SOUBIROUS SZENT BERNADETT

2021.04.16.

A lourdes-i látnokra, a betegek védőszentjére emlékezünk liturgikus emléknapján, április 16-án.

Gyermekkor

Soubirous Szent Mária Bernadett, 1844. február 17-én született Lourdes-ban, a Boly malomban. A malmot korábbi tulajdonosáról nevezték el. Itt élt szüleivel, testvéreivel (ő volt a legidősebb) és rokonságával 1854-ig. Számára ez volt a boldogság helye. A Casterot és Soubirous család a Boly malom egyszerű munkásai voltak. Egy szerelmi házasság hozta össze a két családot: Soubirous Ferenc feleségül vette Casterot Lujzát. Bernadett olyan családban nőtt fel, ahol a családtagok szerették egymást és együtt imádkoztak, nyitottak voltak mások felé és amijük volt, szívesen megosztották a még szegényebbekkel. Az ezt követő nyomorú időszak sem tudta megtörni azt a stabilitást, belső egyensúlyt, amit Bernadett a korai időszaknak köszönhetett.

1853 után, a gőzmalmok elterjedésével és egy aszályos időszakkal a Soubirous család nehéz anyagi helyzetbe került, a családi vállalkozás veszélybe került. Egy még szegényebb malomba kellett költözniük a Lourdes mellett lévő Arcizaba. 1854-ben a kolerajárvány idején, Bernadett is megfertőződött, sokáig tartott, amíg ismét erőre kapott. Mivel 1856-ban éhínség sújtotta az egész vidéket, a kormány ingyen lisztet osztott szét, mely a molnármester számára a véget jelentette. Napszámossá, sőt igen gyakran munkanélkülivé vált. Az édesanya is vállalt munkát. Hat gyermekük volt, akik közül kettő kiskorában meghalt. Bernadettnek is munkát kellett vállalnia, egy borozóban dolgozott, ezért nem járhatott iskolába és hittanórákra. 1857-ben a család már nem tudta a lakbért kifizetni. A város egykori börtönében a „Cachot”-ban találtak menedéket, amely ingyenes volt, ugyanakkor nedves és hideg, ami nem használt gyenge egészségének, valószínű, hogy haláláig tartó asztmáját is ennek köszönhette. A szegénységnek, rossz körülményeknek meg volt a hatása: Bernadett 14 évesen csupán 140 cm volt, asztmás rohamok mellett gyakran gyomorfájástól szenvedett. A szegénység miatt Bernadettet Bartres-be, egy parasztházhoz szegődtették el dolgozni, ahol 1858. januárjáig maradt, és csak a jelenések kezdete előtt három héttel tért vissza otthonába.

Bernadett nagyon szenvedett attól, hogy 14 évesen sem írni, sem olvasni nem tudott. Lendületes, spontán, nagylelkű természete volt, erős személyiség, akit nagyon bántottak a hibái, de erőteljesen küzdött ellenük. Bernadett a családjában szeretetre, szilárd, kiegyensúlyozott támaszra talált, ez segítette őt elviselni a teljes társadalmi lecsúszást s a nyomorúság körülményeit.

Jelenések

február 11. és július 16. között Lourdes-ban 18-szor jelent meg a Szűzanya Bernadettnek a Massabielle barlangnál.
február 11-én, egy enyhe téli napon rőzsegyűjtés közben történt az első jelenés.

shutterstock 1092076856

Az eseményről Bernadett így számolt be: „Társaim után, akik gyorsan átgázoltak a sekély Gave folyón, én is át akartam kelni (...). A folyó partján éppen egyik harisnyámat húztam le, amikor váratlanul zúgást hallottam (…), s amikor tekintetem felemeltem és a sziklabarlang felé néztem, ott egy hölgyet láttam ragyogó fehérségben. Megdöbbentem és megilletődötten néztem. Megdörzsöltem a szememet, hátha képzelődöm (...). Önkéntelenül elővettem az olvasómat, imádkozni kezdtem, de csak akkor tudtam keresztet vetni, amikor a jelenés hölgye a karján függő rózsafüzérének aranyos keresztjével keresztet vetett. Ekkorra félelmem is elmúlt. Letérdeltem, s ahogyan a hölgy imádkozott, úgy imádkoztam én is. Amikor imáját befejezte, intett, hogy menjek feléje. Nem mertem megmozdulni. Ekkor eltűnt.”

A „Hölgy”, aki a Massabielle-barlangban megjelent, hófehér ruhát és vakító fehér köpenyt viselt, égszínkék öv volt derekán, lábát arany rózsa díszítette, és kezében rózsafüzért tartott.

Bernadettel rőzsét gyűjtő társnői semmit sem láttak a jelenésből.

A jelenések híre mindjobban elterjedt. A későbbiekben már több ezren tolongtak a barlang körül, hogy lássák az eseményeket. Bernadett arca az elragadtatás pillanataiban mintha fénylett volna, tekintete ragyogott. Arckifejezéséből egy jóságos személy jelenlétére lehetett következtetni.

A megfigyelők között volt több alkalommal Dozous doktor is. Látta, hogy a kislány az elragadtatás alatt is megőrizte önuralmát és öntudatát, s emellett érverését és szívműködését is rendesnek találta, így megállapította, hogy nem hisztérikus képzelgéssel áll szemben. Bernadett egy jelenés alkalmával égő szentelt gyertyát tartott a kezében. A gyertya lángja, bár a leány kezét nyaldosta, semmilyen égési sebet nem okozott. Az orvos az elragadtatás után többször a kislány keze alá tartotta a gyertyát, Bernadett mindannyiszor gyorsan el is kapta onnan a kezét, mondva: „Maga megéget engem!” Ugyanaz a gyertya egyszer égetett, máskor nem. Dozous doktor elismerte a jelenések természetfelettiségét, pedig eredetileg az volt a szándéka, hogy a tudomány nevében leleplezze a beteges gyermek képzelődéseit.

A Szűzanya egy másik alkalomkor kérte Bernadettet, hogy imádkozzon a bűnösökért, de Szűz Mária nemcsak a kiválasztott gyermekhez, hanem a bűnösökhöz is szólt. Bűnbánatra intett, mivel bánat nélkül nincs bocsánat és égi kegyelem.

A kilencedik jelenéskor történt, hogy a Szent Szűz azt mondta Bernadettnek, hogy igyon a forrásból és mosakodjon meg benne. Bernadett a Gave patak felé indult, de a Szűzanya visszahívta, és biztatására a barlang bal sarkában kezdett el kaparni. A kis gödör hamarosan megtelt vízzel. A vízér lassan növekedni kezdett, s már másnap mindenki az ég adományának tekintette. (A jelenések helyén fakadt forrás 120 ezer liter vizet ad naponta. Lourdes-ba milliók zarándokolnak, engesztelni és gyógyulásért vagy megnyugvásért imádkozni. A megmagyarázhatatlan gyógyulások száma sok ezer, ebből hetvenet ismer el az Egyház csodás gyógyulásnak.)

shutterstock 1493424887

A Szent Szűz Bernadetten keresztül kérte a plébánostól, hogy a jelenés helyén kápolna épüljön, és hogy körmenetben zarándokoljanak erre a helyre az emberek. Az atya eleinte hitetlenkedett. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén, a tizenhatodik jelenés alkalmával merte Bernadett csak megkérdezni, hogy ki is valójában a „Hölgy”: „Asszonyom, legyen olyan jó és mondja meg, ki Ön?” Erre a csodálatos szépségű nő elkomolyodott, kezeit összetette, tekintetét az égre emelte, aztán karját lassan széttárta és ezt mondta: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.” Amikor a leány később közölte a plébánossal, hogy a „Hölgy” azt mondta: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”, az atya mélyen megdöbbent, s ettől kezdve a legfőbb támogatója és védelmezője lett. (Négy évvel korábban, 1854. december 8-án IX. Piusz dogmaként hirdette ki, hogy Szűz Mária fogantatásának első pillanatától kezdve mentes volt az áteredő bűntől, és a megszentelő kegyelem állapotában volt. 1862-ben kezdték el építeni a templomot a forrás feletti sziklára, mely 1876-ra készült el, s melynek IX. Piusz pápa bazilika címet és előjogokat adományozott. A barlangban Bernadett útmutatásával készült el a Szűzanya márványszobra.)

A Szűzanya, Bernadett számára nem ígért földi boldogságot. Három titkot is bízott rá, melyeket a látnok megőrzött, és magával vitt a sírba.

A jelenéseket követő időszak

A jelenések utáni években Bernadettnek sokat kellett szenvednie. Vallatták, kérdezték, vádolták, csapdákat állítottak eléje, ő pedig mindig ugyanazzal a nyílt egyszerűséggel és őszinteséggel válaszolt. Türelemmel fogadott mindenkit, és válaszolt az őszinte érdeklődők és gonosz kíváncsiskodók kérdéseire egyaránt.

Legnagyobb vágya ugyanakkor az volt, hogy visszavonulhasson a világtól. 1868-ban végre sikerült felvételt nyernie a nevers-i iskola- és szeretetnővérek Saint-Gilgard-kolostorába. Rendi neve Marie-Bernard lett. A novíciátus ideje alatt azonban sok szenvedést kellett átélnie. A mesternő és a főnöknő egyaránt attól tartott, hogy Bernadettet kevéllyé és beképzeltté tették a jelenések, ezért úgy gondolták, minden alkalmat meg kell ragadniuk, hogy megalázzák. Ő azonban készséggel fogadott minden megalázást, mert mindenben és minden mögött Isten akaratát látta.

Bernadett a kolostorban is sokat betegeskedett. Ha jobban volt, testvéreit szolgálta a betegszobában. Légszomja haláláig kísérte. Tüdővérzések és egyéb komplikációk léptek föl, s különösen nagy kínokat okozott jobb térdének gyulladása. Hatalmas lelkierővel viselte a csonttuberkulózis okozta állandó szenvedést. Amikor nővértársai azt kérdezték, miért nem veszi igénybe a forrás jótéteményét, amelyet az Úr kegyelméből általa kapott a világ, azt felelte: „Ez lehetetlen. Nem nekem fakadt az a forrás.”

Bernadett 1879. április 16-án halt meg Nevers-ben. Utolsó szavai ezek voltak: ,,Szentséges Szűz Mária, Isten Anyja, imádkozz értem, szegény bűnösért!''. A teste nem látott romlást; koporsóját többször is felnyitották, teste épségben maradt még ötven év múltán is. Ma a nevers-i zárda templomában, üvegkoporsóban nyugszik, arcán szelíd mosoly ül. XI. Pius 1925. június 14-én boldoggá, 1933. december 8-án, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén szentté avatta.

shutterstock 1483298513