A családok és főként a gyermekek életében a nyári szünetben - ideális esetben - a táborozásé a főszerep. Nagyon nem mindegy azonban, hogy a táborban milyen elfoglaltságot szerveznek a résztvevők számára, mint ahogy az sem, hogy meghatározó élménnyel gazdagodva térnek-e haza. Különösen igaz ez a mai, kütyükkel kísért világunkban, amikor a gyermekek jelentős része képtelen elszakadni a virtuális léttől. Az alábbiakban álljon itt egy írás a plébániai nyári gyermektáborban szerzett benyomásairól Porpáczy Attila szakcsi plébánostól.
Szerintem sokszor nagyon nehéz jót tenni. A fáradtság, a közöny, az idő- és pénzhiány, vagy éppen segítők nélkül... Mennyi akadály és szabály! S mindezeken túl a kritikák, a gyors feledés, vajon mozdítunk-e a másikban valamit a kedvességünkkel? Annyi félelem és vívódás, hogy végül bele se vágunk...
Ezért nagy dolog, ha mégis látunk megvalósulni emberi, szeretetteljes eseményeket, találkozásokat, programokat. Igaznak tartom ezt önmagában, függetlenül, hogy most egynek én is részese voltam.
Nem én kezdtem, nem is én csináltam, s azt sem egyedül, de ötletgazdával, szárnysegéddel, bizalmat szavazó szülőkkel és bátor gyerekekkel mégiscsak kerekedett négy nagyszerű nap, nem könnyen feledhető tábori élmény.
Hú, de fáradt vagyok! De boldog és elégedett is! Még emésztem magamban a felvillanó pillanatokat, hangokat, arcokat... Ha el lehetne mondani a tábor sok kis csodáját, meglepetését, ami túl volt az emberi készületen és számításon, amitől a tábor nem csupán egy program volt.
Hosszú, gondos előkészület, illetve a gyermekek kiválasztása és meghívása után hétfőtől csütörtök délutánig vendégeskedtünk Annafürdőn. Csodálatos környezetben Moizes-Czita Tímea vezetésével töltöttük az időt, hogy egymásra és önmagunkra figyeljünk, ajándékozzunk és hancúrozzunk, gyerekek lehessünk, de fejlődjünk is. S bár gyermektáborként hirdettük meg, de imádság, komoly beszélgetés is emelni igyekezett a lelkeket.
10 faluból, 6 különböző iskolából érkezett 28 és fél gyerek. Volt, aki senkit se ismert! Az értékes feladatoknak és felüdítő játékoknak is köszönhetően azonban a bizonytalanság és óvatosság hamar elillant, majd barátság és öröm vette át a helyét. Igen, voltak feszült, kemény pillanatok is, ahogy a formálódó emberpalánták saját és mások határait ügyetlenül lépték át, de Tímeának és Bikádi Zsuzsinak is köszönhetően megtalálták az útját a megbékélésnek, továbblépésnek.
A gyerekek szabadságot kaptak, hogy a parkerdőben, a tó mellett sétálva, a kilátóban, a játszótéren, a vadállatok mellett kiránduljanak, egymással töltsék az időt. Nem kellett kényszeríteni, hogy a számítógép/telefon helyett figyeljenek a zsizsegő életre, ami körbevesz minket a hely, és a társaság által.
Egy nap után kezdték felfedezni egymást, bolondozás és játékok, alkotás és érzelmek kavalkádjában egyszer sem hallottam, hogy unatkozunk, ami nem kis elismerés Timi néni felé (pedig többórányi csendes pihenő közben nekik kellett feltalálniuk magukat).
Az egyik leglátványosabb esemény egy régi és kopott buszmegálló kifestése volt, aminek köszönhetően sok autós, buszos kedves dudálása, integetése, egy néni sütemény-ajándéka, az iskolai dolgozók őszinte hálálkodása a gyerekeket jó érzéssel töltötte el, büszkeséggel, hogy valaminek a részesei lettek, hogy értékeset tudtak adni másoknak.
A táncos vidámság és az esti gitáros-énekes imádságok is egymás felé fordították a szíveket és szerda este pár gyermek és felnőtt szemébe is könnyeket csalt a meghatottság.
A hosszú séták (20 perc a tábor és a menza között, vagyis napi két óra gyaloglás) lehetőséget adtak a beszélgetésekre, az egymásra figyelésre, ahogy a nagy, sokágyas szobák sajátos légköre is izgalmas élmény lehetett sok kicsinek.
Felsorolni se tudom a rengeteg benyomást, mellékelek képeket, hogy ízelítőt adjanak.
Köszönöm Timi és Zsuzsi néniék munkáját, a szülők hozzáállását, a hívek anyagi támogatását a plébánia felé, hiszen a 6000 Ft / fő díj még az étkezést sem tudta fedezni, s így a szállás, az anyagköltségek fedezését a püspökségi támogatás és a plébánia kasszája - így végső soron a hívek adománya nyújtotta.
Szép nyarat mindenkinek!
Attila atya
Szöveg, fotó: Porpáczy Attila plébános
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
