Karácsony szent éjszakájának és üzenetének leggazdagabb gondolatának nevezte Felföldi László megyéspüspök Lukács evangélista szavait, amely megszólítja az embert, megérinti a szívünket és kimozdít a megszokottságból, a hétköznapokból. A Pécsi Egyházmegye főpásztora mutatott be ünnepi szentmisét szenteste éjszakáján a székesegyházban.
Felföldi László pécsi püspök köszöntőjében rámutatott, hogy ez a karácsony egészen más, mint a korábbiak, mert most életünk válaszútja előtt állunk, miként egykor a pásztorok és a bölcsek. Kétezer éves történelme útján újra dönteni, választani kell az embernek, mindenkinek a saját szívében, mert a holnap és a jövő, szívünknek ezen a döntésén, a hitnek ezen a lépésén múlik.
Dicsőség a magasságban Istennek
„Most, a történelemnek ezen a különleges pontján – fogalmazott a főpásztor -, amikor érezzük, hogy ez a fény, ez a dicsőség megrendül, amikor érezzük, hogy a karácsonyt szeretnék törvényileg eltörölni, amikor úgy érzi az ember, hogy minden veszélyes rá, akkor még inkább felragyog ez a fény, felcsillan ez a különös ajándék, Isten szeretete és az ember méltósága. Elhangzik egy mondat az evangéliumban: Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson (Lk2, 7). Szörnyű, de ebben élünk, idáig jutottunk. Nem jutott hely… Visszanézve az elmúlt esztendőre, tegyük fel önmagunknak a kérdést, szívünkben jutott-e hely, idő a hitvesnek, a gyermeknek, befogadtam, vagy csak mellettem volt? Engedtem, hogy az életem része legyen? Vagy engem befogadtak? Jutott nekem idő és hely a másik életében? Vagy kint rekedtem, mint a Szent Család? Ott voltam Betlehemben, ott voltam az ajtóban, de nem jutott hely. A félelemre és a megfélemlítésre alapított világrendben nehéz meghallani az angyalnak a szavát, nehéz meglátni a jelet, a csillagot, amely el akar indítani, mely utat akar mutatni. Nincs hely az érzéseinkben, az akaratunkban, mert csak olyan dolgokkal vagyunk körülvéve és arra vágyunk, amit meg lehet érinteni, amit meg lehet számolni. De ami ezen túl van, valójában tudjuk a szívünkben hogy még fontosabb, még lényegesebb, arra nem jut már erőnk, nem jut időnk. Ezekkel vagyunk teljesen elfoglalva és nem marad hely Istennek az életünkben.”
Ha pedig nincs hely Istennek az életünkben, folytatta beszédét Felföldi László püspök, akkor nincs hely a többieknek sem, nincs hely a gyermeknek, a szegénynek, a betegnek, az idősnek sem. Mai világunkban sokan vannak, akik az emberi szeretet morzsáiból sem kapnak, ezért azt halljuk, tőlük, hogy nem hisznek Istenben Nehéz számukra elképzelni, hogy az Isten szereti őket, az Istennek fontosak és számít rájuk. Éhező gyermekek nem csak a fejlődő népeknél, a menekülttáborokban, hanem itt, Magyarországon, Pécsett is vannak. Nem azok, akiknek nincs mit enni, de még inkább éheznek azok, akiknek megvan minden eledelük, ruhájuk, de a szívük éhezik, a lelkük szomjazik, az iskolában szenvednek, mert nem fogadták be őket, nincs számukra hely az apák, anyák életében és szívében.
A főpásztor arra buzdított, hogy találjuk meg a mellettünk élőkben, a ránk bízottakban az éhező lelket és az éhező szeretetet. „Mi kell hozzá? Az angyali jelenetet követően azt mondják a pásztorok: Menjünk, induljunk el, lássuk a csodát, a Messiást, a Megváltót, a Királyt! A pásztorok tiszta lelkületében az angyalok szólalnak meg egy gondolat, egy érzés formájában. A bölcseknek az égen egy csillag, amit szemlélnek, kutatnak, amit meg tudnak fejteni, és elindulnak, kilépnek abból a bűvkörből, ahol biztonságban érzik még magukat. Mindnyájunk szívében van egy jel, amely vonz, és azt akarja, hogy lépjünk ki a megszokottból. Nem rendkívülit kell várni, nem egy extrém jelet, mint az angyal, vagy a csillag. Aki ma este eljött ide, kapott jelet. Mindegy, hogy mi volt az. Istennek volt a jele, amire azt válaszoltuk, hogy igen, eljövök, kimozdulok. Hol vannak ezek a jelek? Ott vannak a mindennapi életünkben, ahol éppen élünk. Van az Istenhez vezető úton egy olyan lépés, amikor úgy érzem, a biztonságomat, a megszokottságot, a hétköznapok erejét veszítem el. De csak ezek után ragyog föl Betlehem öröme és fénye és így vezet bennünket, hogy eljussunk a lényegeshez, az igazán fontoshoz, a hozzánk eljött, bennünket hívó, minket megszólító Istenhez – mutatott rá a püspök.
Békesség a földön a jóakaratú embereknek
Kétezer éve, akkor és ott egy csoda történt. Megszületett egy gyermek és elindult az isteni szeretet az úton. „Most ránk vár ez az éjszaka, ránk várnak ezek a jelek, csak higgyünk benne, hogy neked, hogy nekem szólnak és téged és engem is el akar vinni Betlehembe, hogy ránk ragyogjon az isteni szeretet fénye, öröme és ezt a sötétedő világot a világ világosságával, Krisztus fényével tudjuk beragyogni, elsősorban a saját életünkben, a családjaink életében és nemzetünk sorsában" – zárta elmélkedését Felföldi László megyéspüspök a Megváltó születésének éjszakáján, a Pécsi Székesegyházban bemutatott ünnepi szentmisén.
Az éjféli szentmise egyházmegyénk YouTube-csatornáján visszanézhető.
Pécsi Egyházmegye
