Teremtésvédelmi sorozatunkban minden hónap harmadik hetében rövid elmélkedést és imádságot ajánlunk egy-egy témával kapcsolatban. Ezen a héten a fogyasztási szokásainkra és benső motivációink őszinte vizsgálatára szeretnénk figyelmet és időt szentelni.
Ferenc pápa Laudato si’ enciklikájában negyvenszer szerepel a fogyasztás szó. A bevezetőben Ferenc pápa elődjeinek példáját mutatja be, ahogyan már Szent II. János Pál pápa és XVI. Benedek pápa is foglalkozott a teremtésvédelem sürgető kérdéseivel, és az ember által a világban okozott természeti és társadalmi sérülésekkel.
„Szent II. János Pál egyre nagyobb érdeklődéssel foglalkozott ezzel a témával. Első enciklikájában megjegyezte: úgy tűnik, hogy az ember »a természeti környezetben nem lát egyebet, mint a közvetlen felhasználás és a fogyasztás számára hasznos dolgot«. Később pedig globális ökológiai megtérésre szólított. Ugyanakkor azt is kijelentette, hogy a mai ember »kevés gondot fordít a hiteles humánökológia erkölcsi feltételeinek védelmére«. Az emberi környezet pusztítása nagyon komoly dolog, nemcsak azért, mert Isten az emberre bízta a világot, hanem azért is, mert az ember saját élete olyan ajándék, amelyet védeni kell a pusztulás különböző formáitól. A világgal való törődésre, a világ jobbá tételére irányuló minden igyekezetünk megkívánja, hogy komolyan megváltoztassuk »életmódunkat, a termelési és fogyasztási modelleket, a bevett hatalmi struktúrákat, amelyek napjaink társadalmát irányítják«. A valódi emberi haladásnak erkölcsi jellege van, feltételezi az emberi személy tiszteletét, de a természeti világra is oda kell figyelnie, és »figyelembe kell vennie minden létezőnek a természetét és kölcsönös kapcsolódását a dolgok rendjében, a kozmoszban«.
Elődöm, XVI. Benedek szintén felhívást tett közzé, hogy »szüntessék meg a világgazdaság működési zavarainak strukturális okait és javítsák ki azokat a fejlődési modelleket, amelyek képtelenek biztosítani a környezet védelmét«. Emlékeztetett arra, hogy a világot nem lehet úgy vizsgálni, hogy bizonyos szempontokat elszigetelve tárgyalunk, mert »a természet könyve egy és oszthatatlan«, és magában foglalja a környezetet, az életet, a nemiséget, a családot, a társadalmi kapcsolatokat stb. Következésképpen »a természet károsítása szorosan összefügg azzal a kultúrával, amely az emberi együttélést is alakítja«. Benedek pápa azt ajánlotta, hogy ismerjük el: a természeti környezet tele van felelőtlen magatartásunk okozta sérülésekkel. A társadalmi környezetnek is megvannak a maga sérülései. Ám végeredményben mindegyiknek ugyanaz a baj a gyökere, mégpedig az a hiedelem, hogy nem léteznek vitathatatlan igazságok, melyeknek életünket irányítaniuk kell, s ezért az emberi szabadságnak nincsenek korlátjai. Megfeledkezünk arról, hogy »az ember nem pusztán önmagát létrehozó szabadság. Az ember nem önmaga hozza létre önmagát. Az ember szellem és akarat, de természet is.« Atyai aggodalommal annak felismerésére hívott minket, hogy kárt szenved a teremtés, »ha mi magunk vagyunk a végső mérce, ha minden egyszerűen a mi tulajdonunk, és ha a fogyasztás kizárólag minket vesz figyelembe. A teremtett világ eltékozlása akkor kezdődik, amikor már nem ismerünk semmilyen tekintélyt magunk felett, hanem csak saját magunkat látjuk.«” (LS 5-6)
Elmélkedést mélyítő kérdések és ima:
Hogyan változtathatok a fogyasztási szokásaimon a fenntarthatóbb jövő érdekében?
Miként tisztelem és ismerem el a világ rendjének fennállását, a létezők méltóságát, egymásra utalt kapcsolódásukat?
Milyen szokásaim vannak környezetem, életem, családom kárára?
Hogyan építhetem a közösséget, a kultúrát?
Mely tetteimmel voltam felelőtlen a teremtett világgal kapcsolatban?
104. zsoltár: A TEREMTÉS HIMNUSZA (részlet)
Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, mindennél nagyobb vagy!
Fönségbe és méltóságba öltözöl, fény, mint köntös, úgy fog körül.
Az eget kifeszíted, mint a sátort, lakóhelyed a vizek fölött rendezted be.
A felhőket fogatként használod, a szelek szárnyán szállsz tova.
A szeleket követeddé teszed, a haragos villámot szolgáddá.
A földet biztos alapra helyezted, nem inog meg az idők folyamán.
Vizek árjával vetted körül, a hegyeket is vizek borították.
De parancsodra visszafolytak, s megremegtek mennydörgő hangodra.
A hegyek kiemelkedtek, a völgyek leszorultak arra a helyre, amelyet nekik szántál.
Határt szabtál nekik, amit nem lépnek át, nem önthetik el többé a földet.
Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson;
hogy a földből kenyeret nyerjen, szívét meg borral vidíthassa,
hogy az olaj kenetül szolgáljon fejére, s a kenyér erőt kölcsönözzön neki.Az Úr fái is teleszívják magukat, a Libanon cédrusai, melyeket ültetett.
Pécsi Egyházmegye