A belvárosi református templomban tartották az ökumenikus imahét pécsi nyitó istentiszteletét január 15-én, ahol Felföldi László, a Pécsi Egyházmegye püspöke hirdetett igét. Az idei ökumenikus imahét anyagát és istentiszteleti rendjét a Minnesotai Egyházak Tanácsa állította össze, melynek szentírási vezérfonala: „Tanuljatok meg jót tenni: keressétek az igazságot…” (Iz 1,17). Az elmélkedés hanganyaga a lenti linkre kattintva elérhető.
A nyitó istentiszteleten Felföldi László megyéspüspök beszédében óriási ajándéknak nevezte az ökumenikus imahét alkalmait, amikor a keresztények együtt gondolkodhatnak, hisz mindnyájan ugyanannak a Mesternek vagyunk a tanítványai, ugyanannak a Jézusnak a lábaihoz ülünk, hallgatjuk, figyeljük, és ugyanazt az üdvösséget szeretnénk elnyerni, hogy egyszer majd a szeretet asztalánál is ugyanígy együtt foglaljunk helyett és örvendezzünk.
Az irgalmas szamaritánusról szóló evangéliumi szakaszból (Lk 10,25-37) hallottuk mindennek a végtelenül egyszerű és könnyen megvalósítható feltételét: egyszerűen csak jónak kell lenni. Az ökumenikus imahét elmélkedései segítenek, hogyan tudunk ebben helytállni és megvalósítani - emelte ki beszédében a megyéspüspök.
Ki a felebarát? - kérdezik Jézustól a törvénytudók, aki a kérdésre az irgalmas szamaritánus történetével válaszol. Felföldi László napjaink társadalmi problémáinak vetületében úgy fogalmazott, hogy talán még soha a történelem folyamán nem voltak ennyien kifosztva, életképtelenné verve az emberiség útjának szélén, a családjainkban, közösségeinkben, mint ma. Napjainkban a fiatalok és a családok azok, akiket valahol Jeruzsálem és Jerikó között az életük útján kifosztottak, félholtra vertek és otthagytak. Ez most a mi életünk különleges felhívása, amikor az irgalmasságról elmélkedünk, rá kell nézni az életünk legsúlyosabb és legnehezebb területére: egy ember, aki ment az élete útján, kifosztották.
Lehet, hogy nem látszik kívülről a másik emberen, hogy kifosztották, hogy életre, hivatásra, családi kapcsolatokra alkalmatlan és életképtelen állapotban hagyták, de mégis segítségre szorul. A segítségnyújtásban em egyszerű alamizsnáról beszélünk, amikor jóságról beszélünk, nem egyszerűen a szeretetről, hanem súlyos és komoly feladatról, ami ránk vár, keresztényekre, Krisztus tanítványaira.
Nem esti imádságról, közös elmélkedésekről van szó itt és most, hanem az emberiség súlyos feladatáról, amit Isten ránk bíz és tőlünk vár, hogy segítsük mindazokat, akik testileg, lelkileg és szellemileg rászorulnak. Ahogy a szentírási részben olvasható, a legfontosabb, hogy először megálljunk. Az életünk legnagyobb vesztesége, hogy nem tudunk megállni. Sietünk. És ez nem jó. Meg kell állni, észre kell vennünk, hogy a családtagjaink hogyan élnek mellettünk? Az út szélén? A szeretetünk szélén? Mennyire vannak kifosztva? Hogyan jöttek haza gyermekeink az iskolából? Milyen állapotban vannak? Van-e erőnk, időnk megállni? Vagy sietünk és elfordítjuk a tekintetünket, mert nincs időnk. A gyerekek legfájóbb panasza, amit lelkipásztorként régóta hallok, hogy nincs rájuk otthon idő. Nem hallgatják meg őket, nem figyelnek rájuk. Kifosztva, sebekkel a szívükben, a szeretetünk szélén vannak és mindenki elmegy mellettük. Pedig a szülők sokszor feláldozzák életüket a családért, csak épp 10-20 éven keresztül nem volt idejük úgy megállni, ahogy az irgalmas szamaritánus megállt, és megkérdezni: Hogy vagy? Hogy élsz itt, mellettem? Mennyire fosztott ki az élet? Mit tehetek érted? Hogy tudom a sebeidet gyógyítani? Milyen szeretetre van szükséged?
A válasz: az irgalmas szeretetre. Irgalmas az, aki a szívében megrendül és közel tud menni a rászorulóhoz. Fiatal a fiatalhoz, felnőtt a felnőtthöz, hitves a hitveshez, szülő a gyermekhez. A szív az életünk legbensőbb központja, amely megtanít minket az irgalmas szeretetre, hogy kitárjuk a szívünket a másik fájdalmának és nyomorának befogadására.
Az irgalom a szeretet azon képessége, amikor látjuk a másik ember baját, hogy boldogtalan, már nem mosolyog, és ez megragadja a bensőnket. Az irgalom a szív titka, melyet igazán magunk tudunk formálni Isten szeretetében és jóságában.
Az irgalom készség, hogy létegységbe, közösségbe kerüljünk a másikkal, azaz engedjük, hogy a másik élete az életünk része legyen. Odamegyünk hozzá, lehajolunk, felkaroljuk, segítjük, figyelünk rá.
Az irgalom akarat, hogy ebben a létegységben tevékenyen kitartsunk a szenvedővel. A sebet nem egy esti beszélgetés, nem egy jó gondolat gyógyítja. A sebek gyógyulása hosszú idő, függetlenül attól, hogy ki okozta. Törődni kell vele, ahogy az irgalmas szamaritánus is törődik és gondoskodik az emberről.
Az Isten országa felé vezető úton meg kell lássuk a rászorultakat, főleg azokat, akik velünk együtt élnek, családban, egyházközségekben. Meg kell lássuk és orvosoljuk a sebeiket, és akkor megtapasztaljuk, hogy abban a másik emberben önmagunkat fedezzük föl, és nem is mi vagyunk az irgalmas szamaritánus, hanem mi vagyunk azok, akiket kifosztottak, akiket sebekkel borítottak, és akik mellett az irgalmas Jézus megáll és olajat tesz a sebeinkre, bekötözi, meggyógyítja, mert csak a meggyógyultság élményével és örömével lehet rácsodálkozni a másikra.
A szeretetnek lényegénél fogva készen kell lennie arra, hogy megragadja a másik szenvedése. Engedjük, hogy a mi sebeinket, amit az életúton kaptunk, szereztünk, magunknak okoztuk vagy családtagjaink okozták, az élet, a világ okozta, az irgalmas isteni szeretet begyógyítsa. Engedjük közel ezt a szeretetet, fogadjuk el, és utána a gyógyult sebek biztonságában induljunk el ebben a rendkívüli módon, nagyon mélyen és nagyon fájdalmasan sebzett világban, hogy felkaroljuk, segítsük és a szeretetünkkel gyógyítsuk testvéreinket, akik mellettünk élnek, vagy akik távolabb vannak, akiket az Isten ránk akar bízni, hogy így az irgalmasság öröme és békéje legyen emberi méltóságunknak, családjainknak és krisztusi közösségeinknek éltető kenyere és a missziókba küldő szeretetbiztonsága – zárta az ökumenikus imahét nyitó elmélkedését Felföldi László.
Az ökumenikus nyitó istentisztelet a Miatyánk elimádkozásával és a béke jelének átadásával ért véget. Az ökumenikus imahét további pécsi istentiszteleti alkalmainak időpontjai és helyszínei ITT találhatók.
Felföldi László megyéspüspök igehirdetése
Az imahét adományaival a Kárpátalján és a Kárpátokon túl élő testvéreinket támogatjuk.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
