Augusztus 5-én vettünk búcsút Rétfalvi Sándor szobrászművésztől a Pécsi Székesegyházban, akinek teológiai mélységű munkái a templom több pontján is megcsodálhatóak.
„Megtörtént, ami megannyiszor mindannyiunk életében bekövetkezik: a mű elkészült, hogy tanúskodjon róla, mit tudtunk kihozni talentumainkból” – köszöntötte Felföldi László pécsi megyéspüspök a gyászmise elején a Rétfalvi Sándor szobrászművésztől búcsúzó rokonokat, barátokat, ismerősöket. Egész életünkben formálódunk mi magunk is, mint egy-egy műalkotás, hogy a végén Isten gyönyörködhessen az eredményben, és az Ő végtelen szeretete legyen osztályrészünk.
„Búcsúzunk Rétfalvi Sándortól, a szilárd jellemű tanítványtól, a közösségi művésztől” – kezdte személyes hangvételű visszaemlékezését Bíró László püspök, aki maga is ismerte a szobrászt, és több alkalommal részese lehetett egy-egy kompozíció megalkotási folyamatának. A Pécsi Székesegyház egykori plébánosa elismeréssel adózott Rétfalvi Sándornak, a közösségi alkotóművésznek, aki kivételes érzékkel ragadta meg és juttatta kifejezésre szakrális alkotásainak mondanivalóját, teológiai lényegét, és művészi büszkeség vagy féltékenység miatt nem vonakodott más művészekkel együtt dolgozni.
A Havi-hegyen álló jelenlegi feszületet huszonkét évesen készítette el, amikor az ateista államhatalom nyomása miatt más művészek ezt nem vállalták. A korábbi feszületet állítólag randalírozó ifjak döntötték le. Cserháti József püspöknek ahhoz, hogy új feszületet állíttathasson, a területet egyházi tulajdonba kellett vennie a Barbakán alatti egyházi tulajdon átadása árán. Az első ránézésre naturista feszületet jobban szemügyre véve, mély teológiai mondanivalóra figyelhetünk fel: a mozgalmas kompozícióban megjelenített Krisztus szinte elrugaszkodik a keresztről, leszáll róla, ami híven tükrözi a nem sokkal korábban lezárult II. Vatikáni Zsinat szentmiséken is elhangzó tanítását: „Halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz”.
„Sándor mély hitvallását érhetjük tetten a Pálos templomban, a Szent Családot ostya belsejében ábrázoló művében.” – folytatta Bíró László. A „Santissimo” (jelentése legszentebb, értve ezalatt az Oltáriszentséget) és a legszentebb Család mély értelmű összekapcsolása a kinyilatkoztatás belső titkát hordozza.
A Corpus Christi kápolna oltárának díszítésekor – a rá olyannyira jellemző, más művészek alkotása iránti tisztelettől vezérelve – hosszasan töprengett, hiszen semmiképpen sem szerette volna a már meglevő reneszánsz pasztofórium szépséget egy általa alkotott művel „elrontani”, a figyelmet elvonni arról. Végül egy kerubfejet készített, ami tökéletesen illeszkedik az összeképbe.
Kevesen csodálhatják meg a püspöki palotában található, feltámadt Krisztust ábrázoló különleges szobrot, amin Rétfalvi Sándor Bencsik Istvánnal együtt dolgozott. Bíró László püspök maga is aktív részese volt annak az egész éjszakás beszélgetésnek, aminek következményeként a Művész úr darabokra fűrészelte a már elkészült szobrot, hogy az egyes tagokat eltávolítva egymástól a kompozíció mozdulatlanságában is szemléletessé tegye azt a dinamizmust, ami a feltámadás belső sajátossága.
A Székesegyház jubileumi kapuja látványos példája annak, hogy Rétfalvi Sándor nem csupán az esztétikumra figyelt, szakrális alkotásaiban mindig szent üzenet megfogalmazását tűzte ki célul. A kapu – túl bibliai szimbolikáján – elénk tárja azt a kettőséget, melyet minden átjáró hordoz: összeköt és elválaszt, nyit és zár. Ez a kapu vizuálisan átjárható, de fizikailag csak akkor juthatunk keresztül rajta, ha kinyílik előttünk.
Bíró László püspök tábori lelkészként gyakran beszélt katonáknak, honvédeknek a hazaszeretetről. Ennek kapcsán említette meg Rétvalvi Sándornak az aradi vértanúkról Dévényi Sándorral közösen készített szobrait, ami bár nem szakrális téma, mégis hordoz szent üzenetet. Minden aradi vértanú esetében megtaláljuk levelezésükben, életútjukban a család és a haza különleges szeretetét, tiszteletét, amelyért készek voltak áldozatot hozni. Hozzájuk hasonlóan Rétfalvi Sándor is olyan ember volt, akinek volt hazája, amibe belegyökeresedett, tisztelte és szerette a családját.
„Rétfalvi Sándort a Szentlélek vezette, nem a saját feje után ment szakrális műalkotásaiban. Hálásak lehetünk, hogy Pécs városa kapta őt. Sándor, nyugodjál békében!” – fejezte be megemlékezését Bíró László püspök.
Fotó: Hegyi László
