Boldog IX. Piusz pápa 1870. december 8-án írta alá Quemadmodum Deus kezdetű dekrétumát, mellyel a Katolikus Egyház védőszentjévé nyilvánította Szent Józsefet. Ezen alkalom 150. évfordulóján, 2020. december 8-án tette közzé Ferenc pápa Patris corde- Atyai szívvel kezdetű apostoli levelét, s egyúttal meghirdette a Szent József-évet, amely 2021. december 8-ig tart.
E tematikus évben búcsú nyerhető, melyről az Apostoli Penitenciária hivatala dekrétumban rendelkezik.
Hetente jelentkező sorozatunkban Szent II. János Pál pápa Redemptoris custos – A Megváltó őrzője - című apostoli buzdításából (1989), illetve Ferenc pápa Patris corde – Atyai szívvel kezdetű apostoli leveléből (2020) közlünk részleteket, melyekből megismerhetjük, hogy mi az üzenete számunkra Szent Józsefnek: Szűz Mária jegyesének, Jézus nevelőapjának. Az egyes szemelvények után kérdések segítik az olvasottak elmélyítését. A teljes dokumentumok elolvashatók:
REDEMPTORIS CUSTOS
Szent II. János Pál pápa apostoli buzdítása Szent József személyéről, valamint Jézus Krisztus és az Egyház életében kifejtett tevékenységéről (4-6)
II. Isten titkának őrzője
4. „Amikor Mária nem sokkal az angyali üdvözlet után belépett Zakariás házába, hogy meglátogassa rokonát, Erzsébetet, a köszöntéskor megértette a szavakat, melyeket Erzsébet >a Szentlélekkel eltelve< (Lk 1,41) mondott. Az angyal köszöntésével egybehangzó szavai után Erzsébet így szólt: >Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott.< (Lk 1,45) E szavak adták a vezérgondolatot Redemptoris Mater kezdetű enciklikánkhoz, amellyel a II. Vatikáni Zsinat tanítását kívántuk elmélyíteni, mely azt mondja: >A Boldogságos Szűz a hit zarándokútját járta. A Fiával való egységet hűségesen megőrizte, egészen a keresztig<,[5] ezzel >megelőzvén<[6] a hitben Krisztust követő embereket.”
„A zarándokút kezdetén Mária hite találkozik József hitével. Ha ugyanis Erzsébet a Megváltó édesanyjáról azt mondhatta: >Boldog az, aki hitt...<, akkor bizonyos mértékig Józsefre is vonatkoztathatjuk ezt a kijelentést, hiszen a döntő pillanatban igennel válaszolt az Igére, melyet Isten közölt vele. Hogy pontosak legyünk: József nem szavakkal válaszolt az angyal >híradására<, mint Mária, hanem >úgy tett, ahogy az Úr parancsolta, és magához vette Máriát mint hitvesét<. Amit tett, az a >hit legtisztább engedelmessége< (vö. Róm 1,5; 16,26; 2Kor 10,5-6).”
„Ezért mondhatjuk azt, hogy amit József tett, az egészen különleges módon összekötötte őt Mária hitével: Istentől származó igazságként fogadta el azt, amit Mária már az angyali üdvözletkor elfogadott. A Zsinat ezt tanítja: >A kinyilatkoztató Istennek a 'hit engedelmességével' tartozunk. Ezzel az ember szabadon Istenre bízza egész önmagát, 'értelmével és akaratával egészen meghódol a kinyilatkoztató Isten előtt' és önként elfogadja a tőle kapott kinyilatkoztatást.<[7] Az előbb idézett mondat, amely a hit lényegét érinti, teljességgel és egészében ráillik a Názáreti Józsefre.”
5. „Ezért egyedülálló módon lett annak a titoknak őrzője vagy letéteményese, amely >kezdettől fogva el volt rejtve Istenben< (Ef 3,9). Amiként Mária birtokosa lett ennek a titoknak abban a döntő pillanatban, melyet az apostol az >idők teljességének< nevez, amikor ugyanis >...Isten elküldte a Fiát, aki asszonytól született, ... hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük< (Gal 4,4-5). >Istennek úgy tetszett – mondja a Zsinat – az ő jóságában és bölcsességében, hogy kinyilatkoztassa önmagát és tudtunkra adja akaratának titkát (vö. Ef 1,9), hogy az emberek Krisztus, a testté lett Ige által a Szentlélekben eljussanak az Atyához, és az isteni természet részesei legyenek< (vö. Ef 2,18; 2Pt 1,4).[8]
József Máriával együtt az első letéteményese ennek az isteni titoknak. Máriával együtt – és éppen Máriához való kapcsolatában is – kezdettől fogva részesedik Isten Krisztusban megvalósuló önkinyilatkoztatásának döntő szakaszából. Ha szem előtt tartjuk a két evangélista, Máté és Lukács szövegét, azt is mondhatjuk, hogy József az első, aki részesedik az Istenanya hitében, és ezáltal támogatja hitvesét az isteni hírüladás hitében. Ezen túlmenően ő az; akit Isten elsőként állított a >hit zarándokútjára<, amelyen Mária – különösen a Kálvária és a pünkösdi események óta – tökéletes módon előttünk jár.[9]”
6. „József személyes útja, hitbeli zarándoklása előbb ér véget, mint Máriáé. Mária még ott áll a Kálvárián a kereszt tövében, és miután Krisztus visszatért az Atyához, ő még jelen van az utolsó vacsora termében pünkösdkor, azon a napon, amikor a világ előtt nyilvánosságra lép az Igazság Lelkének erejéből született Egyház. Mégis, József a hitnek ugyanazt az útját járja, mint Mária. Az ő útját is teljességgel az a misztérium határozza meg, amelynek Máriával együtt lett első letéteményese.”
„A megtestesülés és a megváltás ugyanis feloldhatatlan, bensőleg összefüggő egységet alkot, amelyben >a kinyilatkoztatás üdvrendje egymáshoz lényegileg kapcsolódó eseményekben és szavakban bontakozik ki<.[10] Épp eme bensőséges kapcsolat miatt rendelte el XXIII. János pápa, Szent József kiváló tisztelője, hogy a megváltás örök emlékezetében, nevezetesen a római misekánonban, Szent József neve Máriáé mellé kerüljön, megelőzve az apostolok, a pápák és vértanúk neveit.[11]”
Elmélkedést segítő kérdések:
- József úgy tett, ahogy az Úr parancsolta, és amit tett, az a hit legtisztább engedelmessége, melyben mindvégig kitartó volt. Hitből fakadó tetteim… Valóban megteszem-e, amire az Úr kér, vagy csak ígérgetek?
- Családtagjaimnak, barátaimnak tett ígéreteimet betartom-e? Állhatatosan ki tudok-e tartani vállalásaimban (böjtölés, imádság valakiért, valamilyen célért, rossz szokásaimról való lemondás, stb.)
Jegyzetek:
[5] II. Vatikáni zsinat, Dogmatikus konstitúció az Egyházról, Lumen Gentium, 58.
[6] vö. ugyanott, 63.
[7] II. Vatikáni zsinat, Dogmatikus konstitúció az isteni kinyilatkoztatásról, Dei Verbum, 5.
[8] ugyanott, 2.
[9] vö. II. Vatikáni zsinat, Dogmatikus konstitúció az Egyházról, Lumen Gentium, 63.
[10] II. Vatikáni zsinat, Dogmatikus konstitúció az isteni kinyilatkoztatásról, Dei Verbum, 2.
[11] Szentszéki Rítuskongregáció, Decree Novis hisce temporibus (1962. november 13.): AAS 54 (1962), p. 873.
Forrás: katolikus.hu
Fotó: PEM/Pécsi Székesegyház; Shutterstock
