy.
Tudatosan akarjunk jót tenni, tudatosan akarjunk segíteni másokon!
Sok ember próbálja megnyugtatni saját lelkiismeretét az erkölcsösségéről, amikor mások vagy önmaga előtt azt mondja: nem szoktam semmi rosszat tenni, nem káromkodok, nem lopok, nem gyilkolok, nem török házasságot, nem csapok be másokat. S ez mind nagyon helyes, de keresztény szempontból nem elégséges, hiszen, ha nincs meg bennem a jóra törekvés, akkor valami nagyon lényeges dolog hiányzik az életünkből!
Jézus nem azért jött, hogy ne tegyen nekünk rosszat, hanem, hogy a legnagyobb jóval ajándékozzon meg bennünket – feltárja, odaajándékozza nekünk irgalmát és üdvözítsen minket. Ha mi valóban hozzá hasonlóak, keresztények, krisztusiak akarunk lenni, akkor az állandó jóra törekvésnek magatartásunkhoz kell tartoznia, tekintet nélkül arra, hogy mivel állunk szemben.
A szentgyónás végén a bánatimában mindig elmondjuk: erősen fogadom, hogy Isten segítségével a jóra törekszem és a bűnt elkerülöm. Ez az ígéret, ez az erős fogadás pedig soha nem lehet sablonos az életünkben! Ez minden gyónásnál emlékeztetett arra, hogy állandó feladatunk a jóra törekedni és ebbe soha nem fáradhatunk bele, mert ezzel a mi isteni mesterünk nyomába lépünk. Tudatosan kell arra törekednünk, hogy miként tudjuk továbbadni azt a jóságot, azt az irgalmat, amit megtapasztaltunk, amivel a Jó Isten megajándékozott. Ennek különleges helye a bűnbocsánat szentségében való találkozás, s onnan kilépve el kell határoznunk: valóban ezt a jót akarjuk tovább adni, ezt a jót akarjuk embertársainknak adni!
Karácsony titka – amelynek a megünneplésére készülünk – éppen ezt állítja elénk. Ahogy a pásztorok miséjének szentleckéjében, a Titusznak írt levélben olvassuk: >Amikor azonban üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát és emberszeretetét, megmentett minket. Nem azért, mert igazak voltak tetteink, hanem irgalmasságból, s a Szentlélekben való újjászületés és megújulás fürdőjében, akit Üdvözítőnk, Jézus Krisztus által bőven árasztott ránk< (Tit 3,4-6). Pál apostol szerint ennek kell tulajdonítani megváltásunkat.
A keresztségben Krisztushoz váltunk hasonlóvá. Nem csak látszatra, hanem valóságosan Krisztus képmásaivá lettünk, csak sokszor a hétköznapokban elfeledkezünk erről, elfeledkezünk ennek megfelelően cselekedni. Óriási probléma, hogy sokszor többet adunk a látszatra, mint a valóságra! Gyakran arra megy az emberek energiája, hogy jónak akarnak látszani mások előtt és nem veszik észre azt, hogy mindez sikerülne, ha valóságosan a jóra törekednének, és ez lenne a feladatuk.
Pál apostol nem azt mondja, hogy törekedjetek jónak látszani minden ember előtt, hanem törekedjetek magára a jóra! (vö. Róm 12,17) Ennek a jónak a kiinduló pontja Isten jósága és emberszeretete. Akkor vagyunk igazán jók, ha cselekedeteinken, emberi kapcsolatainkon, egész életünkön átragyog Isten jósága! Az Ő jóságának fényében értjük meg, hogyan kell cselekednünk és élnünk.
Amikor rádöbbenünk mekkora Isten irántunk való szeretete, mellyel – bár méltatlanok vagyunk – Ő túlcsorduló mértékben elhalmozott és folyamatosan elhalmoz bennünket, akkor jövünk rá: nem tehetjük meg, hogy ne ennek a szeretetnek a mértéke legyen a mi szeretetünk mércéje! Isten végtelen kegyelmét és szeretetét felismerve, a megváltás ajándékáért zeng hálaéneket a Boldogságos Szűz Mária a Magnificatban, amelyet a mai evangéliumban (vö. Lk 1,67-79) hallottunk: Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben – imádkozik Mária. Az ő személyében tökéletesen megvalósulni látjuk Isten jóságának diadalát. Rajta teljesen átragyog a befogadott kegyelem, amellyel Isten megajándékozta. A Szűzanya személye által megérthetjük, hogy mi is akkor tudunk jóra törekedni minden ember előtt, ha először szívünkbe fogadjuk ezt a jóságot, hálát adunk minden kegyelemért, jóságáért, amellyel Isten elhalmozott minket; ha engedjük, hogy átjárjon és átformáljon bennünk Isten jósága. Máriát nem érdekelte, hogy mások mit mondanak, mit gondolnak róla! Őt egyedül Isten akarata érdekelte, mert nem jónak akart látszani, hanem az isteni jóságot szívébe fogadta és eszerint cselekedett életében. Az ő példáját magunk elé állítva kérjük közbenjárását, hogy ne csak látszat keresztények legyünk, hanem az Úr alázatos szolgálói és szolgálóleányai, akik őszinték, teljes szívükből a jóra törekednek minden élethelyzetben és minden ember előtt. Ámen.”