Március 9-én Római Szent Franciskára emlékezünk, a santa maria nuova kolostor oblátus közösségének alapítójára.
Franciska olyan korban született, amikor nem volt divat szent életűnek lenni. A szakadásoktól megrázott egyház nyomorúságos állapotban volt, és a szegények és betegek szolgálata nem illett az akkori dekadens Róma mentalitásába. Ennek ellenére az az elegáns Trastevere-i „palazzo”, amelyben Franciska férjével és gyermekeivel lakott a római óvárosban, kedvelt gyülekezőhelye volt a város szegényeinek. Elterjedt a hír, hogy aki idetéved, az kap egy darab kenyeret és egy pohár bort – sőt lehet, hogy ruhafélét és valamennyi pénzt is. De Franciska ennél is tovább ment: alamizsnát osztott a templom bejáratánál, és nem riadt vissza attól sem, hogy más nemesektől is kérjen alamizsnát a szegények számára. Ez a kitartás Franciska családját is meggyőzte, akik eleinte megpróbálták megakadályozni jótékonykodását. Egy alkalommal apósa – aki egyre kétségbeesettebbé vált a folyamatosan megcsappanó élelmiszerkészlet miatt – elvette a raktárkulcsot, és kiürítette a magtárat – csakhogy néhány nappal később a raktár ismét dugig volt gabonával. Olyan gabonával, amelyet senki sem vásárolt.
Az igazi nemesség a szív nemessége
Franciska mérhetetlenül gazdag volt – de még gazdagabb volt irgalmasságban. Legkisebb felebarátja is fontos volt számára; küldönceit úgy kezelte, mintha testvérei lettek volna. Nemesi rangja ellenére nem volt szüksége nemesi ruházatra, drága anyagokra (ezek olyan dolgok voltak, amelyeket inkább eladott, hogy árát a szegényeknek és betegeknek adhassa). Kereszténységének örömét nem rejtette szíve rejtett zugába: megosztotta mindenkivel, akik éjjel és nappal ajtaján zörgettek. Jézust, aki a szegények képében jött hozzá, nem lehetett üres kézzel elküldeni!
„Róma szentjei“
A kor szokásához híven, Franciska is korán férjhez ment. Bár gyermekkorától fogva a kolostori élethez vonzódott, férje számára példás feleség lett, hat gyermekének, akik közül kettő a pestis áldozata lett, jó anyja volt. Mindig talált arra időt, hogy a szegényekkel foglalkozzon. Amikor Rómában kitört a pestis, palotájuk egy részét kórházzá alakította, és gondoskodott a pestises betegekről. Franciskának voltak misztikus látomásai, gyakran ördögi víziók kínozták. De élete utolsó éveiben mindig egy angyalt látott oldalán, akinek átszellemült fényénél éjszakánként olvasni és írni tudott. 1425-ben alapította meg a Santa Maria Nuova kolostor olivetán oblátusainak közösségét, amely karitatívan ténykedő nemes asszonyokból állt. Férje 1436-os halála után apáca lett, és az általa alapított kolostorba vonult vissza. Amikor 1440 március 9-én meghalt, akkora tömeg jött őt gyászolni, hogy az emberek három napig folyamatosan rótták le kegyeletüket. A rómaiak számára már akkor Róma szentje volt.
Fotó, forrás: vaticannews.va