Pécsett a Xavéri Szent Ferenc görögkatolikus templom volt a helyszíne 2022. január 17-én 18 órakor az ökumenikus imahét második istentiszteletének, ahol görögkatolikus vecsernyét mondtak el közösen a résztvevők rövidített formában. Az igehirdetést Hajduch-Szmola Patrik evangélikus lelkész tartotta.
Zajácz Gábor görögkatolikus parókus köszöntötte az egybegyűlteket a Xavéri Szent Ferenc görögkatolikus templomban a 2022-es ökumenikus imahét második napján. A 18 órakor kezdődő istentisztelet menete a görögkatolikus vecsernyének (esti imaóra) egy rövidített változatát követte. Hajduch-Szmola Patrik evangélikus lelkész Máté evangéliumának 20. fejezetéből olvastott fel egy részt, amire igehirdetését alapozta:
Akkor odament hozzá a Zebedeus-fiak anyja a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit. Megkérdezte tőle: „Mit akarsz?” „Intézd úgy – felelte –, hogy két fiam közül az egyik jobbod, a másik balod felől üljön országodban.” Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok inni azt a kelyhet, amelyet majd én kiiszom?” „Ki tudjuk” – felelték. Erre ő így folytatta: „Kelyhemet ugyan kiisszátok, de hogy jobb és bal felől üljetek, azt nincs hatalmamban megadni nektek. Az azokat illeti, akiknek Atyám szánta.” A többi tíz ennek hallatára megneheztelt a két testvérre. Jézus azonban odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok meg a hatalmukat éreztetik velük. A ti körötökben ne így legyen. Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok, s aki első akar lenni, legyen a cselédetek. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak és odaadja az életét váltságul sokakért.”
(Mt 20,20-28)
Ez az evangéliumi szakasz szól egyfelől az édesanyákról, az ő szerepükről az életünkben, másfelől a hitben való önállóvá, felnőtté válásról.
Az evangéliumban Jézushoz az édesanya viszi oda két gyermekét, hogy a legjobb helyet biztsítsa számukra. Láthatóan nem érti pontosan, milyen történet részeseivé váltak. Az események lejátszódásának pillanatában még egyi ktanítvány sem értette, pontosan hogyan fog mindez folytatódni. Gyakran mi is, akik már ismerjük a történet folytatását, Jézus szenvedését, kereszthalálát, feltámadását, félreértünk lényeges dolgokat. Az édesanya megtette kötelességét a legjobbat akarv gyermekeinek. Abban a pillanatban azonban, amikor Jézus válaszol, az édesanya, akinek nevét sem ismerjük, eltűnik a jelenetből. Jézus már nem neki válaszol, hanem a két felnőtt férfihez fordul, őket igazítja helyre, felnőtté avatva őket a hitben. Nem tudjuk pontosan, ki kezdeményezte a Zebedeus családban a kérésnek a megfogalmazását, annyi bizonyos, hogy a fiúknak kell magukért felelősséget vállalniuk. Életünk során olykor előfordul, hogy valakin keresztül beszélnek hozzánk, üzennek nekünk. Édesanyánkon, gyermekünkön, testvérünkön, barátunkon keresztül, vagy rajtunk keresztül beszélnek másokkal. Van, hogy mi magunk vállalunk felelősséget másokért, különösen, ha tulajdon gyermekünkről van szó. Mindig eljön azonban a pillanat, amikor a beszélgetésnek a két fél között közvetlenmné kell válnia. Jézus előtt hitünket magunknak kell megvallanunk.
Jézus nem áll meg ott, hogy a két testvér, a két tanítvány vágyát helyre tegye, rögtön szól a többi tízhez is, akik megneheztelnek erre a kettőre, mert meg akarták őket előzni, szinte azt mondhatnánk, hogy igazságtalan előnyre akartak szert tenni a többi kiválasztottal szemben, egyfajta korrupcióval próbálkoztak. Jézusnál azonban nincs korrupció. A hit terén nincs korrupció.
Abban, hogy a Zebedeus testvérek édesanyja eltűnik, a hit kifejeződése közvetlenné válik Jézussal kapcsolatban, még egy dolgot megfigylehetünk: Istennek nincsenek unokái, csak gyermekei vannak. Mindenki közvetlenül kapcsolódik az Istenhez, nem egy másik emberen keresztül, legyenek azok bármilyen közvetlen hozzátartozók.
Az istentisztelet végén a görögkatolikus szokás szerinti, kézfogással kísért személyes elköszönés a templomajtóban a járványügyi helyzet miatt ugyan elmaradt, a jelen levő lelkipásztorok azonban egyenként, saját gyülekezetük szokása szerint adtak áldást az egybegyűltekre.
Fotó: Hegyi László
Pécsi Egyházmegye
