A heti rendszerességgel jelentkező „Örömhírre hangolva” videósorozat az adott vasárnap evangéliumi szakaszán való elmélkedést kívánja elmélyíteni, emellett arra buzdít, hogy olvassuk a Szentírást és cselekedjük meg az Igét!
Húsvétvasárnapra készülve az „Örömhírre hangolva” üzenete által Nyúl Viktor pasztorális helynök arra hív, hogy Jézus tekintetével szemléljünk mindent és mindenkit, beleértve magunkat is.
„Szeretettel köszöntök mindenkit!
Húsvétvasárnap az evangéliumi részletet János evangéliumának huszadik (Jn 20,1-9) fejezetekből olvassuk. Ebben a szentírási szakaszban fontos szerepet játszik az úton levés és a látás. Mária Magdolna elindul, hogy elmenjen Jézus sírjához, de amikor látja, hogy üres a sír, elfut, hogy ezt a hírt elvigye az apostoloknak. Péter és a szeretett tanítvány is útra kel, hogy megnézzék az üres sírt és az összehajtott leplet. Így fogalmaz a szentíró a szeretett tanítvány kapcsán:
Akkor bement a másik tanítvány is, aki először érkezett a sírhoz; látta és hitt. Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halálból. (Jn 20,8-9)
Keresztény életünk és hitünk úton levés és látás. Úton vagyunk földi életünk során, hogy hazaérkezzünk a mennyországba. Húsvéti örömüzenetünk így fogalmazható meg: van örök élet. Földi életünk nem a semmi felé tart, hanem az örök élet, az örök boldogság, a mennyország felé. Jézus Krisztus feltámadt és megnyitotta minden ember számára a mennyország kapuját, Ő mindenkit vár!
Keresztény életünk és hitünk folyamatos úton levés abban az értelemben is, hogy törekszünk nap mint nap tökéletesedni Isten, embertársaink és önmagunk iránti szeretetben. Igyekszünk egyre jobban megismerni Istent, egymást és önmagunkat. Úton vagyunk, hogy egyre inkább meghalljuk Isten szavát és rábízzuk magunkat, vagyis növekedjünk a hitben. Ezen az úton nem vagyunk egyedül. Ahogy Péter mellett ott van a szeretett tanítvány, úgy mi is együtt haladunk, testvérek közösségeként az úton.
Keresztény életünk és hitünk szemlélés is. Húsvét üzenete, hogy törekedjünk mindenre és mindenkire a feltámadás örömhírének fényében tekinteni. Ennek az örömhíre ugyanis rámutat arra, hogy vannak fontos és kevésbé fontos dolgok, hogy miként éljünk. Ahogy Ferenc pápa tanít: Isten nem hagyja, hogy a szenvedésé, a halálé legyen az utolsó szó, mert Istené és az örök életé az utolsó szó!
Húsvét örömhíre tehát így fogalmazható meg: Jézus Krisztus feltámadt, és ha hiszünk benne, nekünk is örök életünk van. Haladjunk együtt és szegezzük tekintetünket rá! Szemléljünk mindent és mindenkit, beleértve önmagunkat is a feltámadt Jézus tekintetével.
Így kívánok mindenkinek áldott húsvétot!
Csendesedjünk el és adjunk hálát az Úrnak!”
Amikor közeledtek Jeruzsálemhez és Betániához, az Olajfák hegyénél előre küldött kettőt a tanítványai közül. Azt mondta nekik: »Menjetek be ebbe a helységbe, amelyik előttetek van, és mindjárt, amint bementek, egy szamarat találtok megkötve, amelyen még ember nem ült. Oldjátok el, és hozzátok ide. Ha pedig valaki megkérdezi tőletek, miért teszitek ezt, mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége, és azonnal elengedi ide.« Azok elmentek, megtalálták a szamarat az ajtóhoz kötve, kinn a keresztúton, és eloldották. Az ott állók közül egyesek azt mondták nekik: »Miért oldjátok el a szamarat?« Ők azt felelték, amit Jézus parancsolt nekik, erre elengedték azokat. A szamarat elvitték Jézushoz. Ráterítették ruháikat, ő pedig felült rá. Sokan az útra terítették ruhájukat, mások meg lombokat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. Akik előtte mentek és akik követték, így kiáltoztak: »Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! (Zsolt 118,26}<fs) 10Áldott a mi atyánknak, Dávidnak országa, amely íme, eljön! Hozsanna a magasságban!«
