Hamvazószerda a bűnbánat nyilvános ünnepeként született. Ez a rítus indította el a bűnbánat útján azokat a híveket, akiket nagycsütörtök reggel feloldoztak bűneiktől. Ezen a napon az Egyház előírja a böjtöt és a hústól való tartózkodást, ami korábban minden péntekre vonatkozott, de utóbb nagyböjt péntekjeire korlátozódott, mint előírás.
A másik szigorú böjti nap Nagypéntek. A hamu a bűnbánatot jelképezi, felidézi a földi élet múlandóságát és a megtérés szükségességét.
„Emlékezz ember, hogy porból vagy, és porrá leszel”. Ezek a szavak jelennek meg az Ter 3,19-ben, amikor Isten az áteredő bűn után kiűzi Ádámot az Édenkertből, a munka és a halál fáradságára kárhoztatva őket: „Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza.”. Ez a mondat a hamvazás napján hangzott el, amikor a pap a híveket meghintette hamuval - amely a megáldott olajágak égetéséből származott az előző év virágvasárnapjáról. A II. vatikáni zsinat utáni liturgikus reformot követően a mondatot megváltoztatták a következőre: „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,15). Ez a bűnbánat mellett a nagyböjt pozitív szemléletét is kifejezi, amely szerint az a megtérés, az állhatatos imádság és az Istenhez való visszatérés ideje.
Bibliai megközelítés
A hamu mindenekelőtt az ember gyenge és törékeny állapotának a jelképe. Ábrahám így szól Istenhez: „Vettem magamnak a bátorságot, hogy beszéljek Urammal, pedig csak por és hamu vagyok” (Ter 18,27) Jób, felismerve saját léte határának mélységeit, leborulva megerősíti:
„Beletaszított engemet a sárba, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz” (Jób 30,19). Sok más bibliai szakaszban megtalálható az emberi létnek ez a bizonytalan dimenziója, amelyet a hamu szimbolizál (Bölcs 2,3; Sir 10,9; Sir 17,27).
A hamu ugyanakkor annak is külső jele, ha valaki megbánja gonosz cselekedeteit, és úgy dönt, hogy újra elindul az Úr felé. Különösen jól ismert bibliai szöveg Ninive lakóinak megtérése Jónás prédikálása által: „Ninive lakói hittek az Istennek. Böjtöt hirdettek, nagyok és kicsik egyaránt zsákruhát öltöttek. Amikor a szózat eljutott Ninive királyához, ő is leszállt trónjáról, levetette palástját, és zsákruhába öltözve hamuba ült. Aztán a király és a főemberek parancsára kihirdették és elrendelték Ninivében: »Ember és állat, ökör és juh semmit se egyék, ne legeljen, és vizet se igyék. Öltsön zsákruhát ember és állat, és harsány hangon könyörögjön az Istenhez. Mindenki hagyja el gonosz útjait és a rosszat, amit a keze végbevitt. Ki tudja, hátha irgalmas lesz és újra megbocsát az Isten, lecsillapul izzó haragja, és nem kell elvesznünk! «” (Jón 3,5-9). Judit az összes embert felszólítja, hogy tartson bűnbánatot, hogy Isten közbelépjen és kiszabadítsa őket: „Izrael fiai, akik Jeruzsálemben laktak, az asszonyokkal és a gyerekekkel egyetemben mind leborultak a szentély előtt, hamut szórtak a fejükre, és kitárták kezüket az Úr előtt.” (Jud 4,11).
A Nagyböjt igazi célját így foglalta össze Mario Delpini, Milánó érseke: „A Nagyböjt nem hősködésre való, hanem arra, hogy befogadjuk azt a kegyelmet, ami a halált életté változtatja.”
Fotó, forrás: Shutterstock, famigliacristiana.it
