Ebben az évben 26 gyalogos zarándok indult el június 23-án, késő délután a mecseknádasdi Árpád-kori kápolnától Püspökszentlászlóra, majd Pécsre arra a zarándokútra, melyet hagyományosan a pap- és diakónusszentelés előestéjén tartanak és a papi hivatásokért ajánlanak fel a Pécsi Egyházmegyében. A zarándoklaton Kovács József püspöki titkár és Berecz Tibor székesegyházi káplán vezette a résztvevőket, akik dacolva a zord időjárással, a kora reggeli órákban érkeztek meg Pécsre, a szentelési szertartásra.
A szentelendőkért és a papi hivatásokért felajánlott zarándoklat mintegy harminc éves múltra tekint vissza a Pécsi Egyházmegyében. A zarándoklat keresztjére minden évben névre szóló szalagot kötnek fel minden egyes szentelendőért, külön-külön. Püspökszentlászlón a kápolnában a zarándokok szentmisén vesznek részt, ahonnan a legelszántabbak egész éjszakán át tartó gyaloglást követően érkeznek meg a másnap 10 órakor kezdődő diakónus-, illetve papszentelésre a pécsi székesegyházba.
Az idei évben a zarándoklat napjára vihart ígérő előrejelzések ellenére is összegyűltek a legelszántabbak, hogy végigjárják 14 + 24 km hosszú utat. A zarándoklat elején a nyári kánikula tette próbára őket, míg a Püspökszentlászló felé ereszkedő lejtőn az esőből kaptak ízelítőt. Az este nyolc óra után kezdődő szentmise alatt végig zuhogott az eső, azonban a közös eucharisztikus ünneplés végére a vihar teljesen elült, teljesítve a zarándokok kérését.
A szentmise főcelebránsa Kovács József püspöki titkár volt, aki maga is vitte a zarándokkeresztet a Mecseknádasdtól Püspökszentlászlóig tartó úton. Koncelebráló paptársai pedig valamennyien felfedezhették saját nevüket a zarándokkereszt ékességét képező szalagokon.
Életünkben folyamatosan úton vagyunk, felgyorsult világunkban szüntelenül rohanunk valahová – hangsúlyozta szentbeszédében Dallos Tamás komlói plébános, akinek a neve szintén fel van írva a zarándokkereszt egyik szalagjára –, ugyanakkor sehol sem vagyunk ott igazán. Ma zarándokúton vagyunk, ami lényegileg más, mint a mindennapok céltalan rohanása, mert pontos értelme van. Ezen a földön nincs maradandó hazánk, az eljövendő hazánk után vágyakozunk (vö. Zsid 13,14). Az Ószövetségben láthatjuk, például az egyiptomi kivonulás történetében, hogy Isten és ember kapcsolata gyakran hosszú úton, vándorlás folyamán alakul ki, lép bensőségesebb szintre. Isten együtt járja népével a vándorutat, vele van és megoltalmazza, célt és irányt ad haladásuknak. Saját életünkben ugyanezt a feszültséget, keresést, várakozást hordozzuk. Várjuk Isten útmutatását az állandó haza felé vivő úton. Jézus azt mondja, azért megy vissza az Atyához, hogy helyet készítsen számunkra (vö Jn 14,2).
Mai zarándoklatunkat a papokért, diakónusokért, és különösen az egyházmegye két szentelendő diakónusáért, Mihovics Szebasztiánért és Miklovits Attiláért ajánljuk fel, akiknek az életében az Úristen a krisztuskövetésnek egy radikális, teljes önátadást igénylő útját tárta fel. Megbízta őket azzal, hogy miközben ők maguk is úton lesznek, segítsenek más útonlevőknek is megtalálni az égi haza felé vezető helyes irányt – zárta beszédét Dallos Tamás.
A szentmisét követően Schumann Zoltán, a püspökszentlászlói kastély és arborétum gondnoka látta vendégül a zarándokokat, akik közül hatan vállalták az egész éjszaka tartó további 24 km-es gyaloglást a Mecseken keresztül a pécsi székesegyházig, hogy időben érkezzenek meg a másnapi diakónusszentelésre.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
