Felföldi László pécsi megyéspüspök március 29-én, nagypénteken, Jézus Krisztus kereszthalálának napján Sásdon, a Kisboldogasszony-templomban vezetett keresztúti ájtatosságot majd pedig liturgiát.
Nagypénteken egyházunk ősi hagyomány szerint nem mutat be szentmisét, a Jézust jelképező oltár díszek nélkül, lecsupaszítva állt a Kisboldogasszony-templomban is. A főpásztor és az őt kísérő papnövendékek csendben vonultak be a templomba, majd a püspök és a diakónus leborult az oltár, az önmagát kiüresítő Krisztus jelképe előtt.
Felföldi László megyéspüspök szentbeszédében Jézus Krisztus kereszthordozásának hozzánk szóló üzenetéről elmélkedett. A főpásztor hangsúlyozta, Krisztus az irántunk érzett szeretetből vállalta a szenvedést és a halált.
Emberi sorsunk, élettörténetünk a szenvedés és a szeretet története. Életfeladatunk, hogy jól éljük meg a szeretetet és a szenvedést, hogy a szenvedéstörténetünkön átragyogjon a szeretet története. Mindnyájunk környezetében élnek embertársaink, akik óriási kereszteket visznek, és akikre mégis rácsodálkozunk, hogy milyen gyönyörű szeretet van bennük, mert nem engedik, hogy a szenvedés elnyomja bennük a szeretetet. Ezt láthatjuk Jézus keresztútjában is, ahol a szeretet túlragyog mindenen.
A család, a szülők legnagyobb feladata, hogy megtanítsák a gyermekeket szeretni és méltósággal szenvedni. Ezen múlik az életünk, a családi, emberi kapcsolataink. Aki nem tud méltósággal szenvedni, amellett pokol az élet, mert mindig mást fog tönkretenni a szenvedésével. De aki méltósággal elviseli a szenvedést, az tud szeretni is. Nem az a kérdés, hogy van-e a családunkban keresztünk és szenvedésünk, mert az mindenütt van, bőséggel, van, ahol látszik, van, ahol nem látszik – mutatott rá beszédében a püspök.
Jézus szenvedéstörténete életet adott. A kereszt a megváltásunk, Krisztus szeretetének jele. Legmélyebb üzenete, hogy Krisztus meghalt a kereszten, de él és feltámadt. A kereszt tanít minket, megmutatja, hogy csak akkor tudunk emberré válni, ha kibékülünk önmagunkkal, az életünkkel. Megtanít arra, hogy nem számít a siker és a sikertelenség, az elismerés és az elutasítás, hanem egyedül csak a szeretet számít – fogalmazott Felföldi László püspök.
Majd a szertartásban elhangzott a passió, Jézus Krisztus szenvedéstörténete Szent János evangélista tanúsága szerint az egyházközség híveinek előadásában.
Az egyetemes könyörgések után a liturgia a kereszthódolat szertartásával folytatódott, melyhez kapcsolódva a főpásztor életünk keresztjéhez adott iránymutatást a jelenlevőknek. Elmondta, életünk, életszakaszaink keresztjének viselésében a legfontosabb, hogy egyensúlyba kerüljünk alatta, mert amíg nincs egyensúlyban a kereszt, addig nem lehet vele elindulni. A keresztet nem lehet letenni. Aki leteszi keresztjét, óriási terheket, szenvedést okoz másoknak és nem láttam még olyat, hogy a nehéz keresztet letéve, könnyebbet vett volna fel valaki – fogalmazott a főpásztor.
Lehet, hogy nagyon nehéz a keresztünk terhe, de mindenkinek vinnie kell a magáét, mely alatt meg kell találnunk feladatainkban és közösségeinkben azt, amit az Isten ajándékozni akar személyes életünkben. A szenvedés viselésének, a kereszt felvételének pedig van értelme, melyet, ha megtalálunk, akkor a szenvedésnek gyümölcsei lesznek. Ha szenvedésünk beteljesedik, csak akkor van értelme az életünknek, mert csak akkor győz bennünk és velünk a szeretet – zárta beszédét Felföldi László.
A nagypénteki szertartás a szent sír megnyitásával zárult, majd a főpásztor személyes találkozásra, kötetlen beszélgetésre invitálta a sásdi egyházközség híveit.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
