Június 11-én, pénteken az Országos Horvát Önkormányzat szervezésében Jézus Szíve-búcsút ünnepeltek a határ menti Révfaluban. A szentmisét Marin Srakić djakovói nyugalmazott érsek mutatta be, Felföldi László pécsi megyéspüspök és paptársaik koncelebrálásával.
Az Országos Horvát Önkormányzat immár 14. alkalommal rendezte meg hitéleti programját, amelyre meghívta az ország területén élő híveket az osztrák-magyar határtól, a szerb-magyar határig.
Magyarországon Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala, Pest, Somogy, Baranya, Bács-Kiskun, Csongrád-Csanád megyékben valamint Budapesten élnek horvát anyanyelvű hívek. A zarándoklat megrendezésére kiválasztott helyszínek azok a búcsújáró helyek, amelyeket egyébként is látogatják a horvát nemzetiségű emberek, pl. Szent Márton templom Szombathely, Homokkomárom, Máriagyűd, Hercegszántó, és Révfalu is, amely – elsősorban a Dráva folyó áradásai miatt – elnéptelenedett, ezért ma üdülő településként tartják számon. Az ünnep napos napján a megmaradt a haranglábhoz zarándokol a Dráva mentén élő, vagy onnan elszármazott lakosság. Hagyományosan az erről a vidékről származó atyák mutatnak be szentmisét, valamint szinte minden alkalommal vendég-plébános is érkezik Horvátországból. Az idei, országos programot tavaly szerették volna megrendezni, de a járvány miatt 2020-ban csak a közeli településekről jöttek el a hívek.
A mostani ünnepség az országos horvát vezetés megkeresésére a Pécsi Egyházmegye Horvát Referatúra vezetőjének, Darnai Ágoston atyának szervezésével kezdődött, aki folyamatosan – az utolsó két napon már a helyszínen – egyeztetett a házigazdákkal, részvevőkkel, segített az énekek kiválasztásánál és más logisztikai feladatok megoldásában. Az előzetes megbeszélések során mons. Đuro Hranić . djakovói érseket kérték fel az ünnepi szentmise bemutatására, Felföldi László püspök és más atyák jelenlétében, ám egy korábbi felkérés miatt nem tudta elvállalni ezt a feladatot, így mons. Marin Srakić, nyugalmazott érsek atya fogadta a felkérést. Kíséretében Robert Almási, Harkanovci település plébánosa, illetve Drago Marković irodaigazgató érkezett. A Pécsi Egyházmegye részéről a szentmisén Darnai Ágoston, Nagy Norbert, Barics Gábriel, Csuzdi Illés, Ronta László, Egri József, illetve Győrből Smatovics János atya vettek részt. Az énekszolgálatot a Korijeni, felszőszentmártoni dalkör és a Vizin tamburazenekar szolgáltatta, a zsoltárt Taragyia Györgyné és Kollár Andrea énekelte, felolvastak Szolga Emma és Balatinácz Renáta. A mise legelején Gugán János köszöntött mindenkit, többek között a horvát főkonzult és nagykövetet is, majd felolvasta Soltész Miklós államtitkár köszöntő levelét.
Marin atya a szentmise elején utalt arra, hogy az ő családja Hercegszántóról (Bács-Kiskun megye) indult valamikor 300 évvel ezelőtt, majd Pélmonostoron, Mohácson át jutott a Dráva mentére, Harkanovciba. Örömmel jött együtt ünnepelni azt a napot, amikor az év összes szent titkát ünnepeljük, amely Isten nagy szeretetében nyilvánul meg.
Homíliája elején köszöntötte a jelenlévőket és átadta a djakovói érsekség üdvözletét, majd visszaemlékezett pályája kezdetére, amikor sok gyerek volt jelen a miséken. Rosszalkodtak, hangoskodtak, ezért, – hogy megszüntessék ezt a viselkedést – bevezette, hogy a mise végén mindannyian hangosan énekeljék: szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd szívünket a te szíved szerint. Ez mindenkinek tetszett. Olyan igehirdetőkre is emlékezett, akik mint népi tribunusok hangosan szóval álltak a hívek elé és – különösen nagyböjt idején – arra buzdították a híveket, térjenek meg, ne vétkezzenek, készüljenek a húsvéti gyónásra. Ma már ilyen lángszavú prédikátorok nincsenek. Ők igazi népi misszionáriusok voltak, akik néha sötétbe burkolózott templomban, a fejüket megvilágító gyertya alatt prédikáltak. A mai plébánosok szkeptikusok, nem járják ezt az utat, hanem másikat választottak.
„Ma Jézus szívét ünnepeljük. A központban levő szó a szív, mely egyszerű, de a tartalma nagyon erős, jelentőségteljes. Ez nem csak egy izom, hanem jel is. A szív uralja az életet, hiszen ha megáll, az életnek is vége. Az ember szíve morális tartalmat is rejt: az értelmes és szabad ember jellemzője, mely leginkább kifejezi annak belső tulajdonságait. Boldog az az ember, aki jó szívű! A legjobb barátságot is ki lehet fejezni ezzel a szóval: szívből, szívesen. A legutóbbi háború alatt megkérdezték Adzsity tábornokot: hogy volt szíved bombákat, gránátokat hajítani, hajíttatni oda, ahol gyerekek haltak meg? Ő erre azt válaszolta: nekem nincsen szívem. A jó szívekből jó dolgok, a rossz szívekből rossz dolgok törnek elő. A szív kiengedi a belsőnkből kikívánkozó rosszat, de képes féket is rakni rá. A szív parancsol az érzelemnek, irányítja a lelki dolgokat. Hitírók tollából gyakran feltűnik a szív, mint a lélek befejezése, ez pedig az Isteni szeretet. Ma ezt a szeretet ünnepeljük, amely a szívből ered, és soha nem hagy el bennünket! Előbb hagyja el az anya csecsemőjét, mint az embert az isteni szeretet, mert ez az Isten lényege, mondja Ézsajás próféta. Ez a szív sír, ha rosszat lát. Isten annyira szerette az embereket, hogy elküldte egyetlen Fiát, hogy mentse meg őket. Kegyelem és ajándék, ha az Isten és ember így szeret bennünket, és szíve a megváltásunk jele lesz.
A sivatagban a zsidóknak, hogy megmeneküljenek a kígyók marásától egy rézkígyót kellet nézniük, amit Mózes csináltatott. Hogy mi, a mostani világban megmeneküljünk a kígyók marásától, néznünk kell a keresztfán átszúrt szívet.
Fordítsuk tekintetünket a szív és szeretet felé – ez a mai ünnep lényege, üzenete. Kérdezzük meg magunktól: mit ér a mi szívünk, meg van vele Istenünk elégedve? Melyik úton induljunk tovább? Ma egy napba sűrítettük mindazt a titkot, amit egész évben ünnepelünk. Az adventi várakozástól kezdve karácsony ünnepéig, majd tovább nagyböjt, illetve a húsvét, pünkösd, szentháromság ünnepe utánig, hogy egy napon mondhassuk Istennek, mindent köszönünk neki, a szeretetét, a Fiát.
Kánában Jézus megörvendeztette az ifjú párt, de azt is mondhatta volna, hogy mi közöm ahhoz, ha elfogyott a bor? Én azért jöttem ide, hogy jól érezzem magam. De nem, Jézusnak érzéke volt a legkisebb dolgokat is megjavítani. Miért? Mert a szív, a szeretet közbeszólt.
Nikodémust is fogadta Jézus egy éjszakán, hogy válaszoljon kérdéseire, meglátogatta a bűnös vámszedő házát, leült vele egy asztalhoz. Sokan rossz néven vették ezt tőle, kérdezték, miért nem előkelő családokhoz megy, akik megérdemelnék jelenlétét? A magyarázat: mert isteni szív dobogott benne! Mert a szeretet azt is jelenti: rendelkezésre állni!
Jézus barátokkal volt körülvéve. Miért? Mert a szeretetnek kell a barát. Örült, amikor együtt lehetett tanítványaival, mint barátokkal. Igaz némely esetben nem álltak ki mellette, de Ő szerette őket, mert szüksége volt rájuk a megváltás feladatának teljesítésében. Egy asztalhoz ült velük, de nem azért, hogy rendelkezzen, parancsoljon, hanem letérdelt eléjük és megmosta lábukat, hogy megmutassa: szeretni és szolgálni jött.
Életünk minden területén találkozunk Jézussal, aki szereti az embert. Nem kérdi, bűnös vagy-e, hiszen a bűnösökért, az elesettekért, az emberekért jött a világra. Ezt ünnepeljük. Nem véletlen, hogy Önök itt ünnepelnek most, amikor a katolikus világ az Istenről – aki a szeretet – elmélkedik.
Köszönjük meg Istennek, hogy Ő a szeretet! Legyen hála és köszönet Jézusnak, és Önöknek, kedves zarándokok, hogy ma eljöttek ide, és értékelni tudják, megértik, hogy Isten a határok nélküli szeretet, aki megteremtette az embert. A határ csak a szívünk, amely mégis képes befogadni a határtalan Istent, a hála jegyében, a teremtésért, a megváltásért a Szentlélek ajándékaiért.”
Fotó: Branka Blazsetin, Harasztovics Arnold; csoportkép: Kollár Andrea
