A 24 éves korában meghalt és rövid földi életének bejezése után már három évvel szentté avatott Árpád-házi királylányra, Erzsébetre, a szolgáló szeretet szentjére emlékeztek a szászvári és a kárászi hívek november 20-án a kárászi Árpád-házi Szent Erzsébet-templom búcsúján. Az ünnep alkalmából Felföldi László megyéspüspök mutatott be szentmisét, a liturgián koncelebrált Kovács József püspöki titkár, Vida Zsolt plébános és Gyurosovics Mihály tiszteletbeli esperes, nyugalmazott plébános.
Szent Erzsébet története nem a múlt emlékeire való rácsodálkozást jelenti, hanem belőle merítve, üzenete mindnyájunk jelenének a küldetése a holnap, a jövő felé – kezdte szentbeszédét Felföldi László. A megyéspüspök kiemelte, Erzsébet a női eszmény megtestesítője, hiszen lánygyermekként egy idegen kultúrában kellett megtalálja élete küldetését, ott, ahova Isten küldte, ahol rendelése volt a sorsának. Erzsébet gyermekként, jegyesként, hitvesként és özvegyként megélte sorsának óriási gazdagságát és szegénységét, mely mindnyájunk élete, sorsunk mélye és titka is egyben.
Erzsébet életének egyik különleges gazdagsága a mély hite és istenkapcsolata volt, melyet megélt, és amelyen keresztül példát mutatott és mutat ma is – magyarázta a püspök. Élete másik gazdagsága pedig abban a szolgálatban gyökerezett, melyben szeretetével szolgálta gyermekeit, férjét és beteg embertársait. Ez az ő üzenete, a szeretet gazdagsága. Ha nem szolgáljuk embertársainkat, hanem csak használjuk vagy kihasználjuk őket, ha élni akarunk belőlük, de nem értük élni, akkor nyomorult lesz az életünk és boldogtalanná tesszük a szeretteink életét is. A szolgálat küldetését élte meg Szent Erzsébet a maga élete teljességében, így vált ő a szeretet szolgálatának példaképévé.
Az Erzsébet nevével mára elválaszthatatlanul egybeforrott attribútumok, a női eszményt megtestesítő rózsa és a férfi eszményt megtestesítő kenyér, mely eszmeiségeket egyaránt megjelenített rövid életében. A rózsa, mint a nő szívének titka, a női szív gyönyörűsége, ajándéka és titka, amivel az otthont, a családot, a közösséget, az egyházközség életét széppé teszi. A férfiúi eszmény ugyanakkor az erőből indul ki, ezért van az, hogy az édesapák és a férjek szolgálata teljesen más - magyarázta a főpásztor. A férfi eszménynek a képe a kenyérben jelenik meg, a családról való gondoskodásban, abban, hogy kenyér kerül a családi asztalra. Ez a két eszmény együtt adja meg azt a teljességet, ami erősíti a szívünket, az egymással való kapcsolatunkat és az istenkapcsolatunkat.
Mindnyájunknak személyes sorsunkban kell megélni a szeretetet, az élet és az Isten szeretetét – hangsúlyozta a főpásztor. Meg kell értenünk, hogy személyes sorsunk alakulásában Isten nem elvenni akar az életünkből, hanem adni akar, gazdagon és túlcsordulóan. A szeretet, ha túlcsorduló, mindent elvisel, és óriási erő van benne, de egy dologtól rögtön meghal: ha méricskéljük ízetlenné, élettelenné válik. De ha mindig a legtöbbet, legjobbat adjuk a szeretetből, akkor abban élet és gazdagság van. Isten ilyen túlcsordulóan akar minket segíteni, ennek a megértésében segít Szent Erzsébet.
Ezért lett Erzsébet a Karitász védőszentje is – mutatott rá a szónok. A szolgáló szeretetben nagyon fontosak az adományok, de sokkal fontosabb a lelki adomány, amit a szívünk mélyéből adunk másoknak. Sokan vannak, akiknek mindene megvan, de a szívünk fázik és szomjazik. Sokszor elegendő egy jó szó, egy látogatás, egy beszélgetés, a hitvesek egymás számára adott ideje, mely az igazi karitász, az igazi szeretet. Erre tanít, ebben gazdagít minket Erzsébet.
Szentbeszéde zárásában a püspök azt kérte, Erzsébet ünnepnapja erre a szép szeretetre tanítson és ebben erősítse mindnyájunkat, hogy legyen szebb az életünk és tegyük szebbé egymás életét. Isten azt akarja, hogy életünk legyen és bőségben legyen (vö. Jn 10,10). Mai világunk ugyan nem erről beszél, de a másik ember szíve és mindnyájunk szíve is ezért sóvárog, csak ezt akarja, éppen ezért a szép, szolgáló szeretetben kell megtalálni magunkat, egymást és Istent – zárta elmélkedését Felföldi László.
A liturgia zárásában a főpásztor a Mennyei Atya áldását kérte az oltár elé kosarakban kikészített zsemlékre, melyek Szent Erzsébet élete nyomán arra emlékeztetnek mindnyájunkat, hogy egy zsemlényi, vagy éppen egy rózsányi szeretet mindig van mindnyájunk szívében.
Fotó: Hegyi László
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
