Február 2-án a Katolikus Egyház Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepéről emlékezik meg, ami Szűz Mária tisztulásának és a fény liturgiájának kiemelt napja.
A zsidóknál előírt hagyomány volt, amikor minden első fiúgyermeket, világra jövetele után, a szülei felvittek a jeruzsálemi templomba és felajánlották Istennek, majd egy pár gerlicét áldoztak áldozati adományul. Ennek során találkozik az ifjú Messiás az idős Simeonnal, aki számára ezzel beteljesedik az Úr ígérete. Az agg a következő szavakkal dicséri az Urat: „Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek.” (Lk 2, 29-32). Áldását adta a gyermekre és a Szűz Édesanyához intézte jósló mondatait: „Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak – a te lelkedet is tőr járja át –, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai.” (Lk 2, 34-35). Ezek a mondatok nemcsak azt jelzik számunkra, hogy elérkezett a Megváltó, hanem annak egyetemes voltáról is szólnak: Jézus az isteni irgalmasságot nemcsak a kiválasztott nép, hanem minden ember számára hozza el a földön.
Az ünnephez kapcsolódó gyertyaszenteléshez számos szokás és hagyomány kapcsolódik hazánkban, melyek mögött sokszor észrevétlenül bújik meg a valódi örömhír: Jézus eljött, hogy a sötétségbe fényt hozzon, és mint a gyertya, mely önmagát emésztve ad világosságot, úgy Jézus is magát feláldozva szenteli meg mindannyiunk életét. Erre mutat rá ez a szentelmény ezen a napon: a gyertya megáldásával Krisztus világosságát vihetjük el hétköznapjainkba.
A Szent Mór Iskolaközpontban február 2-án Lápossy Péter iskolalelkész az intézmény kápolnájában tartott reggeli szentmiséjében minden osztály számára megszentelt egy-egy gyertyát, melyek aztán valamennyi teremben otthonra leltek. Ezek a fényforrások minden tanuló számára kiemelt, méltó helyet kaptak, hogy az isteni kegyelmet közvetítsék valamennyi meggyújtáskor, újra és újra emlékeztetve bennünket a mennyei gondviselés fontosságára életünk minden napján.
Szöveg és fotó: Somogyi-Nagy Éva Anna
Pécsi Egyházmegye
