Advent első hetének péntekén Nyúl Viktor pasztorális helynök mutatott be hajnali szentmisét a Pécsi Székesegyházban, Xavéri Szent Ferenc emléknbapja miatt fehér miseruhában.
A roráté szentmise homíliáját teljes egészében közöljük:
Krisztusban kedves Testvéreim!
Megrendítő belegondolnunk abba, hogy ezek a vak emberek – ahogy megjegyzi az evangélista – követték Jézust. Nem látták őt, mégis követték. Jézus hangját hallották, s a hangja alapján mentek utána. Sőt, egészen bemennek oda, ahol Jézus lakik. Mikor Jézus hazaérkezett, bementek hozzá. Ezek a vak emberek rábízzák magukat az Úr szavára, ráhagyatkoznak az Úr szavára, és kitartóan mondják, „Könyörülj rajtunk, Dávid Fia” (Vö. Mt 9,27), függetlenül attól, hogy mások mit gondolnak róluk, esetleg mások csitítgatják őket. Ezek a vak emberek, bátor emberek. A bátorságuk abban mutatkozik meg, hogy rábízzák magukat az Úr szavára. Hiszik, hogy Isten szava meg tudja gyógyítani őket, és ezt meg is vallják: Hisszük Uram, hogy tudsz segíteni rajtunk (Vö. Mt 9,28). S Jézus hitüket látva, megérintve szemüket látóvá teszi őket. A vak emberek, akik az Úr szavára rábízzák magukat, megtapasztalják, hogy Jézus meggyógyítja őket.
Adventi készületünk során Ferenc pápa Szent Józsefről való írásában elmélkedünk napról napra, amelyben a pápa arra is felhívja a figyelmünket, hogy szemléljük Szent Józsefet, aki bátor. Az ő teremtő bátorsága – fogalmaz Ferenc pápa – abban mutatkozott meg, hogy mindig rábízta magát a Gondviselő Istenre, és a problémákat ezáltal lehetőségként szemlélte. Amikor megérkeznek Betlehembe Máriával, nem kapnak szállást. József mégis bátor, s az egyszerű szállást otthonossá alakítja. Bátran, nem esik kétségbe a problémát látva. Meglátja benne a lehetőséget, s amit tud, megtesz, hogy Mária megfelelő helyen szülhesse meg Isten fiát. Amikor meghallja Nagy Heródes, hogy megszületett a Megváltó, kiadja a parancsot, hogy öljenek meg minden két évesnél fiatalabb fiú gyermeket. József nem ijed meg e fájdalmas probléma láttán, hanem meghallva az Úr szavát az álmán keresztül engedelmeskedik, s elindul Egyiptomba Máriával és Jézussal együtt. A problémában meglátja a lehetőséget, elindulnak az Úr szavára rábízva magukat. S miután meghal Nagy Heródes, József álmában ismét figyelmeztetést kap, hogy térjenek vissza Názáretbe. József bátran engedelmeskedik az Úr szavának, és hazaérkeznek Názáretbe.
Szemléljük Józsefet, aki bátor, s az ő bátorsága abban mutatkozik meg, hogy figyel az Úr szavára, rábízza magát az Úr szavára, és hiszi azt, hogy Isten gondviselő jósága és szeretete mindig győzedelmeskedik.
A ma ünnepelt szent, Xavéri Szent Ferenc is erről a bátorságról tesz tanúságot, aki közel 500 évvel ezelőtt Indiában, Japánban, vagyis a Távol-Keleten bátran hirdette az Úr szavát, meglátva azt a lehetőséget, hogy azok az emberek is az evangéliumhoz térnek egyszer. Rómában őrzik Szent Ferenc kar-ereklyéjét. Gyakran megálltam előtte és szemléltem ezt az ereklyét. Ezzel a kézzel annak idejét Ferenc sok embert az evangélium útjára irányított. Egy alkalommal különös látványban volt részem, amikor Távol-Keletről érkezett zarándokok álltak meg, nézték, imádkoztak és kérték közbenjárását.
Xavéri Szent Ferenc, Szent József, s az evangéliumban hallott vak emberek bennünket is arra bátorítanak, hogy legyünk bátor férfiak és nők. S ez a bátorság, teremtő bátorság abban mutatkozik meg, hogy amikor egy problémával találkozunk, akkor meglátjuk abban a nehézségben a lehetőséget, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy Isten általunk megvalósítsa azt, amit szeretne. Mi is a Gondviselő Isten eszközeivé válhatunk, ha mi is rábízzuk magunkat az Úr szavára. A keresztény élet egy kaland, bátor kaland, ami abban mutatkozik meg, hogy nap mint nap hallgatjuk az Úr szavát, az Úr szavára rábízzuk magunkat, s annak fényében cselekszünk bátran ott, ahol élünk, ott, ahol vagyunk lehetőségeink szerint. Nem csupán Távol-Keleten, nem csupán a Szentföldön, hanem itt hazánkban is. Ámen.
Fotó: Hegyi László
