II. János Pál pápa kezdeményezésére 1997 óta ezen a napon adnak hálát a keresztények azért az ajándékért, amelyet az Úr a szerzeteseken, a megszentelt életet élőkön keresztül a Krisztus-hívők közösségének ad.
Az alábbiakban közöljük II. János Pál 1997-es üzenetének néhány részletét, amelyben megfogalmazta ennek az imádságban és elmélyedésben töltendő napnak a céljait.
A megszentelt élet napjának céljai
A megszentelt élet napjának tehát hármas célja van: elsősorban annak a belső igénynek felel meg, hogy ünnepélyesebben dicsőítsük az Urat és adjunk hálát neki a megszentelt élet nagy ajándékáért.
A megszentelt élet napjának célja másodsorban annak elősegítése, hogy Isten egész népe jobban ismerje és becsülje a megszentelt életet.
Harmadsorban a megszentelt élet napja közvetlenül a megszentelt személyeket érinti. Arra hívja őket, hogy közösen és ünnepélyesen köszönjék meg a csodákat, melyeket az Úr vitt végbe bennük, hívő tekintetükkel világosabban felfedezhessék életükben az isteni szépségnek a Lélek által kibocsátott sugarait, és elevenebb legyen bennük az egyházban és a világban betöltött helyettesíthetetlen küldetésük tudata.
Az Úr Jézus templomban való bemutatásának ünnepe
A megszentelt élet napját annak az ünnepnek a keretében fogjuk ünnepelni, amely emlékezetünkbe idézi Mária és József Jézust bemutató mozdulatát a templomban, hogy „felajánlják az Úrnak" (Lk 2,22).
Jézus bemutatása a templomban ily módon beszédes ikonja az élet teljes átadásának azok részéről, akik arra hivatottak, hogy az evangéliumi tanácsok vállalásával újra megjelenítsék az egyházban és a világban „a szűz, szegény és engedelmes Jézus jellegzetes vonásait" (Vita consecrata, 1).
Az egész egyház küldetése szempontjából várt gyümölcsök
Segítse különlegesen is a sajátos megszenteltséggel járó hivatások iránti megbecsülés növekedését a keresztény közösségben, és tegye egyre erősebbé az imát, hogy az Úr megajándékozzon minket ilyen hivatásokkal és megérlelje a nagylelkű készséget a fiatalokban és a családokban ennek az ajándéknak az elfogadására. Az egész egyházi élet gazdagodik ezáltal, az új evangelizáció pedig erőre kap.
Urunk bemutatása február 2-i liturgikus ünnepére a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregáció levelet intézett az Istennek szentelt összes személyhez, melyben Ferenc pápa tanítása jegyében buzdítanak csodálatos hivatásuk megbecsülésére és az egyetemes testvériség iránti nyitottságra.
„Noha nem tudunk mindenkit név szerint említeni – szól a levél személyes hangon – de mindenkire Isten áldását kérjük, hogy tudjatok az „én” világából a „mi” világába eljutni, tudatában annak, hogy „ugyanabban a bárkában vagyunk, mindnyájan törékenyek és irányvesztettek, ám akik mégis fontosak egymásnak, az együtt evezés közös hivatásával” – idézett a levél Ferenc pápa tavaly március 27-i rendkívül imájából, melyet az üres és esőáztatta Szent Péter bazilika előterében mondott el. „Legyetek napjaink szamaritánusai, győzzétek le a bezárkózást, az önsajnálatot és ne csukjátok be szemeteket sok-sok ember fájdalma és szenvedése előtt. A kongregáció levele idéz Ferenc pápa Fratelli tutti enciklikájából, mely közös cselekvésre szólít, hogy „mindenkiben megszülessen a testvériség iránti egyetemes vágy” és „merjünk együtt álmodni arról, hogy megszűnjön a másik kiküszöbölése és tudomásul nem vétele”.
A kongregáció azzal a kéréssel fordul hozzájuk, hogy „Ferenc pápa Fratelli tutti enciklikáját tegyék életük, képzésük és küldetésük középpontjába.
„A Szentlélek új hívásával állunk szemben. Ahogy Szent II. János Pál az egyház-közösség tanítás fényében arra buzdította a megszentelt személyeket, valóban legyenek a közösségi tapasztalat emberei és éljék a lelkiséget (Vita consecrata, n. 46), úgy Ferenc pápa is – ösztönzést merítve Szent Ferenctől, aki a megszentelt élet megannyi intézményének alapítója és ihletője – kitágítja a látóhatárt és arra hív bennünket, hogy legyünk egy egyetemes testvériség megteremtői, mely őrzője a közös háznak, a földnek és minden teremtménynek”. (vö Laudato si’ enciklika). „Mindnyájan testvérek és nővérek vagyunk, függetlenül a hittől, a kultúrától, bárkinek a hagyományától, mert a jövő „nem monokromatikus”, nem egyszínű (Fratelli tutti enciklika 100) és a világ egy poliéder sokszögtest, mely engedi áttűnni a szépségét, éppen saját különböző arcain keresztül”.
A levél hangsúlyozza, hogy egyazon emberi testből formált útitársak vagyunk, közös távlatokba helyezve hivatásunkat a remény jeleivé válhatunk.
„Olyan folyamatokat kell tehát nyitni, melyek kísérnek, átalakítanak és létrehoznak. Terveket dolgoznak ki, hogy előmozdítsák a népek és különböző nemzedékek közötti találkozás és párbeszéd kultúráját, a saját hivatás közösségi tapasztalatából kiindulva, hogy elérjék a föld minden sarkát és minden teremtményt, mint ahogy most a pandémia idején eddig soha nem látott módon tapasztaltuk meg, hogy minden mindennel összefügg és kapcsolatban áll egymással” (vö Laudato si’ enciklika). „Álmodjunk, mint egyetlen emberiség, mint egyazon emberi testből álló útitársak, mint a mindenkit vendégül látó egyazon föld fiai, ki-ki saját hite és meggyőződése gazdagságával, mindenki saját hangjával, mindnyájan testvérek” (Fratelli tutti enciklika 8). „Akkor ennek a távlatnak az álmával, melyet kezünkbe, szenvedésünkbe és állhatatosságunkba helyeznek, február 2-án idén is szép ünnepünk lesz, hogy dicsérjük az Urat és hogy hálát adjunk neki, hivatásunk és küldetésünk ajándékáért”.
Forrrás: vaticannews.va, piarista.hu
„Az emberiség olyan nők és férfiak sokasága miatt halad előre, akik még ezekben a zűrzavaros és bizonytalan időkben is odaadják önmagukat, nem számolva, mibe kerül.”
(Remélni minden időben: Alois testér, Taize közösség üzenete 2021-es évre) - taize.fr/hu
