Felföldi László megyéspüspök Erb József c. prépost, esperest, plébánost saját kérésére, egészségi állapotára tekintettel 2023. február 1-jével felmentette a himesházai plébánia vezetése alól és köszönetnyilvánítása mellett nyugállományba helyezte. József atya azonban továbbra is aktív, a németkéri plébánián nyugalmazott lelkipásztorként folytatja papi szolgálatát.
- Több mint 45 év lelkipásztori szolgálat után hogy emlékszik vissza a kezdetekre?
- Dombóváron születtem és Mucsiban töltöttem gyermekkoromat. 1977. június 19-én dr. Cserháti József püspök úr szentelt pappá hármunkat: Horváth Imrét, Nyulász Györgyöt és engem. Nagy hatással volt papi hivatásomra, hogy általános iskolás éveim elején új pap került hozzánk, Kaufmann Feri bácsi, akit a szocializmus idején büntetésből helyeztek hozzánk, mert túl jól végezte a dolgát. Ő összeszedett minket, ministránsokat, foglalkozott velünk, és nagyon jó kis közösséget hozott össze. Akkoriban a hittanra való beiratkozás elé az államhatalom akadályokat gördített, így mi segítettünk szervezni, terjeszteni a hírt a faluban. Tetszett, ahogy Feri bácsi a papi munkáját végezte, ezért Esztergomba mentem a ferences gimnáziumba, 1968-ban, az érettségi után pedig Győrbe jelentkeztem teológiára, ahol 1977-ben végeztem. Szeminarista koromban volt egy emlékezetes élményem otthon karácsonykor. Akkoriban a KISZ-klubokban (Kommunista Ifjúsági Szövetség, a szocializmus időszakának központosított ifjúsági szervezete - a Szerk.) tudtak a fiatalok összejönni, zenélni. A klub után a barátaim eljöttek a karácsonyi éjféli szentmisére a templomba, és feljöttek a kórusra, előtte egyik-másik kicsit többet ivott a kelleténél. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy pont őértük kell papnak lennem. Azért, hogy nekik is tudtukra adja valaki, hogy Isten szereti őket, akármilyenek is.
- Merre vitte a papi szolgálat az elmúlt évtizedekben?
- Máriagyűdtől Dunaföldvárig végigjártam az egyházmegyét. Papi működésem során először Tolnára kerültem, ahol Báthory László volt a plébános és Máté Péter volt a káplántársam, akit nagyon szerettem példamutatásáért, okos tanácsaiért. Nem sokkal később Villányba kerültem káplánnak. A leghosszabb időt, tíz évet Bonyhádon töltöttem. Alig három évvel felszentelésemet követően már plébános lettem Lengyelben, Cserháti püspök úr szülőfalujában. Ez azért számított nagyon különleges dolognak, mert akkoriban még 300-nál több papja volt az egyházmegyének, a mai 60 körüli létszámmal szemben, tehát volt miből meríteni.
- Visszatekintve, a papi szolgálat melyik része a szívének legkedvesebb?
- Nagyon szívesen és tevékenyen foglalkoztam gyermekekkel és fiatalokkal. Utóbbi szolgálati helyeimen azonban az volt a legnagyobb szívfájdalmam, hogy már nem tudtam őket összegyűjteni. Ez bizonyosan összefügg a generációs távolsággal is, ami miatt már egyre nehezebben értjük meg egymás szavát. A múltban viszont aktív voltam az ifjúsági munka a terén. A 80-as években Harkány közelében egy üres plébánián szerveztünk például tábort a gyerekeknek. A nővérem, a sekrestyés meg a családja és még egy bonyhádi fiatalember vezettük a tábort. Vittünk le plédeket, matracokat. Mivel akkoriban ezt nem nézték jó szemmel az állam részéről, megbeszéltük, hogy a gyerekek nem szólítanak plébánosnak, de egyszer-egyszermégiscsak kiszaladt a szájukon, hogy „Plébános úr! Ja nem, Józsi bácsi!” Egy másik alkalommal, amikor Lengyelben voltam plébános, Horváth Imre pedig Magyarszéken, összeszedtük a ministránsokat, és elvittük őket nyári táborba a lengyeli mezőgazdasági iskola közelébe. Együtt fociztunk gyerekekkel. Az iskola dolgozói mind munkásőrök voltak. Amikor látták, hogy focizunk és összehoztuk a gyerekeket, egy agilis KISZ-titkár feljelentett, hogy a gyerekek nem mentek a KISZ-gyűlésre, mert a pap behívta őket a templomba és rózsafüzért imádkoztak. Jött az Egyházügyi Hivatal és figyelmeztettek, hogy papként maradjak bent a templomban, ne foglalkozzak a gyerekekkel, ne focizzak velük. Visszakérdeztem, hogy magyar állampolgárként van-e jogom kimenni a templom előtti térre focizni. Azt válaszolták, hogy magyar állampolgárként igen, de papként ezt nem javasolják.
- A kommunista rendszer egyházellenessége ezek szerint nyomot hagyott a szolgálatán.
- Igen. Olyan esetre is emlékszek, amikor egyszer a pásztorjátékban való szereplésről beszélték le az iskolában a tanárok a lányokat, mondván, hogy az butaság, angyalok márpedig nincsenek. Amikor a szentmisén szóvá tettem, hogy sajnálatos, hogy a tanárok ilyeneket mondanak, megint feljelentettek. Cserháti püspök úrnak meg kellett írnia egy dörgedelmes levelet, hogy tanúsítsak tiszteletet a tanárok iránt. Aztán szóban hozzátette, hogy jól csináljuk, csak maradjunk csendben.
- Manapság viszonylag hamar, alig néhány évvel a szentelés után plébánosi kinevezést kapnak a fiatal papok. Mit tanácsolna nekik, mire figyeljenek?
- Ahogy a mondás tartja, mindenki szeretné a saját asztala alá nyújtóztatni a lábát, viszont azt az asztalt mindenkinek magának kell megterítenie, mert üres. Azt javasolnám, hogy keressenek a plébániájukon olyan embereket, akiknek a segítségére bármikor számíthatnak, és igyekezzenek sok kis közösséget létrehozni. Ugyanakkor őrizzék meg azokat a hagyományos közösségeket, ájtatossági formákat is, amik még élnek, akkor is, ha úgy tűnik, egyre kevésbé van már rájuk igény. Fontosnak látnám, hogy hétköznap is misézzenek. Ezen felül ápoljanak jó, lehetőség szerint baráti kapcsolatot a helyi önkormányzat vezetőivel, használják ki a közös ünnepekben, közös munkában rejlő találkozási lehetőségeket. Hívják őket, és fogadják el meghívásaikat.
- Hogy érzi most magát, immár nyugalmazott papként? Hogy telnek a napjai itt Németkéren?
- Nyugalmazásomat a betegségeim mellett, melyek között egy infarktus is szerepel, azért is kértem Felföldi László püspök úrtól, mert a számítógépes rendszer megtanulása, az adminisztráció változásainak folyamatos követése számomra kifejezetten terhes és nyomasztó. Most, hogy az adminisztrációs terhek már nem nyomasztanak, sokkal felszabadultabb, nyugodtabb vagyok. Az örömhír, amit hirdetek, hogy Jézus szeret minket, mindenkit és valahányszor ezt sikerült megéreztetnem az emberekkel, nagyon boldoggá tesz.
- Ahogy beszélgetésünk előtt elsétáltunk a szomszédos templomig és vissza, minden járókelő ismerősként köszöntötte Önt, pedig csak két hete érkezett ide. Ismeri személyesen azokat, akikkel találkoztunk?
- Személyesen még nem, de találkozhattak velem az elmúlt két hétben több alkalommal is. Mivel az üresen álló plébániára költöztem, amíg a Jóisten engedi, itt helyben szolgálhatom a közösséget és remélhetőleg egyre több ismeretséget kötök majd a németkéri hívekkel.
- Két hónappal ezelőtt, 2022. december 8-án, a Szeplőtelen Fogantatás napján ünnepelte 70. születésnapját. Van valamilyen különleges kötődése a Szűzanyához?
- Édesanyám mindig azt mondta, hogy akkor születtem, amikor a hétórai litániára harangoztak. Az otthonunk alig 200 méterre volt a templomtól. A Szűzanya azóta is a tenyerén hord, gyakran bíztam rá magam, és mindig megsegített. Papi jelmondatomat is az ő segítségével tudtam megvalósítani életemben: „Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívűeket” (Iz 61,1). Az elmúlt 45 évben ennek megfelelően igyekeztem élni.
Erb József címzetes prépost, tiszteletbeli esperes, nyugalmazott plébános életútja
Született: Dombóvár, 1952. december 8. Pappá szentelték: Pécs, 1977. június 19. Káplánként szolgált: Tolna 1977. július - 1977. november, Villány 1977. november - 1979. május, Bonyhád 1979. június - 1980. június. Helyettes plébános volt Lengyelben 1980. július - 1984. június.Káplán volt Mágocson 1984. július - 1986. szeptember, Dombóvárott 1986. szeptember - 1991. április. Plébánosi szolgálata: Szakcs 1991. április - 1993. június, Mecseknádasd 1993. július - 1999. június, Máriagyűd 1999. július - 2002. július, Dunaföldvár 2002. július - 2003. július, Szajk 2003. július - 2005. július, Bonyhád 2005. július - 2015. július, Himesháza 2015. augusztus - 2023. január. 2023. február 1-jével nyugállományba került.
Kinevezései: 2000 februárjában tiszteletbeli esperessé, 2007 februárjában Szűz Máriáról Nevezett Apari Prépostság címzetes prépostjává nevezték ki.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
