Boldog IX. Piusz pápa 1870. december 8-án írta alá Quemadmodum Deus kezdetű dekrétumát, mellyel a Katolikus Egyház védőszentjévé nyilvánította Szent Józsefet. Ezen alkalom 150. évfordulóján, 2020. december 8-án tette közzé Ferenc pápa Patris corde- Atyai szívvel kezdetű apostoli levelét, s egyúttal meghirdette a Szent József-évet, amely 2021. december 8-ig tart.
E tematikus évben búcsú nyerhető, melyről az Apostoli Penitenciária hivatala dekrétumban rendelkezik.
Hetente jelentkező sorozatunkban Szent II. János Pál pápa Redemptoris custos – A Megváltó őrzője - című apostoli buzdításából (1989), illetve Ferenc pápa Patris corde – Atyai szívvel kezdetű apostoli leveléből (2020) közlünk részleteket, melyekből megismerhetjük, hogy mi az üzenete számunkra Szent Józsefnek: Szűz Mária jegyesének, Jézus nevelőapjának. Az egyes szemelvények után kérdések segítik az olvasottak elmélyítését. A teljes dokumentumok az alábbiakban olvashatók:
REDEMPTORIS CUSTOS
Szent II. János Pál pápa apostoli buzdítása Szent József személyéről, valamint Jézus Krisztus és az Egyház életében kifejtett tevékenységéről (1-3)
Pécsi Székesegyház
BEVEZETÉS
-
„A Megváltó jövendő őrzője, >József úgy tett, amint az Úr angyala megparancsolta, és magához vette feleségét< (Mt 1,24).
Az első évszázadok egyházatyái épp az evangélium indítására hangsúlyozták, hogy Szent József, amilyen szeretetteljesen viselte gondját Máriának és amilyen örömmel szentelte magát Jézus Krisztus nevelésének,[1] ugyanígy oltalmazza és őrzi annak Titokzatos Testét, az Egyházat, melynek előképe és példája maga a Szent Szűz.
Száz éve jelent meg XIII. Leó pápa Quamquam pluries kezdetű enciklikája.[2] Ezért, kedves testvéreim és nővéreim, e jubileum alkalmából, a Szent József iránti tisztelet több százados nyomán haladva szeretnék nektek felvetni néhány elmélkedő gondolatot arról a férfiról, akire Isten >legdrágább kincsei védelmezését<[3] bízta.
Örömmel töltöm be ezt a lelkipásztori kötelességet, hogy minden keresztényben növekedjék az egyetemes Egyház patrónusa iránti tisztelet, valamint a Megváltó iránti szeretet, hiszen Szent József őt úgy szolgálta, hogy mindenki számára ragyogó példát adott.
Így az egész keresztény nép nemcsak buzgóbban fog Szent Józsefhez fordulni és kérni az ő pártfogását, hanem azt is szem előtt fogja tartani: milyen alázatos és bölcs módon szolgálta az emberek üdvözítésének művét, és miként vett részt abban.[4]
Meg vagyunk győződve, hogy ha az Egyház ismét elelmélkedik Mária jegyesének az isteni misztérium szolgálatában való részvételéről, az segíteni fogja az egész emberiséggel együtt a jövő felé haladva, hogy sajátos természetét mindig megtalálja annak az üdvözítő szándéknak a keretében, amelynek alapja a megtestesülés misztériuma.
A Názáreti József éppen ebben a misztériumban töltött be – Máriát, az emberré lett Ige édesanyját kivéve – egyetlen más emberi teremtményhez sem hasonlítható szerepet. Máriával együtt részese volt e misztériumnak, mert Isten őt is bevonta a tulajdonképpeni üdvtörténeti eseménybe, és ugyanannak a szeretetnek lett a védelmezője, amelynek hatalma révén az Örök Atya >eleve arra rendelt minket, hogy Jézus Krisztus által fiai legyünk< (Ef 1,5).
I. AZ EVANGÉLIUM ADATAI
Házasság Máriával
-
>József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, mert a gyermek, amelyet a szíve alatt hordoz, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, akit Jézusnak nevezel el, mert Ő szabadítja meg népét bűneitől< (Mt 1,20-21).
Ezek a szavak tartalmazzák a Szent Józsefről szóló szentírási igazság központi magját, életének ezt a pillanatát, amelyre az egyházatyák különösen sokszor hivatkoznak.
Máté evangélista megmagyarázza e pillanat jelentését, elmondván, miként élte meg azt József. Ám ahhoz, hogy egészen megérthessük mondanivalójának tartalmát és összefüggéseit, föl kell idéznünk Lukács evangéliumának párhuzamos helyét. Ugyanis Mária várandósságának a Szentlélektől való eredete – melyet Máté így mond el: >Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek. Még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől< (Mt 1,18) – Lukácsnál is olvasható, amikor az angyali üdvözletről ír, de sokkal részletesebben és pontosabban.
>Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták< (Lk 1,26-27).
Az angyal szavai – >Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled< (Lk 1,28) – Máriában komoly nyugtalanságot keltettek és gondolkodóba ejtették. A hírnök ekkor megnyugtatta a szüzet, és kinyilatkoztatta Isten reá vonatkozó különleges tervét: >Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz Ő, a Magasságbeli Fiának fogják nevezni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját....< (Lk 1,30-32)
Néhány verssel korábban az evangélista megerősítette, hogy az angyali üdvözletkor Mária >jegyese volt egy József nevű férfinak, aki Dávid házából származott<. E jegyesség lényegét Lukács közvetve magyarázza meg, amikor Mária az égi hírnök szavainak meghallgatása után a gyermek születésével kapcsolatosan megkérdezi: >Hogyan történik mindez, amikor férfit nem ismerek?< (Lk 1,34). Erre a következő választ kapja: >A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő gyermek szent lesz és Isten Fiának fogják nevezni< (Lk 1,35). Mária, még ha József „jegyese” is, szűz marad, mert az angyali üdvözlet során benne megfogant gyermek a Szentlélek közreműködésével fogant.
Ezen a ponton Lukács szövege megegyezik a Máténál (1,18) leírtakkal, és megvilágítja azt, amit itt olvasunk. Ha a Józseffel való eljegyzés után úgy mutatkozott, hogy Mária „gyermeket vár a Szentlélek közreműködése által”, ez a kijelentés teljesen megfelel a hírüladás tartalmának és különösen Mária ezt követő szavainak: >Történjen úgy, ahogy mondtad< (Lk 1,38). Miután Mária igent mondott Isten tervére, a következő napokban és hetekben nyilvánvalóvá vált az emberek és József előtt, hogy gyermeket vár, hogy szülni fog és az anyaság titkát hordozza magában.
-
Ilyen körülmények között >József, aki igaz ember volt és nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, elhatározta, hogy titokban bocsátja el< (Mt 1,19).
Nem tudta ugyanis, hogyan viselkedjen Mária „csodálatos” anyaságával kapcsolatban. Választ keresett a nyugtalanító kérdésre, és kiutat a számára nehéz helyzetből. >Míg ezen töprengett, álmában megjelent neki az Úr angyala, és így szólt hozzá: >>József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fiút szül, akit te Jézusnak nevezel, mert Ő szabadítja meg népét bűneitől<< (Mt 1,20-21).
A Máténál és Lukácsnál közölt híradás között szoros egybehangzás figyelhető meg. Isten küldötte beavatja Józsefet Mária anyaságának titkába. Mária, aki a törvény szerint az ő „hitvese”, miközben szűz marad, a Szentlélek erejétől „megárnyékozva” anya. Ha majd világra jön a fiúgyermek, akit Mária méhében hord, a Jézus nevet kell kapnia. A „Jézus” név ismert volt a zsidóknál, és időnként a fiúgyermekek kapták. Ebben az esetben azonban arról a Fiúról van szó, aki – az isteni ígéret szerint – beteljesíti a Jézus név jelentését: Jézus – Yehosua azt jelenti: Isten üdvözít. A hírnök úgy fordul Józsefhez, mint „Mária hitveséhez”, akinek az lesz a kötelessége, hogy a Názáreti Szűztől, az ő jegyesétől születendő fiúgyermeknek a Jézus nevet adja. Tehát Józsefhez fordul, és megbízza, hogy ő lássa el Mária mellett a földi apa feladatait.
>Amikor József felébredt, úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta, és magához vette feleségét< (Mt 1,24).
Magához vette őt anyaságának egész titkával, magához vette a fiúval együtt, akinek a Szentlélek ereje által kellett világra jönnie: így a Máriáéhoz hasonló készséges beleegyezésről tett bizonyságot mindazzal kapcsolatban, amit Isten rábízott a küldötte által.”
Elmélkedést segítő kérdések:
Bizalom
Isten megbízik Józsefben: legdrágább kincseinek védelmezését bízta rá. József megbízik Istenben, és készségesen beleegyezik abba, amit Isten szán neki.
-
Istennel való kapcsolatomra mennyire jellemző a bizalom?
-
Felismerem-e, Isten milyen feladatot bízott rám? Megteszem? Hárítom? Halogatom?
-
Kikért tartozom elsősorban felelősséggel? Milyen példát mutatok nekik életemmel?
Jegyzetek:
[1] vö. Szt. Iréneusz, Adversus haereses, IV, 23, 1: S. Ch. 100/2, pp. 692-694.
[2] XIII. Leó, Quamquam pluries enciklika Szent Józsefről (1889. augusztus 15.): Leonis XIII P.M. Acta, IX (1890), pp. 175-182.
[3] Sacror. Rituum Congreg., Decr. Quemadmodum Deus (1870. december 8.): Pii IX P.M. Acta, pars I, vol. V, p. 282; IX. Pius, Apostoli levele Inclytum Patriarcham (July 7, 1871): idézet helye, pp. 331-335.
[4] vö. Szt. Chrysostom János, In Matth. Hom. V, 3: PG 57, 57f. The Fathers of the Church and the Popes, on the basis of their common name, also saw in Joseph of Egypt a prototype of Joseph of Nazareth, inasmuch as the former foreshadowed in some way the ministry and greatness of the latter, who was guardian of God the Father's most precious treasures-the Incarnate Word and his most holy Mother: vö., for example, Szt. Bernard, Super „Missus est,” Hom. II, 16: S. Bernardi Opera, Ed. Cist., IV, 33f.; XIII. Leó, Quamquam pluries enciklika Szent Józsefről (1889. augusztus 15.): idézet helye, p. 179.
Forrás: https://katolikus.hu/dokumentumtar/2749
Fotók: Pécsi Egyházmegye, Shutterstock
