Idén online került megrendezésre a Hitoktatás Napja. A katekéták március eleje óta nem találkozhattak, csak a koordinátorokon és szakmai csoportokon keresztül. A kontaktus hiánya jól látszott a jelenlévők számán is, a képzés három és fél órája alatt száz hitoktató volt jelen, illetve többen videó chat-en kapcsolódtak.
A katekéták számára hívó szó volt Felföldi László püspök atya köszöntője. Sokan várták az új egyházfő nekik szánt gondolatait. Püspök atya a következő gondolatokat osztotta meg köszöntőjében a hitoktatókkal: Ez a mostani időszak olyan, mint egy edzőtábor, a hit edzőtábora. A szívünk mélyén hogyan tudjuk megélni a hitünket. Ez az időszak a karizmák próbatétele. A személyes találkozások hiánya a legnehezebb, ezt kiváltani, helyettesíteni lehetetlen. Ebben a helyzetben a feladatunk a szinten tartás, erősíteni a hitet önmagunkban és a gyermekekben. Segíteni a gyermekeket abban, hogy megtapasztalják magukban a csenden, az imán keresztül Isten jelenlétét. Segíteni őket abban, hogy maguk teremtsenek időt arra, hogy megszülethessen szívükben az Isten szava, akarata. Ebből tudunk majd tovább lépni. Nyissuk ki a szemüket az élet csodájára a természeten keresztül. Az isteni csoda átjárja életünket. Mit hoz? Egy tudást, melyben felismerem, hogy én is az istennek egy csodája vagyok. Isten egy ajándékot bízott rám az életet, a hivatásomat. Ehhez karizmát adott, hogy Róla tegyek tanúságot, Róla beszéljek. Ennek az ajándéknak a felfedezése betölti a szívet. Ez ad erőt a szolgálathoz. Felelősségem van a hit megéléséért és átadásáért.
Hamarosan eljön az új idő. Merjek tervezni, álmodni hogyan tudom jobban, szebben, hatásosabban, életszerűbben megélni a hitnek az örömét. Azt az élményt adni, hogy jó a keresztény közösség, Jó az Istennel való kapcsolat. A szeretetnek és az életnek ez a húsvét utáni üzenete. Ez a húsvét utáni fény! Csak egy gyertyányi vagyok, de ez, ha Jézusról, az Életről, az újjászületésről, a léleknek a szívnek a feltámadásáról szól, akkor ez mindennél gazdagabb és fontosabb!
Püspök atya szavai után Hoffmanné Toldi Ildikó drámapedagógus, pedagógiai fejlesztő, tréner vette át a szót és vezette tovább a katekétákat. Versegi Beáta nővér tavaly megjelent Punya, egy falat kenyér című történetében rejlő pedagógiai lehetőségekbe kaptunk betekintést a drámapedagógiai eszközeinek segítségével. Sokan dolgoznak a drámapedagógia eszközeivel a hittan órákon, de hogy egy-egy szerep mi mindent indít el egy gyermekben, milyen célok eléréséhez tud hozzá segíteni ez már tudatosságot igényel. A drámajáték célja a dolgok mély megértése, a rejtett tartalom felszínre hozása és tudatosítása. A Punya történetben milyen szerepekbe lehet meghívni a gyerekeket, mit tudhatnak meg ennek segítségével magukról, a másikról. Hogyan és miként lehet a szerep a motiváció eszköze. Milyen hatással van a szerep a tanulásra? Hogyan fordítható a szerep a tanulás javára? Milyen szerepeket rejt a Punya? Hogyan tudom ezt felhasználni, kihasználni. Nagyon sok kérdés és lehetőség merült fel. Bízunk benne, hogy lesz még rá lehetőség, hogy tovább mélyítsük az ismereteinket.
A találkozó harmadik részében a Nemzetközi Eukarisztikus Kongresszusra való készülést tettük középpontba. Az egyes koordinátori csoportok a misszió témakörében gondolkozva kidolgoztak adott korosztályokra témákat, melyeket a hit- és erkölcstan, illetve a fakultatív hittan órákon online, vagy jelenléti oktatás keretében lehet feldolgozni. A cél az volt, hogy újra ráirányítsuk a figyelmet a NEK-re való készület fontosságára, az esemény jelentőségére, illetve a keresztény embernek az evangelizációban betöltött szerepére életkortól függetlenül. A koordinátori csoportok nagyon változatos módszerekkel közelítették meg a témát óvodától az ifis, középiskolai csoportokig. Miden csoport rövid kedvcsináló anyagot állított össze és mutatott be, hogy a hitoktatók bátrabban nyúljanak a közös anyaghoz május 10-21. között. Két egymást követő héten az egyházmegye minden hittan csoportja a misszió témakörét járja körül az elkészült anyagok segítségével. A hitoktatók az 5 pont módszerre épülő óravázlatokat és segédanyagokat kapnak.
A találkozónk szomorú eseménye volt, hogy az egyik katekéta társunk a korona vírus áldozata lett, pont ezen a szombati napon tért haza, az őt szerető Istenéhez. Nehéz szívvel imádkoztunk érte és a szeretteiért.
Ez az esemény is rávilágított arra, hogy ápolni kell a kapcsolatainkat, figyelnünk kell egymásra, mert felelősek vagyunk a ránk bízottakért. Mindig készen kell lennünk.
