Egyházközségi meghívásra a ma már Pécshez tartozó, de korábban önálló településként működő hirdi városrész templomába látogatott Felföldi László. A Pécsi Egyházmegye püspöke az egyházközség közösségével január 28-án szentmisén ünnepelte az Eucharisztiát. A liturgián koncelebrált Lovász Zsolt plébános.
Az egyházközség képviseletében Vasvári Gyula köszöntötte a főpásztort, majd átadta a közösség ajándékát, iskolások és óvodások munkáját, a templom egyik freskójáról készített színes alkotást.
Lovász Zsolt plébános köszönetét fejezte ki a főpásztornak a Pécsi Egyházmegye támogatásáért, melynek köszönhetően a közösség újra saját templomában ünnepelheti a szentmiséket. Az előzményekről szólva elmondta, az épületet 2019-ben statikai okok miatt bezárták. A Covid19-járvány idején a templomban a liturgiák szüneteltek, majd 2021-ben a helyi református közösség temploma fogadta be a szentmiséket.
A munkálatok befejeződtek és mint fogalmazott, most kettős ünnepet ülnek: a templom hivatalos birtokbavételét püspöki szentmisével és egy magánszemély közbenjárásának köszönhetően harangmegáldással ünnepli az egyházközség.
Felföldi László köszönetét fejezte ki, hogy a hívek megosztották vele az ünnepüket. A megyéspüspök beszédében kiemelte, a közösség és a harang megáldása méltó megerősítése ennek az ünnepnek, mely így nagyon gazdag lelki üzenettel is bír: az evangélium hirdetése, mint a harangszó, szóljon a közösségből.
Egy család, egy közösség élete éppen olyan, mint egy templomépület története - emelte ki a szentmise homíliájában a püspök. Felépül, működik, aztán valaminek a hatására meginog, ezért meg kell erősíteni, meg kell húzni az összekötő szeretetszálakat. Ez történt közösségeinkkel, ez történt az Egyházzal. Nekünk jutott az a feladat, hogy találjuk ki, hogyan erősítsük meg és találjuk meg azt az utat az életünkben, melyen a ránk bízott krisztusi közösséget élővé tudjuk tenni. Ehhez ki kell venni mindenkinek a maga részét, szolgálatát, amit jó szívvel és örömmel hozzá tud tenni a közössége szolgálatához.
Ezt a szolgálatot veszítette el az Egyház a mai világban, melyben nem az Egyház, hanem a világ változott meg, ám ezzel együtt megváltoztak a mi lehetőségeink is. De nem szabad továbbmenni a világ változásának útján, mert látjuk, hogy az nem teremt életet, nem teremt családot, nem teremt közösséget. Megszűntek a stabil, megtartó közösségek, az egyén nem találja benne saját sorsát.
Hogy lehet azt visszaadni, hogy kaphatjuk vissza? Úgy, hogy megadjuk azt a gazdagságot, erőt, ami az életünket képes megtartani. Jézus úgy tanított Kafarnaumban, ahol összefutnak a szálak, ahol mindenféle tanító, igehirdető és próféta megjelent ahogy még soha senki (vö. Mk 1,21-22). Nekünk ehhez nem kell nagyvárosba menni, a telefonunkon mindezek elérhetők. A nagy zűrzavarban nincs egység, egy szétesett kultúrába kerültünk, ahol nem számít az igazság, az érték, a jóérzés, mert megszállottá vált az emberi élet sivatagában a szív, a gondolkodás, a lélek.
A világ azt kiáltja felénk, hogy mi köze a pápának, az Egyháznak az életünkhöz, sorsunkhoz? Tudnunk kell, hogy ez nem az ember szava, ez a sátán szava, a gonosz munkálkodása a mi életünkben. Jézus nem elvenni akar tőlünk valamit, hanem azért jött, hogy Isten éltető bölcsességét bemutassa, az Atyához közel vezessen, összekapcsoljon és éltető igéket mondjon nekünk.
Ma, itt, a családjainkban és közösségeinkben Jézus ugyanazt akarja, mint akkor, ott, Kafarnaumban. Azt akarja, hogy a gyerekek boldogok legyenek és az élet, a szeretet, a család erejének a biztonságában nőjenek fel. De ezt nekünk kell számukra biztosítani itt, a templomban és otthon, a családi asztalnál.
A világ várja az igazságot, mert érzi, hogy valami nincs rendben. Számtalan lehetőséget kínál, és közülük az lesz a tanítónk, akit követünk. Ezért kell a fiatalok mellé állni, mert ebben a káoszban nem tudják megkülönböztetni egymástól a jót és a rosszat. Krisztus a mi mesterünk és tanítónk, aki nem úgy tanít, mint a média vagy az internet. Ő az egyetlen igazságot tanítja. Jézus az egyetlen tanító, aki az Atyától jött és az Atyára mutat rá. Ahhoz, hogy újra fölfedezzük az életnek ezt az óriási lehetőségét, le kell ülni újra a családi asztalhoz és fel kel fedezni, mivel tudjuk erősíteni életünk szeretetét és derűjét, és újra magunkra kell találni - biztatta a liturgián megjelent híveket a főpásztor.
Majd hozzátette, ugyanez figyelhető meg egyházi közösségeinkben. A kialakult helyzetért nem kell hibáztatni senkit, nem az a lényeg, hogy kinél van az igazság, hanem az, hogy mit akar Krisztus, mit akar a közösség, ugyanis, ha az összefogás megvalósul, akkor újra otthonra és szeretetre találunk.
Merjünk bátran a Szentlélekkel Krisztusra hallgatni, mert akkor valóban megélünk egy új szeretetünnepet és gazdagságot. Amint az evangélium hirdetése megszületik a szívünkben, meg fogják azt hallani mások is, mint a templom új harangjának a hangját, mert érezni fogják az emberek, hogy itt élet, egység, Isten bölcsessége, Isten közösségének szeretete és öröme lakik, és akkor valóban megújul a személyes életünk, családjaink és egyházközségeink élete. Bízzunk Krisztusban, ahogy Kafarnaumban is bíztak benne és gyógyultak a szívek. Ma is erre a hitre, bizalomra és gyógyulásra van szükségünk – zárta szentbeszédét a főpásztor.
Az adományként érkezett és a szentmisében megáldott harang korábban egy másik templom tornyában szolgálta a hívek közösségét. Szent Mihály tiszteletére öntötte Szlezák László 1930-ban Budapesten. Alsó átmérője: 56 cm. A hirdi Szentháromság-templomban lelt új otthonra, hogy továbbra is hirdesse Isten dicsőségét.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
