Felföldi László pécsi megyéspüspök február 9-én Dunaföldvárra látogatott, ahol szentmisét mutatott be, majd részt vett a Lourdes-i Szűzanya február 11-i liturgikus emléknapjához kapcsolódóan megtartott lourdes-i imakilenceden, és helyi cserkészvezetőkkel is találkozott.
Dunaföldvár a Pécsi Egyházmegye püspöki székhelyétől az egyik legtávolabb fekvő település, így a főpásztor látogatása minden alkalommal kiemelt jelentőséggel bír az ott élő hívek számára. Látogatása alkalmából Felföldi László megyéspüspök találkozott Horváth Zsolttal, Dunaföldvár polgármesterével, valamint Szabó Oszkár plébánossal, a helyi egyházközség közösségeivel, köztük a cserkészekkel is. A település Szent Anna-templomában 17.00 órakor celebrált szentmisére számos közeli településről, többek között Dunakömlődről, Bölcskéről, Madocsáról és Németkérről is érkeztek hívek.
A lourdes-i kilenced az életről, az imádságról, a betegségről, gyógyulásról szól, ahogy az evangéliumi történetünk is - kezdte szentbeszédét Felföldi László. A püspök a béna meggyógyításának szentírási történethez (Mk 2,1-12) kapcsolódva rámutatott, az pontosan leírja jelenlegi helyzetünket, a hívő közösség helyzetét.
A történetben Jézus tanít egy házban, ahova a hallgatóság tagjai különféle céllal érkeztek. Hallották, hogy Jézus képes meggyógyítani a betegeket, így akad négy elszánt férfi, akik odavisznek egy ötödiket, egy bénát. Nem megbízásból, nem mások utasítására mennek oda, hanem azért, mert ők maguk hiszik, hogy Jézus képes meggyógyítani a barátjukat vagy családtagjukat. Odaérve, amikor látják, hogy a tömegtől nem tudnak bejutni, nem nyugszanak bele. A hívő ember bátorságával, elszántságával bejuttatják barátjukat a házba, a tetőn keresztül. Hitünk szempontjából nagyon fontos üzenetet hordoz ez a történet, melyben sokan szeretnének Jézus közelébe kerülni, és aki jó pozicióba kerül, az nem adja át a helyét, még tán el is hessegeti az új jövevényeket. Nekünk figyelnünk kell arra, hogy mi, akik Jézushoz közel kerültünk, ne váljunk akadállyá mások számára, hanem segítők legyünk abban, hogy mások is közel kerüljenek Jézushoz - figyelmeztetett a püspök.
A történet folytatásában Jézus ránéz a bénára és azt mondja neki: „Fiam, bűneid bocsánatot nyertek” (Mk 2,5). Senki sem beszélt bűnbánatról, senki sem bánta a bűnét, egy beteget hoztak hozzá, Jézus mégis ezzel a kijelentéssel kezdte a bénához intézett beszédét. Sokszor csak a test egészségért imádkozunk, pedig a bénaság, a bénultság ott van bennünk, belül. Ha őszintén magunkba nézünk, felfedezhetjük azokat a bénaságokat az életünkben, amelyek megakadályoznak bennünket a gyógyulásban. Jézus a szívét nézi a betegnek, ahol ezt a bénultságot látja és megbocsátja. Nem fontos, hogy pontosan mi volt a béna bűne. Akadály volt a gyógyulás útjában, élete rendezésének útjában. Nem az az élet, ha képesek vagyunk használni a testünket, mozogni, enni, hanem az, hogy ne legyünk bénák belül!
Az evangélista megjegyzi, hogy Jézus „a hitüket látva" (Mk 2,5) bocsátotta meg a béna bűneit, gyógyította meg őt - folytatta a főpásztor. Vajon mi látjuk-e egymás hitét, a családban, a baráti társaságban, a templomi közösségben? Fontos, hogy tudjuk jól láthatóvá tenni, de nem mutogatni a hitünket. Ott lenni Isten és ember előtt, hogy megerősítsük egymás hitét, mert ebben a hitben tudunk egymás szolgálatára lenni. Valaki mondta egyszer, hogy amikor látta édesapját letérdelni, akkor mindent megértett Istenről. Semelyik pap nem képes annyit átadni a bűnbocsánat, a szentgyónás titkáról, mint a szülők, akik példát adnak róla, akik képesek saját gyermekeiktől is bocsánatot kérni, mert emberek, és békességet akarnak.
A béna meggyógyításáról szóló evangéliumi történet mindnyájunk személyes életének története. Jézus minket is meg akar gyógyítani. Látja a gondolatainkat, terveinket, vágyainkat, a szívünket, melynek betegsége, bénasága az, ha nem vagyunk képesek kimondani, hogy megbocsátunk - halhattuk a főpásztor tanításában.
A szentmise után a jelenlevőkkel közösen imádkozta el Felföldi László megyéspüspök a lourdes-i kilencedet, majd szentségi áldást adott az egybegyűltekre. Ezután szeretevendégséggel zárult a nap, ami alkalmat adott személyes találkozásra és beszélgetésre is az egyházközség, a dunaföldvári katolikus közösség tagjaival.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
