Az Irgalmasrend megalapítója, Istenes Szent János emléknapját búcsús szentmisével ünnepelték Pécsett, melyet Felföldi László pécsi megyéspüspök celebrált. A hétfő reggel 8.30 órakor kezdődő szentmise résztvevői felemelő módon indíthatták Nagyböjt 3. hetét.
Felföldi László pécsi megyéspüspök március 8-án első alkalommal látogatott el főpásztorként az Irgalmasrend által fenntartott Szent Sebestyén-templomba. A város belvárosát díszítő patinás istenházába a rend alapítójának emléknapjára sereglettek össze a hívek. Az ünnep mellett kuriózum volt, hogy a pécsi hívek újabb alkalommal találkozhattak a nemrég beiktatott főpásztorukkal. Morvai Imre Pio, az Irgalmasok templomának plébánosa barátsággal és abban a reményben köszöntötte az új megyéspüspököt, hogy ez az ünnep és a találkozás egy jó kapcsolat kiindulópontja lehet az irgalmas szeretet missziójának útján.
Isten a kezdetektől fogva irgalmas – hangzott el a püspök atya homíliájának elején emlékeztetve a Teremtés könyvének kezdetére, a bűnbeesésre. „Isten a maga irgalmasságával odaáll az ember mellé. Az egész teremtett világ, az ember léte, az irgalmasságon áll, az irgalmasságra épül, szeretetteljes.” – tette hozzá Felföldi László.
„Egy-egy kisebb vidéki közösségben az élet, a hétköznapi élet, a családok, a rokonság, a szomszédok kapcsolata, az élet megvédésének útja az irgalmasságra épült, mert mindenki tudta és élte, hogy egymás nélkül nem tudunk élni és létezni. A legtöbb munkát együtt végeztük. Ez volt az a fajta irgalmas szeretet, ami átjárta az életet, és amiről nem beszélnek. Nem kellett róla beszélni, nem kellett fejtegetni. Amikor valamiről beszélni kell, és valamit elő kell szedni, az azért van, mert valahol elveszítette az erejét. Foglalkozni kell vele, meg kell erősíteni. Szent II. János Pál pápa mintegy világba kiáltása az, amikor az irgalmasságról sokat beszélt. Fontosnak tartotta, hogy tegyük már a szemünk elé az embert, az emberi életnek a lehetőségét. Egymásra vagyunk utalva. Ezt az életet csak közösségben lehet megélni, és ez a közösség csak az irgalomra épülhet.” –mondta.
Mi az irgalom? Az irgalom egyik ismérve, hogy mi is rászorulunk. „Sokat gondolunk arra, hogy kiknek kell irgalmazni, kikkel kell irgalmasnak lenni. Amíg nem éljük át szívünkben az irgalom ajándékát, addig nem fogunk tudni irgalmasnak lenni…Ebben az irgalmas szeretetben tudom megtalálni a magam küldetését és a magam gazdagságát. Adnom kell – hogy mit, azt a Jóisten megmutatja.”
„Az irgalmas szeretet ingyenes és túlcsorduló – ez a legfontosabb – csak attól az, attól valóságos.”
– fogalmazott a püspök. „Belekevertük az üzleti világot, elveszítettük az ingyenességet és így elveszítettük a szeretetet. Elveszítettük az irgalmat! Az irgalom mindenképpen ingyenes. Nem azért nem teszem, mert majd jól jön ez még nekem. Nem azért teszem, mert ettől számítok valamire. Azért teszem, mert rászorulok. Túlcsordulok. A méricskélés megöli a szeretetet, megöli az irgalmat.” – hangsúlyozta, majd így folytatta:
„a szeretetben merni kell lépni, hiszen Jézus megmondta, hogy amilyen mércével mértek, olyannal mérnek nektek is.”
Van az irgalmasságnak egy terhe, egy súlya – hangzott el. „A rohanó világunkban csak akkor tudunk segíteni, ha megállunk, ha letérünk az útról, ha abbahagyjuk a saját utunkat, amint az irgalmas szamaritánus tette. Ha befejezzük, vagy megállítjuk az eddigi történetet, amiben voltunk, és azt mondjuk, hogy most rád figyelek, most ez a fontos. Ez az irgalmas szeretetnek, az igazi odafigyelő, túlcsorduló szeretetnek a mutatója, a biztonsága. Nem könnyű megállni, nem egyszerű, de enélkül nem lehet odaadni, átadni.”
„A mai evangélium, az egyetlen közös mércénk. Ezerféleképpen mérhetjük egymást: a másikat a másikhoz, a világot a világhoz. De egyetlen közös ismérv, egy mérleg van: az Isten mérlege, ahol mindegy, hogy ki voltam és ki vagyok – püspök vagy ministráns –, ugyanarra a mérlegre fogunk állni. Ő egyetlen szempontot néz: az irgalmas szeretet a szívedben. Nem érdekes, hogy mennyire voltál okos, milyen rangod, milyen címed volt. Egy mérce van: az irgalmas szeretet túlcsorduló boldogsága hogyan volt ott az életedben.”
„Ne csapjuk be magunkat és egymást, ne maradjunk a felszínen! Mélyebbre nézzünk – magunknak és másoknak is! Legyünk bátrak! Álljunk meg a rohanó életünkben és egy kicsit figyeljünk oda arra, aki itt és most rászorul az én szeretetemre, az én jóságomra, az én irgalmamra. És akkor még jobban, még mélyebben megtapasztalom a nekem kinyíló és nekem jutó isteni irgalmas jóságot és szeretetet.” – hangzott el a homília zárásaként.
A főpásztor a szentmisét követően találkozott az Irgalmasrendi Kórház vezetőségével és munkatársainak egy részével.
Fotók: Harasztovics Arnold