Nagypénteken, Jézus szenvedését felidéző keresztúti ájtatosságot tartottak a Pécsi Székesegyházban, ahol a hívek lélekben elkísérték Jézust Poncius Pilátus palotájától a Golgota hegyére vezető úton át a sírig.
Az egyházmegye főtemplomában tartott keresztúti ájtatosságot Kajtár Edvárd plébános vezetésével végezték a jelenlévők, aki egyszerre szembesültek Jézus életének és rajta keresztül valamennyi emberi élet nehézségével.
A szertartás során minden egyes stáció, állomás egy megállást jelent: Jézus megáll egy-egy pillanatra azért, hogy valakire rátekintsen, valakihez szóljon, vagy azért, mert úgy tűnik, nem bírja tovább. Végül megáll azért, mert elérkezett az útja végállomásához. Mindenki életében vannak olyan helyzetek, amikor megtorpan, amikor megrendíti a szenvedés, a gyász vagy a betegség, amikor úgy érzi, hogy nem megy tovább. A Jézus szenvedéséről való elmélkedés megerősít saját keresztjeink hordozásában, és ha életutunkon irányt tévesztettünk, vagy megtántorodtunk, tovább lendít. Mert Jézus keresztútja – és a mi keresztútjaink is – mindig az üres sír reményéhez vezetnek.
Ugyan a járványhelyzet okán a hatályos rendelkezések betartása mellett a szokott módon nem volt lehetőség az ájtatosságra, a plébános kifejező gondolatai segítettek, hogy a hívek méltó módon kísérjék az értünk kereszthalált vállaló Krisztust.
Fotó: VN
