Templombúcsút ünnepelt a pécsszabolcsi egyházközség közössége október 8-án. Az ünnepi szentmise főcelebránsa dr. Gál Péter plébános, a szónoka a helyi hagyomány szerint ebben az esztendőben is Bíró László nyugalmazott tábori püspök volt.
Magyarok Nagyasszonya ünnepe annak állít emléket, hogy Szent István halála előtt Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. A felajánlás óta a Magyarok Nagyasszonyaként is tiszteljük a Szűzanyát, XIII. Leó pápa pedig 1896-ban külön ünnepként való tartását engedélyezte a magyar nép számára.
Pécsszabolcs egykor önálló község volt, ma Pécshez tartozó településrész. 1912-ben a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére felszentelt templomának búcsújához kapcsolódó hagyomány, hogy mindig egy püspököt hívnak meg az ünnepre, legtöbbször Bíró László nyugalmazott tábori püspök az ünnepi szentmise szónoka. A búcsúra való készület tulajdonképpen egy lelkigyakorlat, amely elmélkedéseket és zenés áhítatokat foglal magába.
Az ünnepi szentmise evangéliuma az angyali üdvözlet képeit vezeti elénk (vö. Lk1,26-28). A szentmise szónoka Mária szívének gazdagságáról, kegyelemmel teljes, Istent befogadó szeretetéről beszélt. Bíró László nyugalmazott püspök beszédében kiemelte, amikor a Szűzanyát, mint a Magyarok Nagyasszonyát ünnepeljük, akkor történelmünk eleire, különösen Szent Istvánra gondolunk.
Szent István ugyanazt a gesztust tette halála előtt, mint amelyet Krisztus maga is használt a kereszten: a mozdulatlanságig oda van feszítve a kereszthez, teljesen le van mezítelenítve, nincs senkije, semmije, de mégis van egy különleges gazdagsága. A kereszt alatt ott áll az édesanyja, Mária. Amikor már semmije sincsen Jézusnak, akkor az édesanyját nekünk ajándékozza. Szent István ugyanezt tette. Végső napjai közelegnek 38-ban. Fiait sorban eltemette, nincs utód, aki tovább vinné ennek a nemzetnek a sorsát, ezért utolsó gesztusával odaadja nekünk védasszonyul a Szűzanyát, akire rábízza országát. Ahogyan Jézus Urunk ránk hagyta az édesanyját, Máriát (Jn 19,27): „Íme, a te anyád!”, úgy Szent István védasszonyunkká tette a Szűzanyát. Innen ered a Magyarok Nagyasszonya tisztelet - magyarázta Bíró László.
De felvetődhet a kérdés, jogos-e nekünk, magyaroknak kisajátítani a Szűzanyát, a Magyarok Nagyasszonyának nevezni őt? Elvehetjük-e más nemzetektől a Szűzanyát - tette fel a kérdést a szónok. Prohászka Ottokár pap, teológus, egyházi író szerint: Igen! Jogos a Szűzanyát a Magyarok Nagyasszonyának nevezni. Mert minden nemzet más és más történelmi helyzetben imádkozott a Szűzanyához. Minden nemzet magáénak érzi a Szűzanyát, és ez nem baj. Nagy ajándék az, hogy ünnepelhetjük és nagy szüksége van nemzetünknek arra, hogy ünnepeljük őt. Olyan Európában élünk, amely már nem a nemzetek Európája akar lenni, hanem egy nagy olvasztótégely, ami elnyeli a nemzeteket, egy globalizált Európává akar válni. Ezért is jó ünnepelni a Magyarok Nagyasszonyát, akinek az ünnepe arra hív bennünket, hogy szítsuk fel magunkban a hazaszeretetet, ami a fölmenőinkben még megvolt.
Testvérek! Mi a hazaszeretet, amire a mai ünnep hív? - tette fel a kérdést a szónok. A hazaszeretet a negyedik parancsnak - „Tiszteld anyádat és apádat” - a kiterjesztése. Mi, magyarok még beszélünk anyanyelvről, anyaföldről, más nemzetek nem feltétlenül. Mindegyik elnevezés valahol a szülőhöz tartozik. Szeretni a hazát, olyasmi, mint szeretni a szüleinket. A negyedik parancsból fakadó kötelezettségünk szeretni nemzetünket, határon belül és azon túl - mutatott rá beszédében Bíró László, majd kiemelte, volt olyan politikai vezetés, mely uszította az anyaországot a határon túliak ellen, akik pedig épp olyan magyarok, mint mi. Kell, hogy megszülessen bennünk, újraéledjen bennünk a hazaszeretet! Nem szabad elfelejtenünk! Kell beszélnünk gyermekeinknek, unokáinknak erről az értékről, hogy ne szűnjünk meg magyarnak lenni ebben a kaotikus összevisszaságban, amit a politika szít.
De mit jelent konkrétan ma, 2023-ban szeretni a hazát? Elsőnek említeném - emelte ki a püspök -, hogy ragaszkodni Istenhez, nem elengedni Istent. A másik, ragaszkodni az igazsághoz, a jósághoz, a szépséghez és a családhoz. Benedek pápa hirdette nagyon nagy bölcsességgel, ha az ember meghallja az igazságot, ragaszkodik hozzá és azt cselekszi, akkor jó ember lesz. És ha jó lesz, akkor szép is lesz. Mert az igazságból jóság fakad, a jóságból pedig szépség és remény.
A Jelenések könyvében van a kép, egyszerre alkalmazza az Egyházra meg a Szűzanyára is a bibliatudomány: „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony; öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona” (Jel 12,1). Egyes ábrázolásokon lába alatt a hold, más ábrázolásokban a kígyó. Ez az asszony a remény Szűzanyája, Magyarok Nagyasszonya, a remény asszonya, aki eltapossa a kígyó fejét. Minket magyarokat most is a reményre hív. A félhold erősnek látszik, de már a jelenések könyvében is Mária lába alatt van. Ahogy a kígyó is. A Szűzanyánk győzelmes királynőnk, aki fölötte van a rossznak.
Ha ragaszkodunk hozzá és az ő Szent Fiához, akkor a Magyarok Nagyasszonyának gyermekei vagyunk és a jövő épül általunk – zárta ünnepi szentbeszédét Bíró László nyugalmazott tábori püspök Pécsszabolcson, a Magyarok Nagyasszonya-templomban.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
