Püspökké szentelésük 33. évfordulója alkalmából hálaadó szentmisét mutatott be Mayer Mihály nyugalmazott pécsi megyéspüspök és Várszegi Asztrik nyugalmazott pannonhalmi főapát, a liturgia főcelebránsa február 11-én a kakasdi Szent Mihály-templomban. Az ünneplőkkel együtt misézett Felföldi László pécsi megyéspüspök, a liturgia szónoka, valamint Bíró László nyugalmazott tábori püspök és Petkó Tamás, a Szent Mihály-templom plébánosa.
Mayer Mihály nyugalmazott megyéspüspök köszöntőjében kiemelte, a püspökké szentelési évfordulóval valójában négyszeres ünnepet ülnek a liturgián: Szűz Mária lourdes-i jelenését, mely egyben a betegek világnapja, valamint a kakasdi templom lourdes-i barlangja elkészültének 120. évfordulóját. A nyugalmazott főpásztor külön köszöntötte Várszegi Asztrik emeritus pannonhalmi főapátot és felelevenítette az esztergomi bazilikában 33 évvel ezelőtt történt püspökké szentelésüket. Megemlékezett azokról a néhai főpásztorokról is, akik már nem ünnepelhettek velük: Dékány Vilmos, Takács Nándor és Ács István. Külön köszöntötte Felföldi Lászlót, a Pécsi Egyházmegye főpásztorát, aki 2021-ben történt püspökké szentelése óta először látogatott el a kakasdi egyházközségbe.
Felföldi László püspök a szentelési évfordulót ünneplő nyugalmazott püspök atyákhoz fordulva hangsúlyozta, a hálaadás az emberi szív legfontosabb része. Az Istennel való elindulás története, ahol az úton jelen van a szeretet és a szenvedés. A 33 évnyi püspöki szolgálat útján azonban nem a szenvedés, hanem a szeretet győzedelmeskedett, mert a szenvedés is csak a szeretettel elviselhető és megélhető. A papi hivatás a hittel kezdődik – fogalmazott Felföldi László püspök -, amikor a hit kapuján átlépve elindulunk az Istennel. Nem a magunk erejében és tudásában, nem a magunk Istenre figyelésében bízva, hanem őbenne és ővele. Ebben van erő, biztonság és győzelem. Az Isten és ember együttműködése adja azt a gazdagságot, amivel a mindennapi életet teljesebbé tudjuk tenni.
A megyéspüspök – folytatva a prédikációt - a kánai menyegzőhöz (Jn2, 1-12) kapcsolódó evangéliumi részről elmélkedett. Kiemelte, ez az evangéliumi szakasz talán soha nem volt annyira időszerű, mint napjainkban. A Teremtés könyve azzal fejeződik be, hogy Isten megteremtette az embert, férfinak és nőnek teremtette (vö. Ter1, 27). Jézus pedig nyilvános működését egy menyegzőn kezdi meg. Az üzenet ugyanaz, mint a Teremtés könyvében: a Teremtő Atya odaáll az ember mellé. Jézus is ezt jelzi az első csodájával, nyilvános szereplésével: Itt vagyok. Veletek vagyok. Azt akarom, hogy boldogok legyetek, szép életetek legyen. Ezt jelképezi a túlcsorduló jó bor, a legszebbet, a legjobbat adni.
Mi a probléma napjainkban a családokban, emberi kapcsolatokban, közösségekben, egyházközségekben - elmélkedett a főpásztor. Elfogyott a borunk. Elfogyott az életnek a jó íze. Elfogyott a kapcsolatok szép gazdagsága. Mi vagyunk a szolgák, akiknek meg kell tenni azt, aminek nem biztos, hogy látjuk az eredményét. Lehet, hogy vízízűnek érezzük most az életünket, a kapcsolatunkat hitvessel, gyermekkel, családdal, egyházközségben. Mint aminek nincs íze, derűje, ereje, hangulata, de ha odavisszük az Úr elé, akkor nagyon nagy esélyünk van rá, hogy lesz íze. A kánai menyegzőn pedig elhangzik egy mondat a Szűz Anyától, amely az egésznek a mélyét adja: Tegyetek meg mindent, amit csak mond. (Jn2, 5). Mária tudta, hogy nem könnyű, ő ezt megélte, igent mondott az Isten hívására és elindult a hit útján. Nekünk is el kell indulni a hit útján, megtölteni vízzel, amit tudunk, amire képesek vagyunk. Merni bátran lépni és akkor jóízű lesz a bor, mint ott a kánai menyegzőn. Mert Jézus ma is ugyanúgy mellénk áll és azt mondja: Itt vagyok. Fontos vagy. Nem mondtam le az emberről, nem mondtam le a családról, az egyházközségekről, az Egyházról, de töltsétek már meg azokat a korsókat, azokat a szíveket és tegyétek meg, amit mondok, és akkor gyógyul a szenvedésünk, a sebünk, amit az oltárra helyezünk. Lourdes-ban sem gyógyul meg mindenki, de mindenki élhetően hozza haza a sebeit. Nem mindig az a csoda, ha elmúlik a sebem, fájdalmam. Félelmetes sebeket hordozó embereket láttam, akik derűsen, mosolyogva, reménnyel élték mindennapjaikat, mert meggyógyultak, erőt kaptak, az élet teljessége elindította őket. A hit útján most nekünk is el kell indulni, tovább kell haladni, hogy onnan nézzünk rá az Istenre, ahol vagyunk, amiben vagyunk, mindazzal együtt, ami elfogyott az életünkből és mindazzal, amivel gazdagodni szeretnék.
Az ünnepi szentmise Felföldi László püspök felajánló imájával zárult a Pécsi Egyházmegyéért a templom lourdes-i barlangjában, majd a négy püspök közös áldást adott a megjelentekre. Az ünneplés köszöntésekkel és szeretetvendégséggel ért véget.
Fotó: Bonyhád TV
Pécsi Egyházmegye
