A pécsi Szent Péter és Szent Pál Székesegyház védőszentjeinek főünnepén Felföldi László pécsi megyéspüspök a jelenlévő paptestvéreivel együtt mutatott be szentmisét az egyházmegye főtemplomában.
„Szent Péter és Szent Pál apostolok vértanúsága közös üzenet a Krisztus mellett lévőségnek. Egy különös ajándék az ő közösségük, az ő egységük Krisztus mellett. Megerősítenek bennünket a mi papi, egyházközségi közösségünkben, hogy megértsük: Krisztus ugyanerre hívott. Tanuljuk meg, amit meg kell, utána mondjuk el szívünkkel, ajkunkkal, életünkkel az Ő üzenetét, ahogy azt Szent Péter és Szent Pál apostolok tették.” – fogalmazott köszöntésében a főpásztor, aki hálájának adott hangot, hogy Mayer Mihály nyugalmazott megyéspüspökkel és a paptestvérekkel együtt imádkozhatnak, ünnepelhetnek.
Krisztus választott bennünket, Krisztus hívott meg! – emelte ki homíliájának kezdetén Felföldi László arra utalva, hogy Szent Pétert és Szent Pált Jézus választotta ki, hívta meg a szolgálatra. Ezt követően a két főapostol kapcsán egy-egy életképet mutatott be. Szent Péter estében felelevenítette római tevékenységét, amikor az üldözés kitörését követően az Egyház mentésére kényszerült. „Úgy dönt menti az Egyházat, menti az életét. Ismerjük a történetet. A város határánál találkozik Jézussal, kérdezi: Hová mész Uram? Valójában fordítva hangzott el a kérdés, mert Péter visszafordul. Hová mész? Hová tartasz? Ha most ránézünk a magunkra, a családra, a keresztény küldetésre, akkor nem ugyanezt tapasztaljuk? Mintha menekülnénk, távolodnánk attól, amiért jöttünk, amiért Krisztus meghívott, amiért igent mondtam Krisztusra. Ma este Krisztus ezt kérdezi tőlünk: hová mész? Hová tart a te életed? Távolodsz, menekülsz, elbizonytalanodtál? Milyen a te hited? Mitől félsz? Mit akarsz megmenteni és mit, kit akarsz szolgálni? Az a szellemi, lelki út, amelyben élek, amit nézek, olvasok, hallgatok, az hová visz engem? Ha ezen az úton megyek tovább, akkor mi fog történni veled? Hányszor és hányszor áll ott Krisztus az utunk szélén és kérdezi: hová mész? Mert az Úr oda megy, ahol rám van szükség; oda megy, ahová küldött. Jézus visszafelé megy. Oda, ahol üldözés van, ahol nehéz az élet, ahol szembe kell nézni a próbatétellel. Kéri, akarja, hogy ne félj, fordulj vissza, ne távolodj magadtól, az eredeti szeretetedtől. Ott van rád szükség!”
Szent Pál apostol képe, az üldöző, akit „elcsíp” Jézus. Ő is kérdez – emlékeztet a püspök atya: „Ki vagy te Uram? Ki vagy Te, hogy meg tudsz állítani? Nem tudom megoldani a kérdést, harcolok. Ebből a harcos férfiből Jézus harcos követőt formál, alakít. Ő lesz az, aki tudomásul veszi, hogy a krisztusi üzenetnek van egy harcos oldala. A léleknek, a szívnek nem sima útja, nem csendes úrnapi körmenete, hanem küzdelme, feszültsége, sebei vannak.” Szent Pál óriási akaratról tesz tanúbizonyságot az üldöztetés, majd pedig a misszió útján. Míg előbbi esetében a saját akarata, utóbbi során már az Isten akarata érvényesül. Az ő akarata megöl másokat és saját magát is, de ha az Úr akaratát teljesíti, akkor abban élet van. – összegezte a püspök atya, majd hozzátette: „Ez az a szeretet-harc, amelyben nincs vesztes, csak győztes. Ez az a szeretet-küzdelem, amit csak együtt nyerhetünk meg. Senkit nem kell legyőzni, csak mindenkit emelni, erősíteni és segíteni. »Öltsétek fel a világosság fegyverzetét«, azaz van egy belső látás, erő, ami mindent felülmúl.”
Az értelmi és érzelmi egyensúly fontosságát hangsúlyozva kiemelte: „Az értelmi, érzelmi egyensúly ebben a küzdelemben az életünk biztonsága, melyet az apostolok megvívtak és megharcoltak.”
Felföldi László pécsi megyéspüspök végezetül az Istenre való odafigyelésre szólított: „A legnagyobb üzenet, amit Péter és Pál kialakított lelkében és szívében, a krisztusi arc. Ezt magunkban is ki kell alakítani, mert ez lesz a tanúságtétel, az üzenet a testvéreinknek, akik várnak a világosság örömére és erejére.”
Homíliáját Reményik Sándor Istenarc című versével zárta.
Reményik Sándor: Istenarc
Egy istenarc van eltemetve bennem,
Tán lét-előtti létem emlék-képe!
Fölibe ezer réteg tornyosul,
De érzem ezer rétegen alul,
Csak nem tudom, mikép került a mélybe.Egy istenarc van eltemetve bennem,
Néha magamban látom, néha másban.
Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,
Ha rossz órámban eltűnik egészen
Alter-egóm az örök vándorlásban.Egy istenarc van eltemetve bennem,
A rárakódott világ-szenny alatt.
A rámrakódott világ-szenny alól,
Kihűlt csillagok hamuja alól
Akarom kibányászni magamat.Egy istenarc van eltemetve bennem,
S most ásót, kapát, csákányt ragadok,
Testvéreim, jertek, segítsetek,
Egy kapavágást ti is tegyetek,
Mert az az arc igazán én vagyok.Egy istenarc van eltemetve bennem:
Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.
Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.
S bár világ-szennye rakódott reája,
Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.
Az ünnepi szentmise végén átadásra kerültek a Pécsi Egyházmegye kitüntetései, mely hagyományosan Szent Péter és Szent Pál ünnepéhez kapcsolódik. Ez a díj olyan plébániai munkatársak elismerésére szolgál, akik hosszú időn keresztül a közösség megelégedésére végezték szolgálatukat. A plébános atyák jelölései révén idén Fink Károly a Magyarszéki Plébániáról; Guhr Henrikné az Olaszi Plébániáról, Szederkényből; Dr. Révész Ottó a Tamási Plébániáról részesült kitüntetésben. Az ünnepi szentmise után szeretetvendégségre került sor a Püspökség kocsiszínében és kertjében.
