A Jó Pásztorról szóló bibliai szakasz (Jn 10,11-18) fontos dolgot tanít számunkra az evangéliumok kialakulásáról, húsvét negyedik vasárnapján.
Ha felelevenítjük emlékezetünkben azt a tényt, hogy az evangéliumok Jézus feltámadása és mennybemenetele után íródtak, akkor arra kell következtetnünk, hogy mindaz, ami ehhez kötődött, a feltámadás fényében íródott, vagyis annak tudatában, hogy minden Jézus bűnön és halálon aratott győzelmével végződött. Más szóval az evangéliumok Jézus életét és tanítását, halálát és feltámadását beszélik el az őt ismerő és szerető apostolok hitén keresztül. Az apostolok Jézus történetét hitben és a hitért mondják el – hogy ezzel inspiráljanak bennünket a Jézusban való hitre.
Jézus szavai és tettei nem mind voltak érthetőek akkor, amikor azokat kimondta vagy cselekedte. Bizonyosan nem voltak azok a feltámadás és a Szent Lélek pünkösdi eljövetele előtt. Ennyit maga János is elmond számunkra evangéliumában. Példának okáért, a templom megtisztítása után János, hogy példát hozzon arra, hogy Jézus szavai csak a későbbi események fényében voltak érthetőek, ezt írja: Jézus azt válaszolta: „Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra fölépítem.” A zsidók ellene vetették: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, s te három nap alatt újjáépítenéd?” De ő saját teste templomáról beszélt. Amikor föltámadt a halálból, tanítványai visszaemlékeztek ezekre a szavakra, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak. (Jn. 2, 19-22)
Egy másik ilyen alkalom volt az, amikor Jézus úgy beszélt magáról, mint jó pásztorról: „Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de nem értették, mit akart vele mondani” (Jn. 10,6). Jézus halála és feltámadása után azonban, Péter és a többi tanítvány megértette ezeket a szavakat, különösen azokat, amelyekben Jézus kifejezetten magáról beszél:
„Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért” (Jn. 10,11). Ezt azért is tudjuk, mert Péter első levelében úgy utal Jézusra, hogy ő a pásztor: „Vétkeinket a saját testében fölvitte a (kereszt)fára, hogy meghaljunk a bűnöknek, s az igazságnak éljünk. Sebei szereztek számotokra gyógyulást. Olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és oltalmazójához. (2, 24-25).
Az olyan részek, mint ahol Jézus a Jó Pásztorról beszél, jól illusztrálják azt, hogy az evangélisták gyakran kitérnek arra, hogy megmutassák, hogy maguk az apostolok mennyire meg voltak döbbenve Jézus szavain és tettein. Természetesen ennek tényét az apostolok nem rejtették véka alá prédikációikban sem. Az evangélium írói, a Szent Lélek sugallatára igyekeztek legjobb képességeik szerint elbeszélni Jézus történetét. Az isteni kinyilatkoztatás átadása az evangélium formájában gyors folyamatnak bizonyult, mintegy 50 évig tartott. De írásuknak kulcsa az volt, hogy Jézus szavait, az ő halálának és feltámadásának fényében értették meg.
Hogyan komponálták meg az evangéliumok írói evangéliumaikat? Az egyház a kanonikus evangéliumok (vagyis az Isten által sugalmazott és a liturgiákon olvasott evangéliumok) kialakulásának három állomásáttanítja a katekizmusban (CCC, No. 126). Az első állomás egyszerűen Jézus életére és tanítására vonatkozik, amelyről az apostolok tanúságtétele tudósít minket. Azon apostoloké, akik Jézussal voltak, akiketJézus hívott bensőséges tanítványi körbe, akik továbbadták mindazt, amit Jézus mondott és tett. A második állomás az volt, amikor Jézus mennybemenetele után, az apostolok a Szent Lélek pünkösdi eljövetelének hatására megvilágosodtak, többé már nem félénken, hanem erővel telve prédikáltak. Ismerték és szerették Jézust, és mindenkivel tudatni akarták, hogy ki volt ő. Azt akarták, hogy mindenkinek legyen hozzáférése Isten életéhez a hiten keresztül Jézusban és a keresztelés által. A harmadik fázisban az evangéliumok szerzői szóbeli és írásbeli anyagokat gyűjtöttek, hogy előkészítsék szövegeiket. Rendszerezték mindazt, amit hallottak és olvastak, annak érdekében, hogy minél hatásosabban tudjanak írni koruk különböző közönségei számára.
Az egyház régi keletű hagyománya szerint, egyes evangéliumok szerzői apostolok, máséi nem apostolok voltak, de ők is az apostoli prédikációkat őrizték és írták le: azt, amit az apostolok magától Jézustól tanultak, és amit maguk láttak. Szent Jusztinusz, mártír, aki Kr. u. 165-ben halt meg, többször is úgy nevezi az evangéliumokat, mint az apostolok emlékiratai. Az evangéliumok továbbra is Jézus életéről és tanításáról tanítanak bennünket. Az evangéliumok Isten ajándékai az Ő egyházának, és apostoli eredetük tagadhatatlan.
Anna Marie McGuan nővér (RSM), a Knoxville-i (USA) egyházmegye keresztény képzésének igazgatója.
