Az idén érettségizőkért ajánlott fel horvát nyelvű szentmisét Berecz Tibor mohácsi káplán április 22-én Pécsen, a rácvárosi templomban, akivel a Pécsi Egyházmegye horvát referatúrájának munkatársa beszélgetett a nemzetiségi identitás megőrzéséről.
- Ünnepi alkalomból találkozott a pécsi horvát iskolaközpont végzős diákjaival, akik érettségi vizsgájukra készülve Isten áldását kérték tanulmányaikra. Sokat foglalkozik fiatalokkal, hogyan szólítja meg őket?
- Próbálok olyan témákról és abban a megközelítésben beszélni, ami őket érinti, és ahogyan könnyebben megértik.
- Tibor atya ez alkalomból nem a napi evangéliumhoz fűzött magyarázatot, hanem külön szentírási részt választott, János evangéliumának 14. fejezetét. Horvát nyelven szólt a prédikáció is, az énekek, az imádság. Bátorította-e a fiatalokat arra, hogy hitüket és anyanyelvüket együtt őrizzék és gyakorolják?
- Mindkettőre bátorítottam a fiatalokat. Nagyon bízom benne, hogy nekik, nemzetiségi fiataloknak fontosabb a horvát nyelv és nemzetiségi hagyományaik, mint nekem, a horvát nyelvet is kedvelő magyar embernek. Ezt a szentmisét váratlan felkérésre vállaltam és nem csak az ott jelen lévő kb. 30 diákért ajánlottam fel, hanem a még mintegy 180 olyan pécsi ballagó diákért is felajánlottam, akiket ismerek, túlnyomó részüket névről is és sok közös élmény fűz hozzájuk.
Bár a horvát nyelvet szeretem és szeretném még jobban megtanulni, magyarként úgy vélem, nem tudom hitelesen közvetíteni a horvát nemzetiségi identitás megőrzésének fontosságát. Mind a német, mind a horvát nyelvű nemzetiségi szentmiséken az anyanyelvű hívek (akiknek pl. a számolás, az imádság és az álmaik is anyanyelven vannak, akiknek könnyebb a saját nyelvükön beszélni, mint magyarul, pl. egyetemisták, ideköltözött, gyakorló hívek) segítését látom feladatomnak. A hiteles, lélekkel átitatott jelenlét, a valódi belső szükséglet egy anyanyelvi (német vagy horvát) szentmise iránt nekem is örömet okoz és lendületet ad, azonban a következő generációk esetén az élő hitet nélkülöző, pusztán a kultúra részeként felfogott vallás gyakorlásának megkísérlése szomorúsággal tölt el és jelentős többletenergiát igényel részemről.
- A szentmise végén imakártyákat is kaptak a végzős gimnazisták.
- Az imakártyákat, bár a kezemből, de nem tőlem kapták a fiatalok, elő voltak készítve. Egy-egy ilyen imakártya később, évek-évtizedek múlva is előbukkanhat, mint egy földbe hullott mag. Kupertinai Szent József hitvalló szavai olvashatók az imakártyán:
Kérlek Uram, add nekem Szentlelkedet!
Add, hogy fölismerjem mindig Lelked vezetését,
és készséges szívvel engedelmeskedjek neki!Vegyél el belőlem minden bizalmatlanságot és félelmet,
és add, hogy gyermeki szívvel egészen Rád hagyatkozzam!
Rád bízom életemet, halálomat és minden javamat.
Add meg nekem Uram azokat a lelki adományokat,
amelyekkel szolgálhatlak Téged ezután!Fölajánlom Neked képességeimet és körülményeimet,
odaadom minden kívánságomat és vágyamat.
Kérlek, légy Ura életemnek és változtasd át szívemet olyanná,
amilyenné öröktől fogva eltervezted!
Kezembe akadt egy horvát nyelvű írás, amely az érettségizőkért 1993. május 2-án megtartott szentmiséről szólt. A pécsi horvát iskolaközpont akkori végzős diákjai húszan voltak, Baranyából, Zalából, Bács-kiskun és Győr-Sopron vármegyéből. A szentmisét Marko Bubalo atya, a horvátországi háború elől menekült hívek kísérője tartotta a Szent István téri zárdatemplomban. A szentmisére felkészítés során a diákok azt vallották, hogy „az érettségi vizsgára való felkészülést imádsággal szeretnék kezdeni, fiatal életüket az Atyának és a Szűzanyának felajánlani. Hálájukat és tiszteletüket fejezték ki szüleik, tanáraik iránt, akik gondoskodásukkal, szeretettükkel vezették el őket a nagy megmérettetésig.
Szöveg: Taragyia Györgyné
Fotó: Kollár Ákos
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
