A Lectio Divina, a Szentírás imádságos olvasása – mint egy elmélkedési forma – segít elcsendesedni. Az adott bibliai szakasz tanulmányozása által a befogadó nem csupán egy nyugodtabb állapothoz kerül közelebb, hanem Isten Igéjéhez is.
Az elméleti imamódszer gyakorlását fontosnak tartja Nyúl Viktor pasztorális helynök: a Lectio Divina által jobban megérthetjük, hogy mit üzennek számunkra a szentírók, az apostolok, akik egykor Jézus tanítványaiként követték az Úr parancsát, majd leírták mesterük tanítását.
A Pécsi Egyházmegye az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve hónapról hónapra közösségi szentírásolvasásra hívja az érdeklődőket. A járványhelyzetre való tekintettel az eseményre márciusban is online formában került sor.
Az Eucharistica az első keresztények életében címet viselő elmélkedés alatt Nyúl Viktor atya a Korintusiaknak írt első levél egyik szakaszát elemezte. Az esemény kezdetén a pasztorális helynök arra hívta a követőket, hogy vele együtt vizsgálják a kenyér és a bor titkát, majd felolvasta a kiválasztott igeszakaszt és kiemelte, annak hallgatása közben fontos, hogy megértsük a bibliai részlet üzenetét. Ebben segítettek a szentírási szakasszal kapcsolatban megosztott információk is.
Az írás a Krisztus utáni ötvenes években keletkezett, amikor Pál apostol második missziós útján Görögország déli részén élő keresztényekkel találkozott. „Szent Pál levelében több problémára is válaszol, többek között a nyolcadik verstől a tizedikig arról tesz említést, hogy a pogány áldozatlakomákkal kapcsolatban mi a keresztények feladata. Mivel ez a két nép együtt élt, felmerült annak a kérdése, hogy a Krisztuskövetők ehetnek-e az áldozati húsból. Erre az apostol egyértelmű választ ad:
Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden szolgál épülésre. (1Kor 10,23)
A szentíró üzenete ugyanakkor ma is érvényes tanáccsal szolgál. A jelen kort tekintve arra hív, hogy törekedjünk kapcsolatba lépni más emberekkel. „Igyekezzünk mindenkivel jó kapcsolatot ápolni, de a bűnre mondjunk nemet. Tudjuk megkülönböztetni az embert, akire igent mondunk és a bűnt, amire nemet” – magyarázta Viktor atya, aki a márciusi Lectio Divina Eucharistica alkalmával Szent Pál levelét vizsgálva rámutatott a bibliai szakaszban kiemelten fontos kenyér és bor szimbólumokra. „Amikor Jézus véréről és testéről olvasunk a bor és a kenyér képében, akkor a vele való kapcsolatunkról olvasunk. A szentáldozás során Ő általa kerülünk közösségbe másokkal, idegen emberekkel is. Tehát az apostol rámutat arra, hogy amikor az Eucharisticában részesedünk, akkor lépünk a legszorosabb kapcsolatba Jézussal itt a földön.”
A megtört kenyérben való osztozás kifejezi kereszténységünk lényegét – többek között ezt az üzenetet közvetíti a választott evangéliumi részlet, s ennek megértését segíti a Lectio Divina módszere, melynek további állomása az elmélkedés. Ezért a következő kérdések mentén próbáljuk átgondolni a bibliai epizód mondanivalóját: törekszem-e a kapcsolatra olyan emberekkel is, akik másképp gondolkodnak, mint én? Melyik az a szó, amely megragadott? Milyen érzés önt el ezzel kapcsolatban? Mi az a feladat, amelyre Jézus hív?
Az Újszövetség Oltáriszentséghez kapcsolódó epizódjaink olvasása, kibontása a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való felkészülést kívánja segíteni, elmélyíteni. A Lectio Divina Eucharistica eseménysorozat április 15-én folytatódik az első Korinthusiaknak írt levél tizenegyedik fejezetének tanulmányozásával (1Kor 11,17-34). További részletek a Pécsi Egyházmegye eseménynaptárában.
A Lectio Divina módszerével kapcsolatban bővebb információkat találnak a lectiodivina.hu weboldalon, ahol hétről hétre újabb segédanyagok kísérik a Szentírás imádságos olvasását.
1Kor 10,14-33
Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást. Úgy szólok hozzátok, mint értelmes emberekhez; ítéljétek meg ti magatok, amit mondok: Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérében való részesedés? És a kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testében való részesedés? Mert egy a kenyér, s egy test vagyunk sokan, hiszen mindnyájan egy kenyérből részesülünk. Tekintsétek a test szerint való Izraelt: akik az áldozatokat eszik, ugye közösségben vannak az oltárral?
Mit akarok ezzel mondani? Talán azt, hogy a bálványoknak áldozott hús vagy a bálvány valóban valami? Dehogy! De amit a nemzetek áldoznak, azt az ördögöknek áldozzák és nem Istennek. Nem akarom, hogy ördögökkel legyetek közösségben. Nem ihatjátok az Úr kelyhét és az ördögök kelyhét. Nem lehettek részesei az Úr asztalának és az ördögök asztalának. Ingereljük talán féltékenységre az Urat?Talán erősebbek vagyunk nála?
»Minden szabad«, de nem minden használ. »Minden szabad«, de nem minden szolgál épülésre. Senki se keresse a maga javát, hanem a másikét. Mindent, ami a húspiacon eladásra kerül, egyetek meg, anélkül, hogy lelkiismereti okból bármit kérdeznétek. Mert az Úré a föld és annak teljessége.
Ha valaki a hitetlenek közül meghív titeket és el akartok menni, mindent egyetek meg, amit elétek tesznek, anélkül, hogy lelkiismereti okból bármit kérdeznétek. De ha valaki azt mondja nektek: »Ez a bálványok áldozatából való«, ne egyétek meg amiatt, aki szóvá tette, és a lelkiismeret miatt; nem a te lelkiismeretedet értem ezen, hanem a másikét. Miért ítélje meg az én szabadságomat másnak a lelkiismerete? Ha én hálaadással étkezem, miért káromoljon engem valaki azért, amiért hálát adok?
Tehát akár esztek, akár isztok, és bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek. Ne adjatok okot a botránkozásra se zsidóknak, se görögöknek, se Isten egyházának, mint ahogy én is mindenben mindenkinek kedvében járok, nem azt keresve, ami nekem hasznos, hanem ami a többieknek, hogy üdvözüljenek.
